ingyenebéd

Muraközy Balázs

Egyetértek a Kendermag Egyesület javaslatával, hogy kezdődjön Magyarországon vita a könnyű drogok fogyasztásának dekriminalizálásáról. Május negyedikén nem túl sok érv tudott elhangzani, ezek közül a legalizálással egyet nem értők részéről az anyázás és a fütty volt a két legerősebb. Szégyelljék magukat. Ebben a helyzetben azzal segíthetünk a legtöbbet, ha csatlakozunk a vitához a saját érveinkkel. Ez a cikk a vitaindító, amelyben megvizsgáljuk, hogy milyen közgazdasági érvek szólnak a két oldal mellett.

A 21. században nagyon kevés olyan bűncselekmény van, amellyel csak magunknak okozunk kárt. Ez persze nem véletlen: a gondolatbűn szerencsére csak az utópiákban és utópikus országokban létezik. Az ember legtöbb cselekedete hatással van másokra, sőt gyakran káros hatással. Azonban néhány dolog tiltva van és sok nem: ordítozni lehet az utcán (bár ez sok embert zavarhat), megverni viszont nem szabad senkit. Már a fenti példákból is látszik, hogy valaminek a büntethetősége attól függ, hogy mekkora kárt okozok vele másoknak, tehát azt lehet, amivel nem okozok túl nagy kárt másoknak. Mérlegelni kell a költségeket és a hasznokat: a szabadság korlátozása és a másoknak okozott kár milyen arányban van egymással. Ebben a cikkben erre teszek kísérletet a marihuánával kapcsolatban.

Először azonban tekintsük át a status quot. Jelenleg Magyarországon bűncselekménynek számít a fű fogyasztása és értékesítése. Ennek ellenére az emberek kb. egy harmada kipróbálta már a szert. Mi következik ebből? Hogy csak az nem jut hozzá, aki nem akar. Tehát a tiltás nem hatékony. Ennek az állapotnak a fenntartása egyrészt álszent, mert a dekriminalizáció ellenzői büszkén dagaszthatják mellüket, hogy tiltva van a lágy drogok fogyasztása is, bár ennek nincs semmi hatása. Ennél sokkal nagyobb baj az, hogy ez a szabályozás rendkívül káros. A fű piaca gyakorlatilag ugyanolyan nagyságrendű, mintha legális lenne, viszont teljes egészében szabályozatlan. A szabályozatlanságból pedig csupa rossz származik:

• a kábítószer ára magas marad a kockázat miatt, a fogyasztók rosszul járnak, a dealerek jól
• a kábítószer minőségét nem lehetséges ellenőrizni, ezért fennáll annak a veszélye, hogy az egészségre nagyon káros anyagokat fogyasztanak az emberek
• mivel feketepiac van, nem folyik be adó
• Nem lehet szabályozni a fogyasztás körülményeit. E miatt nem lehet szabályozni azt, hogy például gyerekek nem fogyaszthatják (a cofee shopos megoldásban ezt hatékonyan be lehet tartatni). Vagyis a tiltás hatására több gyermek fogyaszt füvet. E mellett nyilván sokkal rosszabb a WC-ben szívni, mint a cofee shopban. Ráadásul a fogyasztók sokkal kiszolgáltatottabbak lesznek.
• Az emberek jogtiszteletén nem sokat segít az, hogy egy jelentős részük kénytelen bűncselekményt elkövetni. Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy kevésbé különül el a lágy- és a kemény drogok fogyasztása. Ugyanott kell őket venni, mindkettő bűncselekmény.

Ezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amennyiben az állam illegálisnak nyilvánít egy piacot, de az létezik (tehát a tiltás nem hatékony), akkor ez rendkívül káros. Magyarországon pontosan ez a helyzet a fű piacán: a jelenlegi helyzet fenntartása minden nap jelentős kárt okoz. Teljesen mindegy, hogy általában mit gondolunk arról, hogy helyes-e kábítószert fogyasztani: mivel az emberek egy nagy csoportja így is fogyasztja, semmilyen pozitív hatása nincs a tiltásnak. Ez a kérdés nem erkölcsi, kizárólag közgazdasági és logikai. Összefoglalva tehát azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben mindenképpen helyes lenne lehetővé tenni a lágy drogok szabályozott kereskedelmét. Ez az érvelés a kemény drogokra nem vonatkozik, mert ezeknek a piaca jóval szűkebb, mint egyébként lenne, tehát itt hatásosabb a tiltás.

A cikk második felében azt a sokkal bonyolultabb kérdést teszem fel, hogy a hatásos tiltás jobb-e vagy a legalizálás. Ez a kérdés főleg elméleti szempontból érdekes, mert valószínűleg a hatásos tiltást nem lehet bevezetni Magyarországon. Érdekes viszont megmutatni, hogy milyen érvek értelmesek közgazdasági szempontból: ezekből kiindulva lehet vitát kezdeni.

A drog fogyasztója kárt tesz magában, és ezért extra költségeket okoz a társadalombiztosításnak. Itt két kérdés van. Az egyik orvosi: a lágy drogok fogyasztásától betegebbek lesznek-e az emberek? Tudtommal a válasz nem, főleg az alkohollal összehasonlítva. A másik kérdés az, hogy amennyiben extra költségeket okoz, akkor ezt kinek kell viselni? Hatékony szabályozás esetén a lágy drogokra kivetett magasabb adókból ezt lehet fedezni. Mivel az extra költségek alacsonyak, nem kell a fűre annyi extra adót kivetni, hogy ne érje meg azt legálisan árusítani. Vegyük észre, hogy a kemény drogok esetében a két válasz ellentétes. Hasonlóan az alkohol esetében: az alkoholisták egy idő után munkaképtelenné válnak, és onnantól az állam tartja el őket.

A drog fogyasztása káros a többiekre. Ezt elég nehéz konkrétan megfogni: olyanokra gondolhatunk, hogy verekszik, családtagjaival veszekszik, munkája folyamán másokat veszélybe sodor, antiszociális lesz stb. Ilyen hatások jelentkezhetnek a lágy drogok fogyasztóinál, de sokkal kevésbé, mint az alkoholnál vagy a kemény drogoknál.

Az emberek (a fiatalok) nem tudják, hogy a drog fogyasztása nem jó, ezért meg kell nekik tiltani, nehogy rászokjanak. Általában feltesszük, hogy az emberek racionálisak: nem tesznek olyat, ami nem jó nekik. Éppen ezért kár megtiltani nekik például hogy földet egyenek; az ilyen problémákkal általában az elmeorvosok foglalkoznak. Vannak azonban olyan esetek, hogy az ember nagyon rövid távon gondolkozik. Például valaki szerelmi bánata miatt depressziós lesz, és bánatát – minden mindegy alapon – valamilyen tudatmódosító szerbe folytja. Nyilván egy idő múlva elmúlik ez a lelkiállapot, és ismét a szokásos módon fog gondolkodni. Amennyiben egy ilyen depressziós időszakban mondjuk heroint fogyaszt az illető, és erre rászokik, akkor tényleg baj van; ez olyan hatalmas kárt okoz, amely miatt a heroint be kell tiltani. Ha viszont az illető nem szokik rá, és a használt szer rövid idő alatt nem okoz jelentős bajt, akkor ez az érv gyenge. Mivel a fűre mondjuk két hét alatt nem lehet rászokni, ez alapján azt nem kell betiltani.

Egy másik csoport, ahol ez a korlátozott racionalitás jellegű érv működik, a gyerekek esete. Ha valaki mondjuk 16 és 18 éves kora között drogot fogyaszt, az tényleg rosszat tesz, ráadásul nem nagyon fogja tudni abbahagyni utána sem egy ideig. Éppen ezért gyerekek nem fogyaszthatnak drogot. A probléma megoldása viszont nem a lágy drogok teljes betiltása, hanem annak a hatékony kikényszerítése, hogy a gyerekek ne fogyaszthassák. Ez a coffee shopos rendszerben megoldható, többé-kevésbé sikeresen.

A kábítószer fogyasztása erkölcstelen. Szerintem nem. Mindenki döntse el. És aki erkölcstelennek tartja, az ne fogyasszon. Mások szabadságának korlátozása viszont az egyik legerkölcstelenebb dolog, amit el tudok képzelni.