ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.06.24. 22:07 süssmájer

Fél napra visszadobva

Muraközy Balázs

A kórháztörvény körüli bonyodalmak abban érték el tetőpontjukat, hogy a köztársasági elnök visszaküldte a parlamentnek, amely azonban nem túl sok időt töltött azzal, hogy ezt még aznap ismét elfogadja. A köztársasági elnök 3 érvet mondott arra, hogy miért nem tartja megfelelonek a törvényt, amely a rendkívül dicséretes a jelenlegi politikai kultúrában. Éppen ezért érdemes velük foglalkozni. A cikkben értelmezek, egyetértek és vitatkozok.

„A törvény lehetővé teszi, hogy profitorientált, nyereségre törekvő gazdasági vállalkozások vegyék át a fekvőbeteg-ellátás rendszerének, a közkórházaknak a működtetését, s ezzel egy új, a magyar egészségügyben eddig nem ismert, hatásaiban nehezen végiggondolható jelenség mutatkozik”. Mádl Ferenc szavai szerint ezáltal fennáll a veszélye annak, hogy a magas szintű ellátáshoz való egyenlő hozzáférés esélye jelentős mértékben csökken, „hiszen az említett vállalkozások nyilvánvalóan a számukra legvonzóbb kórházakban kezdeményeznek beruházásokat”, míg más helyeken ez nem történik meg. (MTI)

Az első bekezdésben foglalt állítások igazak. Az a probléma azonban, hogy „egy új, a magyar egészségügyben eddig nem ismert [?] jelenség mutatkozik” nem releváns. Pontosan ez volt a helyzet a rendszerváltás óta lezajlott összes reformmal kapcsolatban a privatizációtól a Bokros-csomagig. Szerencsére ezek közül a legtöbb miatt nem került mély válságba az ország; az hogy ebben a remek országban valamit még nem próbáltak ki, még semmit nem árul el annak a megoldásnak az értékéről. Erre nem érdemes hivatkozni.

Probléma tehát az egyenlő hozzáférés. Ez a probléma az un. kimazsolázás: a befektetők csak azokat a kórházakat veszik meg, amelyek normális állapotban vannak, és némi profitra lehet számítani belőlük. Miután ezeket megveszik, ott beruháznak, új műszereket vesznek stb. Vagyis az eddig is jó kórházakat magánbefektetők még tovább fejlesztik, a többi pedig tovább rohad az állam kezében. Ez valóban növeli az egyenlőtlenséget. Számomra azonban nem egészen világos, hogy ennél miért jobb, ha az eddig az állami kézben lévő kórházakban nem kerül sor a fejlesztésre, és a többi pedig ugyanúgy rohad az állam kezében. Ezzel a köztársasági elnök úr azt állítja, hogy az egy helytelen gazdaságpolitikai intézkedés, amikor néhányan jobban járnak, a többiek pedig ugyanúgy. Az ilyen intézkedéseket a közgazdászok Pareto-javításnak nevezik, és nem elítélhető okokból kedvezőnek tartják őket.

A köztársasági elnök második szempontja az volt, hogy a törvény szerint a privatizációban részt vehetnek majd úgynevezett szakmai befektetők – gyógyszereket, egészségügyi segédeszközöket gyártó cégek – is, ezáltal előfordulhat: ugyanaz lesz az eladó, mint a vevő.

Mádl Ferenc tart attól, hogy az említett jelenségnek árfelhajtó, versenykorlátozó szerepe lehet, amelynek mértékét nehéz előre megbecsülni. (MTI)

Ez a probléma teljesen releváns. Fennáll annak a veszélye, hogy egy-két gyógyszergyár vagy műszergyártó felvásárolja a jelentősebb kórházakat, majd megemeli a gyógyszerek és a műszerek árát. A saját tulajdonában lévő kórházak nyilván ezen a magasabb áron is megveszik a termékeket, majd megmutatják a TB-nek, hogy milyen magasak a költségek. Ezután a TB előbb-utóbb kénytelen magasabb árat fizetni az ellátásért, ilyen módon nő az egészségügyi kiadások nagysága. Másrészt nyilván csökken a verseny is, mert az olyan beszállítók, akiknek nincs kórházuk, csak nehezebben tudják eladni a termékeiket. Ez a forgatókönyv bizony – ismerve a TB ütőképességét és rugalmasságát – könnyen elképzelhető.

Mit lehet tenni? Az egyik lehetőség az, hogy megtiltjuk, hogy ilyen tulajdoni viszonyok létrejöhessenek, vagyis szakmai befektetők ne vásárolhassanak. Azonban ezzel egy jelentős befektetői kört kilövünk. Ráadásul ezek a befektetők minden más szempontból igen kívánatosak: van tőkéjük és értenek az egészségügyhöz. Amennyiben ők nem fektetnek be, lehet, hogy sokkal lassabb lesz az egészségügy privatizációja. Másrészt elképzelhető, hogy tőkével nem rendelkező emberek szerzik meg a kórházakat, mint például az ott dolgozó orvosok. Ez egyáltalán nem biztos, hogy jó. Az orvosok valószínűleg rossz menedzserek, és nincs tőkéjük. Vagyis a szakmai befektetők kizárása esetén meg kell gondolni, hogy megéri-e az, hogy a verseny korlátozódik azt, hogy a privatizáció gyorsabb legyen és több tőke jusson a rendszerbe.

Mit lehet még tenni? A műszerek és a gyógyszerek piacán túl magas árak alakulnak ki, mert csökken a verseny. Ez ellen a legjobb megoldás, ha a kórházak kötelesek pályázatot kiírni, ha valamit vásárolni akarnak, és kötelesek a legolcsóbb olyan ajánlatot választani, amely megfelel a pályázatban előre meghatározott minőségi követelményeknek. Amelyik kórház nem így jár el, kevesebb pénzt kap a TB-től. Ez a módszer nem tökéletes, és elég költséges mind a fenntartása, mind az ellenőrzése, de kevésbé torzul a verseny.

Mivel nem értek hozzá, nem tudom megmondani, hogy a gyors és hatékony privatizáció és a kissé költséges másik megoldás közül melyik a jobb, de az az érzésem, hogy a jelenlegi rendszer annyira rogyadozik, hogy a szakmai befektetők tulajdonszerzése nem ronthat a helyzeten.

A köztársasági elnök harmadik kifogásaként azt említette, hogy az egész magyar lakosságot érintő, nagymértékű átalakításra vonatkozóan nem készült – illetve szélesebb körben nem vált ismertté – átfogó hatástanulmány. (MTI)

Valószínűleg tényleg nem készült. Pedig lett volna rá idő. Sajnos ilyen a jogalkotás színvonala Magyarországon. De ha ez ennyire fontos, akkor nem tudom, hány törvényt kellett volna visszaküldeni.

Összefoglalva tehát a jó az, hogy az államfő eléggé erős érveket sorolt fel. Nem annyira jó, hogy nincsenek eléggé megindokolva, és nem meggyőző, hogy ezek miatt a kételyek miatt tovább kellene késlekedni az egészségügy reformjával.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr94986292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.