ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.08.24. 22:10 süssmájer

Támogassa-e az állam a nemzeti vállalatok regionális terjeszkedését?

Pálinkás Ervin

Az első Szabadlovas Nyári Egyetem szombati napján oxfordi vitát tartunk a hazai nagyvállalatok regionális terjeszkedésének állami támogatásáról.
Ha egy hazai nagyvállalat felvásárol egy külföldi céget, a magyar közvéleményt elönti a büszkeség; gazdaságunk erejét és regionális vezető szerepünk bizonyítékát érzik az esemény mögött. Vajon valóban van pozitív hatása az országra vállalataink terjeszkedésének? Talán az államnak tudatosan támogatnia is kéne ezt a folyamatot? Esetleg ezek a nagyvállalatok a belföldi piacaikon történő versenytorzító magatartásuk révén a magyar fogyasztókkal fizettetik meg külföldi kalandjaik költségeit?

Az utóbbi években több magyar nagyvállalat fogott regionális terjeszkedésbe. A jelentősebb üzletek sorát a MATÁV Rt. nyitotta meg macedóniai felvásárlásával. Később az OTP Bank Szlovákiában és Bulgáriában, a MOL Szlovákiában és Horvátországban, a Danubius Hotels Csehországban és Romániában vett meg konkurens vállalatokat. Más társaságoknak is stratégiai cél a nemzetközi terjeszkedés (Richter, Synergon, Graphisoft).

A felvásárlásokról szóló híreket feltűnő lelkesedéssel fogadja a hazai közvélemény (azok is, akiket egyébként nem érdekelnek az üzleti világ hírei, és nincsenek részvényei sem). Már-már nemzeti hőstettként tekintenek sokan egy-egy felvásárlásra, mely bizonyítja gazdaságunk erejét, térségbeli vezető pozíciónkat és biztos jó azzal vigasztalódni, mikor elkenik focicsapataink száját a szomszédos országokban, hogy majd jövünk és megveszünk mindent kilóra.

Ha honfitársaink boldogabbak azáltal, hogy összekeverhetik a MOL Rt-t Zrínyi Miklóssal, ám tegyék, kárt nem okoznak ezzel. A vállalatoknak is szíve joga kockáztatni részvényeseik pénzét (a „regionális multivá” válás divatos szlogenje könnyen takarhat megalapozatlan növekedési hóbortot, eladósodást, a vállalat értékének növelését kiváltó álcélt – ezért azonban fájjon csak a részvényesek feje). Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy az állam vállal-e (támogató)szerepet „magyar” vállalatok külföldi terjeszkedésében.

Az állami szerepvállalás értékelése előtt két fontos definíciós problémát kell megoldani:

1. Hogyan határozzuk meg a nemzeti nagyvállalat (nemzeti bajnok, magyar vállalat, nemzeti zászlóshajó stb.) fogalmát?

 

2. Mit tekintünk állami támogatásnak?

A tárgyalt téma szempontjából az első kérdésre a következő meghatározás tűnik használhatónak: nemzeti vállalatnak tekintjük azt a társaságot, melyben a legfelsőbb menedzsment-funkciókat Magyarországon töltik be. Tehát irreleváns, hogy ki a tulajdonos, tartalmazza-e a cégnév a magyar szót vagy, hogy mely pártra szavaz a vezérigazgató. A lényeg, hogy a vállalati stratégia megalkotása Magyarországon történjen. (A MATÁV esetében például kérdéses, hogy mekkora döntési szabadsága van a helyi vezetésnek; a MATÁV a fenti definíció értelmében nemzeti vállalat vagy a Deutsche Telekom kirendeltsége.)

A második kérdés kapcsán meg kell különböztetni a direkt és az indirekt támogatási formákat. Direkt támogatásnak tekintem a diplomáciai nyomásgyakorlást az egyes ügyleteknél, kedvezményes hitelek, garanciák nyújtását. Ezekkel az eszközökkel nem hiszem, hogy foglalkoznunk kellene; a pénzügyi támogatás nem jellemző, a diplomáciai eszközök értékelése pedig nem a közgazdaságtan feladata.

Az állam indirekt módon támogathatja a nagy nemzeti vállalatokat, ha a hazai piacaikon védett pozícióba juttatja őket, puhább versenypolitikát folytat.

A privatizáció során többször is összeütközött két érvrendszer. Az egyik szerint a szocializmusból örökölt állami monopóliumokat fel kell bontani, és utána privatizálni (jellemzően szakmai befektetőknek). Ezáltal sokszereplős versenypiacok jönnek létre annak minden előnyével. A másik oldal szerint elegendő a verseny kialakulásához, ha lehetőséget adunk zöldmezős beruházásokra, és nem gátoljuk az importot. A nagy állami cégeket egyben kell értékesíteni. Mindezt azért, mert így tudnak helytállni az importversennyel szemben, magasabb privatizációs bevételt lehet elérni (gyakorlatilag monopóliumokat adtak el), és kialakulhatnak a nemzetgazdaság nagy zászlóshajói.

Ez utóbbi koncepció alapján a MOL megtarthatta benzinkúthálózatát (pedig felmerült, hogy a nagy részét egyenként eladják a verseny fokozása érdekében), a MATÁV gyakorlatilag monopol pozícióba került a vezetékes távközlésben és a mobilkoncessziók korlátozásával a mobil üzletágban is dominánssá vállhatott, az OTP örökölhette a lakossági ügyfelek jelentős részét.

A kérdés azonban nem csak a múltban volt releváns. Mi történjen a Malévvel? Adjuk el pénzügyi befektetőknek majd integráljuk be egy nemzetközi stratégiai szövetségi rendszerbe – tehát nemzeti vállalattá alakítsuk? Esetleg szakmai befektetőt kéne keresni, vagy eladni gépenként az egészet?

A villamosenergia-piaci liberalizáció során a Magyar Villamos Művekről válasszunk le mindent, amit lehet, és egyszerű hálózatfenntartó szerepet hagyjunk csak neki? Esetleg maradjanak erőművei, és beléphessen a kiskereskedelmi piacra, foglalkozhasson külkereskedelemmel?

A Postabankot az OTP-nek adjuk el, vagy kifejezetten az a cél, hogy a postabankos hálózattal megerősítve igazi versenytárssá válhasson egy második bank is, megszorítva az OTP-t?

A nemzeti vállalatok belföldi védelmének kérdése állandó napirendi pont a piacszabályozás és a versenypolitika területén is. Bántsuk-e a mi nemzeti MATÁV-unkat a „nem nemzeti” alternatív szolgáltatok érdekében? A gázpiaci liberalizáció mennyire rontsa a MOL pozícióit? A Malév kapjon-e előjogokat a Ferihegyi repülőtér használatakor?

Mindezen kérdések kapcsán az érintett nemzeti vállalatok állandó érvelése a következő:

1. Az ország számára előnyös, ha léteznek nagy nemzeti irányítású vállalatok (létüknek van valamilyen pozitív externális hatása).

2. Az egységesülő regionális piacokon a megfelelő üzemméretet csak nemzetközi terjeszkedéssel tudják elérni.

3. Az ország számára már önmagában a nemzetközi terjeszkedésnek is van pozitív externális hatása.

4. A nemzetközi terjeszkedéshez elengedhetetlen bizonyos mértékű védelem belföldi piacaikon, csak így képesek megfelelő forrásokat előteremteni.

Vajon nagy nemzeti vállalataink létének, és terjeszkedésének valóban vannak pozitív externális hatásai, amelyekért cserébe érdemes a versenykorlátozásból fakadó károkat felvállalni? Vagy mindez csak egy érzelmekre és irredenta hagyományainkra ható ügyes lobbizás az állami védelemért, és a magyar fogyasztók fizetik meg a szomszédos országok privatizációs bevételeit illetve, hogy néhány elszállt magyar menedzser kiskakasnak képzelhesse magát a közép-európai régió szemétdombján?

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr60986301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.