ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.12.08. 22:19 süssmájer

A forint kálváriája

Nagypál József

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa 2003. november 28-ai rendkívüli közgyűlésén, az irányadó kamatot 9,5%-ról 300 bázisponttal 12,5 százalékra emelte. Ilyen mértékű kamatemelésre legutoljára a Bokros-csomag bevezetésének évében 1995-ben volt példa. A forint jelenlegi helyzete komoly aggodalomra ad okot. Lássuk miként is sikerült ilyen mélyre süllyeszteni a magyar pénzügypolitikát!

A történet első állomása 2001 júliusa mikor az MNB az új jegybanktörvény keretében bevezette az inflációs célkövetés politikáját, és a törvény az infláció elleni küzdelmet tette a nemzeti bank elsődleges monetáris politikai feladatává. Köztudott, hogy dezinflálni túlértékelt árfolyammal lehet, ami sérti az exportáló vállalatok érdekeit. Ezzel ellentétes a jegybanki álláspont miszerint a vállalati szektor versenyképességének csökkenését nem a magas kamatlábak, hanem a nominálbérek túlzott mértékű növekedése jelentette. 2002-ben a nominálbérek tovább nőttek és az esztelen fiskális expanzió következtében a költségvetési deficit, a folyó fizetési mérleg hiányával együtt folyamatosan növekedett. Mindezek ellenére az infláció tovább csökkent, a forint árfolyama tovább erősödött a magas kamatlábaknak köszönhetően. A kormányzat hajlott volna a monetáris kondíciók lazítására, de a jegybank felvállalva a konfliktust, a dezinfláció szükségességére hivatkozva fenntartotta a magas kamatlábat és nem enyhített a monetáris feltételeken. Ennek következtében a forint árfolyama 2002 augusztus és november között csak szűk sávban mozgott és januárra megközelítette majd elérte a sáv erős oldalát.

2003 január 15-16-án jelentős spekulatív tőke áramlott az országba. Szakértői becslések szerint megközelítőleg 5 Mrd eurónyi összeggel támadták meg a forint erős oldali sávját. A spekulánsok abban bíztak, hogy sáveltolásra kerül sor. A jegybank sikeresen visszaverte a támadást. Hozzá kell azonban tenni, hogy erős oldalon relatíve könnyű védekezni, mert forintot a Magyar Nemzeti Bank technikai értelemben korlátlan mennyiségben teremthet. Gyenge oldali támadásnál a devizatartalékok kimerülése reális veszély lehet, ami valutaválsághoz is vezethet.

A támadásra a jegybank 200 bázispontos kamatcsökkentéssel válaszolt, így az irányadó kamat 6,5% lett, az effektív kamatláb pedig 500 bázisponttal csökkent, a kamatfolyosó 1%-ról 3%-ra szélesedett. Ezen lépések hatására az árfolyam azonnal gyengült. A jegybank leszámítva a sterilizálás költségeit (a körülbelül 5 mrd-os likviditás több napig a rendszerben keringett) jelentős árfolyamnyereségre tett szert (bár a profit szerzés nem tartozik a központi bankok feladatai közé). A magyar társadalom sikerként könyvelte el a spekulációs támadás visszaverését.

A következő lépés 2003 június 4-én az MNB a kormánnyal egyetértésben a kormány javaslatára az árfolyamsáv-közepet 2,26%-kal eltolta a gyenge oldal felé. A kormány pedig elkötelezte magát a 2002-es előcsatlakozás költségvetési pályája mellett és vállalta a költségvetés kiigazítását. Ezzel a tragikus lépéssel, az MNB beadta derekát a kormánynak, és gyakorlatilag feladta az addig követett monetáris politikáját. Engedve a politikai és társadalmi nyomásnak elvesztette hitelességét. A piac azonnal forint eladással válaszolt és jelentősen gyengült a forint kurzusa, a jegybank 19-én kénytelen volt 200 bázisponttal kamatot emelni, hogy megállítsa az árfolyam további gyengülését. Az ezt követő időszakban árfolyam nagyon volatilissé vált, az inflációs cél tarthatatlanná vált, a monetáris politika függetlensége pedig megkérdőjeleződött. A komoly gondok tulajdonképpen innen datálódnak.

Ha elfogadjuk, hogy a jegybank ilyen költségvetési túlköltekezés mellett nem nagyon tud mit tenni, különösen akkor, ha 2008-ban valóban be akarták vezetni az eurót amihez erős dezinflációs politika szükséges, akkor tulajdonképpen júniusig nem követett el komoly hibát a kommunikációs baklövéseket leszámítva. A júniusi döntés viszont kapitális hiba volt, mivel megkérdőjelezte a jegybank egész 2001-től folytatott politikáját.

A fundamentumok már nyáron is rosszak voltak de addig ezekkel a külföldiek nem foglalkoztak tehát a forint máig tartó kálváriája júniusban kezdődött.

2003 harmadik negyedévében a dezinflációs trend megfordulásával, az inflációs várakozások emelkedtek. A jövő évi infláció várhatóan 6% felett lesz, ami még akkor is magasnak tekinthető, ha figyelembe vesszük az adórendszer változásából adódó egyszeri inflációnövelő hatást. A költségvetés hiánya ugyancsak a dezinflációval ellentétes irányba hat. Novemberre valamelyes a júniusi sáv eltolást követő árfolyam ingadozások csökkentek. Időlegesen stabilizálódott az árfolyam.

A következő sokk a Monetáris Tanács 2003 november 28-ai rendkívüli közgyűlése, ahol az irányadó kamatot 9,5%-ról 300 bázisponttal 12,5 százalékra emelték. Az indoklásban a forint árfolyamának gyengülése és az állampapír piaci hozamok egyidejű emelkedése szerepelt.

A júniusi sáveltolásig a külföldi befektetők nem figyeltek a pénzügyminiszter nyilatkozataira. Valószínű, hogy a londoni elszólás, amit László Csaba később tételesen cáfolt, volt a trigger a külföldi befektetőknek forint pozícióik eladására.

Dráma van, de a meccsnek még nincs vége, valahol félidőnél járhatunk. Akár megússzuk akár nem ilyen fundamentumokkal nem lehet az eurózónába menni se 2008-ban de még 2010-ben sem.

Szólj hozzá!

Címkék: forint befektetők monetáris


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr49986332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.