ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.10.16. 22:15 süssmájer

A hülye kisrészvényes

Pálinkás Ervin

Azt hitted végre belenyúlsz a tutiba? Legálisan veszel értékpapírt, amit záros határidőn belül jókora haszonnal eladhatsz, na jó-jó nem eredeti tőkefelhalmozásilag, mondjuk az uszkve 10-100 szorosáért, hanem csak kétszereséért, háromszorosáért. Azt hitted, hogy a pénzügyi közvetítő rendszert felhasználva nemcsak hitelt vehetsz fel (bizonyítván rendkívüli képességeidet, hogy képes vagy a banknál is jövedelmezőbb dologba fogni, vagy pedig abban bízol, hogy hosszú éveken át nem rokkansz le és vissza bírod fizetni a kölcsönt) és betétet helyezhetsz el (lemondva arról, hogy munkádon kívül tőkéd hasznát is élvezhesd), hanem éles szemeddel meglátsz egy papírt és bevásárolsz belőle, majd nem húsz év múlva, hanem hamarosan kiszállsz belőle és elviheted az asszonyt nyaralni? Hát egy francokat. Jön egy nagy játékos és megmutatja neked, hogy te itt nem nyerészkedhetsz.

Azt hitted, hogy a nyilvános gazdasági információkat böngészve, megbízhatsz az ezt szakmájuknak tekintők értékelésében és az értékeléseik melletti tökös kiállásban? Tévedtél. Igaz ugyan, hogy minden elemző jó nagy szájjal mondogatta, hogy igen, a felvásárlási ajánlat majd valahol 25 és 40 ezer forint között várható, most meg szinte mindegyikük, (tisztelet a kivételnek) hangsúlyozza, hogy az ajánlat tisztára törvényes, nem is értik mi ez a háborgás. Most akkor rosszul emlékszel kisrészvényes (elvette az eszed a bukás), vagy a nagyon hozzáértő elemzők kussolása tisztességtelen.

Miről is szól tehát a Brau-ügy? Arról van-e szó, hogy már megint néhány hiszékeny kisbefektető elhitte, hogy a nagy semmire a kifizet egy rakás pénzt, majd visszakap érte egy háromszor akkora rakást? Nem, itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy adott egy cégcsoport, a Brau Union, melynek része a Brau Union Hungária is. A pedig jól fel akarja vásárolni az Amstel nevű, nem kis szereplő.

A Brau csoport árbevételének 22, 5 százalékát, míg nyereségének 38 százalékát a magyar leányvállalat adja, amely ráadásul Magyarországon jelentős, 26%-os piaci részesedéssel bír. Ehhez képest az ajánlatban, ahol az Amstel, melynek holland tulajdonosa a Heineken, 1,9 milliárd Euroért venné meg az osztrák és mindössze 108 millió Euroért (a fentiek fényében talán megütköztető módon a teljes árnak mindössze 5, 7 százalékáért) a magyar céget.

Több számítás is igazolja az ajánlati ár inkorrektségét, a legszemléletesebb talán mégis az, hogy míg az osztrák kisrészvényesek számára tett ajánlat 127 Euro addig a magyar részvényes csak 50 Euro érdemel. Talán megengedhető feltevés, hogy a kevesebb, mint fél év múlva EU taggá váló Magyarország ma már nem jelent olyan nagy kockázatot, hogy ugyanazon cégcsoport ugyanolyan tevékenységű vállalatáért ennyivel kevesebbet kelljen adni. Vagy pedig a nagyon nagy felvásárló úgy gondolja, hogy a kockázatok már nem veszélyesek ellenben a reakciók igen.

Nagyon rosszul jönne ki abból a világmárkákat gyártó tulajdonos, ha inkorrekt ajánlatát látva egészséges és egységes befektetői érdekvédelmet találna magával szemben, amelyik telekürtölné a gazdasági sajtót számításokkal, a politikait meg a globalista lelketlen tőke a nemzettársak kisemmizését óhajtó akciójával. Merthogy nemigen kelne védelmére senki, sőt minimális egészséges szolidaritást feltételezve elég sokan mondanák azt, hogy ezen cég termékeit jó ideig nem óhajtom fogyasztani, ráadásul a médiafogyasztó, tehát fizetőképes közönség tagjai közül.

Ilyesmire azért volt már példa Magyarországon is. Hiszen akkor jó szemű kommunikátorok a gazdasági racionalitást nem vitatva tisztán a nemzeti érzelmekre alapozva érték el, hogy spontán népi mozgalom bojkottálja a mai napig ható módon a tejfölüket is? Bizony nagy és drága reklámkampány kellett ahhoz, hogy a multi visszaszerezze a fogyasztói bizalmat.

Ausztriában valószínűleg ezért nem merte tehát az Amstel lenyomni a kicsiket. Nálunk egyelőre úgy tűnik, megteheti ezt. Nem fél attól, hogy erőből játszva ellenszenvessé és nemkívánatossá válik, hogy a jó pofa sörből büdös sárga lőré lesz, hogy világmárkái helyett inkább mégis visszaállunk a borra, vagy valami olyasmire, ami nem az övé.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr89986316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.