ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.03.21. 21:27 süssmájer

A kisebbségi oktatás finanszírozásához használható vócser (voucher) rendszer

Horn Dániel

Vizsgáljuk meg a cigány kisebbségi oktatás egy lehetséges finanszírozási formáját. Mi történne akkor, ha az állam által eddig az önkormányzatokon keresztül az oktatási intézményeknek adott normatívát nem az iskolák kapnák meg, hanem a kisebbségi oktatásban részt venni hajlandó, 3-18 éves magyar állampolgárok. Természetesen nem készpénz formájában, hanem egy, az oktatásra váltható kuponként, vócserként.

A diákok szabadon eldönthetnék, hogy melyik államilag bejegyzett oktatási intézményben, esetleg magántanárnál akarják megtanulni a cigány kultúrát, és az egyik cigány nyelvet. Ha a költségvetés évi 50 ezer forintot rá tudna szánni ezen vócserre, az 10 hónapra lebontva havi 5000 forintot jelentene[1], azaz egy falusi magántanár már 10 tanulónál megkereshetné a jelenlegi bérminimumot, mintegy mellékes állásként (a törvény heti 6 óra foglalkozást ír elő a normatíváért cserébe). Ez a rendszer természetesen nem azt jelentené, hogy az iskolák nem oktathatnának cigány kultúrát, nyelvet, sőt az iskola valószínűleg a legtöbb szülőnek még így is egy garanciát jelente arra nézve, hogy minőségi oktatást kap a gyereke. Viszont a család önmaga dönthetne arról, hogy mi is valójában a megfelelő a gyerek számára egy magántanár, avagy az eddig ismert iskola. Ráadásul az iskolák is rá lennének kényszerítve arra, hogy egy hatékonyabb, diákok számára kellemesebb oktatást nyújtsanak.

A rendszer előnyei

A vócser rendszer elméletileg a verseny minden előnyét magában hordozza. Mivel a szolgáltatás fogyasztói tudják eldönteni, hogy valójában ki is jusson jövedelemhez, a fogyasztók (azaz a jövedelemszolgáltatók) hasznának minél magasabb szintű kielégítése lenne a cél, mivel feltehetőleg mindenki ahhoz a szolgáltatóhoz fordulna, amely a legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtja. Meggyőződésem, hogy a cigány kisebbségi oktatás esetében ez nem a mai poroszos oktatási formát jelenti. A bevezetendő rendszer így egyrészről a hagyományos, oktató iskola felfogás felől elmozdulhatna, illetve létrejöhetnének más, iskolarendszeren kívüli oktatási-nevelési formák.

Másik előnye lehetne a vócser rendszer bevezetésének, a mai fejkvóta rendszer megszüntetése. Jelenleg az iskoláknak elemi érdekük, hogy minél több, államilag is elismert oktatási programot indítsanak, mivel az ezeken a programokon résztvevő tanulók után fejkvótát kapnak (ilyen például a napközi, a felzárkóztató képzés, vagy az itt elemzett „nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint cigány kisebbségi oktatás” is.). Az azonban már koránt sem garantált, hogy a befolyó pénzt valójában cigány kisebbségi oktatásra költik, pontosabban, hogy a papíron meglévő program valójában milyen szintű, elég nehéz ellenőrizni. Nem ritka az az eset sem, hogy cigány kisebbségi oktatás címszó alatt, szegregált, a nem cigány gyerekektől különálló, alacsonyabb színvonalú képzést nyújtanak a tanulóknak. Nehéz a cigány kisebbségi oktatás minőségbiztosítása, különösen azért, mert egyik félnek sem érdeke betartani a szabályokat. A diák, ha nem jár órára legalább nem kell tanulnia, és tud mást csinálni helyette, a tanár (az iskola) viszont valós oktatás nélkül juthat jelentős pénzforráshoz. A vócser rendszernek itt az az előnye meglehetne, hogy a tanuló, a szülők – mivel saját maguk döntik el kinek juttatják a pénzt – figyelemmel kísérhetik a pénz áramlását, így közelebb kerülhetnek a tűzhöz. Azaz befolyással lehetnek az oktatás színvonalára, és nem csupán a kivonulás marad az eredményes tiltakozás eszközének.

A rendszer valójában hasonlatos lenne a mai nyelvoktatás rendszeréhez (sok kis nyelviskola, az iskolai nyelvoktatás létét nem feltétlenül veszélyezteti, bár néhol kétségessé teszi), azzal a különbséggel, hogy a finanszírozást az állam vállalná.

A hátrányok, megoldandó kérdések

Természetesen számos hibája lehet a rendszernek, mint például az aszimmetrikus információ. Azaz, hogy a szülők nem tudnák eldönteni (ha egyáltalán tudnának erről), hogy melyik is a jó oktatási forma. Az oktatási szolgáltatás hosszú távú befektetés, így némely család (különösen a hátrányos helyzetű családok) jóval magasabbra értékelheti a jelenbeli, mint a jövőbeli hasznokat, tehát kevésbé fog energiákat fordítani a helyes oktatási forma kiválasztására. Inkább mindössze azt veszi igénybe ami kötelező. Ezt a problémát, hosszabb távon talán meg lehet oldani, az állami és a civil szervezetek kommunikációjának segítségével.

Az is igen könnyen előfordulhatna, hogy a magántanár és a szülők megegyeznek, hogy osztozkodnak a pénzen, és a tanulónak valójában senki nem oktatna semmit. Tehát tulajdonképpen ugyan az az eset állna fent, mint a jelenlegi fejkvóta rendszer esetében. Az állam egyoldalú transzfereket biztosít egy bizonyos rétegnek (ma az iskolák, a tanárok, az önkormányzati szereplők azok) ellenszolgáltatás nélkül. A vócser rendszer esetében ez a társadalmi csoport a hátrányos helyzetű, cigány kisebbség, és a tanárok lennének. Természetesen egyik eset sem jó, az államnak ezt a pénzét az oktatásra kellene fordítania, minőségi szolgáltatás ellenében.

Nehéz lenne valójában a magántanárok minőségbiztosítása is, pont úgy, mint a jelenlegi rendszernél. Itt valószínűleg a helyi kisebbségi önkormányzatokra kellene terhelni a felelősséget, hogy biztosítsák a tanárok, az oktatók felkészültségét, illetve igazolják, a rendszeres kisebbségi oktatást és színvonalának mértékét.

Szintén jelentős problémákhoz vezethet a cigány kisebbségi oktatásban résztvevő diákok azonosítása is. Mert ki vehetne részt egy ilyen rendszerben? Ha az oktatást kibővítjük minden kisebbségre, valószínűsíthető, hogy igen rövid idő alatt megnőne a német, sváb, angolszász kisebbségi tanulók száma. Ha azonban mindössze a cigány kisebbségi oktatás esetében vezetjük be a vócser rendszert (azt leszámítva, hogy ez már önmagában diszkriminatív) ki fogja megállapítani valakiről, hogy cigány-e, vagy sem. Az „az a cigány, aki annak vallja magát elv” itt – bármennyire is kényelmes – nem használható, hiszen ugyanezen indok miatt utasítottuk vissza a német, és az angol nyelv vócserrel való finanszírozását. (Bár, ha az a hosszú távú cél, hogy a cigány kisebbség megerősödjön, és önállóvá váljon, nem feltétlenül elvetendő az ötlet, bár ismétlem morálisan és etikailag helytelen.)

A vócser rendszer tehát szerintem megfontolásra méltó, egy fontos kérdés amin gondolkodni lehetne, hogy valójában csupán a cigány kisebbségi oktatásra be lehet-e vezetni, vagy ki kell dolgoznunk, az össze kisebbségi oktatásra, esetleg az egész oktatásfinanszírozást újra kellene gondolni, és ebbe, mint egy elemet beágyazni a kisebbségi (vagy csak cigány) oktatást.

Hivatkozások:

Kertesi Gábor: Oktatási reformterv a tanulási problémákkal küszködő, hátrányos családi hátterű gyermekek megsegítésére az alapfokú oktatásban, http://www.szochalo.hu/esely/esely2002kertesi01.htm 2003. február 6. 11:17

Babusik Ferenc: Kutatás a roma gyerekeket képző általános iskolák körében, Delphoi Consulting 2000.

2000. évi CXXXIII. Törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről

A szövegben szereplő diákszámok a 2001/2002-es évi OM statisztikából származnak, és saját számításaim.


[1] „A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 3. melléklete (A helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásának és az átengedett személyi jövedelemadójának jogcímei és összegei) szabályozza a helyi önkormányzatok közoktatási feladatainak ellátásával kapcsolatos normatív állami hozzájárulások jogcímeit és összegét. A hozzájárulásokat a helyi önkormányzat az általa fenntartott iskolákban oktatott tanulók után veheti igénybe”. (Babusik)

A cigány származású tanulók, államilag elismert képzési helyekei (itt most óvodás és iskolák) többféle, különböző címeken elismert támogatásokat vehetnek igénybe. Ezek közül a legfontosabb, és talán leginkább egyértelmű a Nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a cigány kisebbségi oktatás, amelynek a 2001 és 2002-es keretösszegei a következő táblázatban találhatóak.

  2001. 2002.
Előirányzat: 4 737,8 millió forint 5 604,7 millió forint
Fajlagos összeg: 29 000 forint/fő 33 000 forint/fő

Ezek szerint egy kisebbségi oktatást folytató intézményt tanulónként 33.000 forint éves normatív támogatás illet meg, minden egyes tanuló után. Természetesen igen szigorú szabályokhoz kötötten. (Erről 2000. évi CXXXIII. Törvény, 3. Melléklet)

Ugyanezen adatok alapján a kormányzat 169.839 nemzetiségi, kisebbségi nyelven tanuló diákkal számol. (Előirányzat/ fajlagos összeggel) Ami azért igen figyelemreméltó, mivel a 2001/2002-es éves központi oktatási statisztikában, a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatást ellátó intézményekben mindösszesen 81,160 általános iskolás és 25,843 óvodás diák volt regisztrálva. Azaz az óvodába és az általános iskolába összesen 107,003 diák járt az Oktatási Minisztérium szerint. Ha belevesszük még a 9-12. évfolyamokra járó kisebbségi oktatásban részesülő tanulókat is (4870 fő) akkor sem jár több mint 111,873 tanuló ilyen intézményekbe.

Tehát a központi költségvetés, ha a számok megfelelőek, mintegy 57.966 diákkal (1912,9 millió forinttal) fölültervezte a költségvetését.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr45986221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.