ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2004.07.05. 22:47 süssmájer

A telefonadó

Muraközy Balázs

Erősen habozom, hogy le merjem-e írni az emberi gyarlóság egyik végső fokát. Az olvasó talán hisz az Emberben. De mégis: egyesek a munkahelyi telefonjukról magáncélú hívásokat is bonyolítanak. Az ember esendőségének ez a tünete államunk figyelmét is felkeltette, kevésbé morális szempontból persze. Ilyen módon ugyanis az emberek az áfát is visszaigénylik ezek után a hívások után. Szerencsére rendkívül furmányos szabályozás van érvényben: a telefonszámla 70%-a után lehet csak ezt megtenni. Vagyis feltételezik, hogy mindenki 30% magáncélú hívást bonyolít.

A szemfüles MSZP azonban ezt a szabályozást nem tartotta megfelelőnek – azt nem részletezte, hogy miért – és azonnal, most áprilisban egy új adót vezetett volna be, telefonadó néven, a telefon feltalálása óta fennálló probléma kezelésére. Mindenki fizessen havi 3000 Ft-ot, akinek munkahelyi telefonja van! Ez mondjuk kevésbé tűnik igazságosnak, mint az eddigi szabályozás, de hát annyi baj legyen. Viszont nő a bevétel! Az, hogy konkrétan mennyivel, nem világos igazán, de hát nem is ez a fontos. Az általam olvasott becslések 17 és 50 milliárd között mozognak. Tehát nyilván egyetlen indok van: újabb rést kell betömni, amely a költségvetésen tátong.

Év közben nem helyes adót bevezetni, ha ezt nem indokolja természeti katasztrófa vagy államcsőd. Az emberek joggal várják, hogy többé-kevésbé kiszámítható legyen az a gazdasági környezet, ahol működnek. Ha ez nem így van, nem tudnak felkészülni a különböző eseményekre, és nem hoznak optimális döntéseket. Meginog a bizalom a gazdaságpolitikában, az emberek nem fognak hosszabb távra beruházni, vagy abban gondolkodni. Lassul a gazdaság növekedése. Ha valaki vásárol egy telefont, akkor ennek megvizsgálja az összes költségét. Az állam köteles előre megmondani, hogy várhatóan mennyi adót kell fizetni, de lagalábbis azt, hogy az adókat milyen elvek alapján fogják kiszámítani. Nem elfogadható, hogy előzetes bejelentés nélkül, ráadásul év közben több 10 ezer forinttal növeljék a telefonok költségét. Az utóbbi időszakban vásárolt telefonok egy részét nem vették volna meg az emberek, ha előre tisztában vannak az adóemeléssel. A kormány az adó bevezetésével elérte volna, hogy az emberek olyan telefonokkal is rendelkezzenek, amik veszteséget hoznak számukra. Ha a vállalkozókat nem informálják rendesen, téves döntéseket hoznak.

Vagyis, ha a kormány egy új adónemet szeretne bevezetni, akkor ennek ki kell számítani a költségeit, meg kell indokolni, elhelyezni a minisztériumi honlapon, és egy-két évre előre kell szólni, hogy a gazdasági szereplők beépíthessék várakozásaikba. Az aktuális költségvetési lyukakat nem illik ilyen átgondolatlanul tömködni.

Az, hogy egy új adónemet vezettek volna be, csak a kapkodás és az átgondolatlanság jele: minden megvett autópálya után bevezetünk egy új adót? Teljesen áttekinthetetlen lesz az adórendszer, amely sok költséggel jár. Egyrészt drágább behajtani az adókat, de az embereknek is többe kerül kiszámítani őket, kisebb valószínűséggel tudják helyesen figyelembe venni az összes adót gazdasági döntéseik meghozatalakor. Magyarországon is nagyon fontos lenne az adórendszer egyszerűsítése, ezért volt fontos lépés például az EVA bevezetése. Egy ilyen, nem túl nagy bevételt hozó, új általányadó eléggé idegen a magyar adórendszerben, és teljesen fölösleges. Ezért merült fel később a visszaigényelhető áfa mértékének változtatása, amely értelmesebb lépés lett volna ebből a szempontból. Az sem világos persze, hogy miért pont az informatikai szolgáltatásokra kell újabb adót kivetni, mert ennél jobban semmi nem fogja vissza a gazdaság növekedését. A gazdasági infrastruktúra alapvető eleme a távközlési hálózat: egy ilyen mértékű adó ennek a fejlődését akár jelentősen is visszavetheti.

A kisebbik kormánypárt szerencsére ellenezte ennek a kiváló vívmánynak a bevezetését, így az nem tudott törvényerőre emelkedni. A tragikomédia azonban nem ért véget. A kormányülésen kiderült, hogy sajnos a bevételt (amiről egyébként senki nem tudta, hogy mennyi) véletlenül már elköltötték, és ilyen módon 13,7 milliárd forint hiány keletkezett. Azt is megtudtuk, hogy mire: autópályát vettek nekünk, valamint a gazdákat is megtámogatták, mikor tüntettek. Vagyis az MSZP úgy gondolta, hogy egy új adónemet vezet be, erre a két célra? Természetesen nyilván nem erről van szó, csak kell mondani két olyan dolgot, amelyikre fontos pénzt költeni, és az idén derült ki. Jövőre jön a füstadó meg az ablakadó, mert azokat könnyű behajtani? És veszünk belőle néhány karib-tengeri szigetet? Ráadásul mindezt év közben, mert most egy szigeten tartanak MSZP-kongresszust.

Valamit tehát tenni kellett. Hogyan lehet megtakarítani 13,7 milliárd forintot? Már sikerült ennél sokkal nagyobb hiányt is eltüntetni az idén, mégpedig a fűnyíró módszerrel. Vagyis minden minisztérium kevesebbet költ valamennyi százalékkal. Ennek egy nagy előnye van: nem kell nyilvánosan megmondani, hogy mire költünk kevesebbet. Mindenki kevesebbet kap valamivel, és valahogy csak megmaradunk. Kérdés, hogy ezt meddig lehet folytatni: jövő hónapban 20 milliárd, utána még tíz? Hogy lehet így normálisan működtetni az egyetemeket, a kórházakat és a minisztériumokat?

Megjelent a Magyar Narancs 2004/19. számában.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr62986401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása