ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.12.16. 22:23 süssmájer

Jegybank és a politika

Gilicze László

Múlt heti pletykák szerint Medgyessy felajánlotta László Csabát, a pénzügyminisztert a jegybank elnökéért, Járai Zsigmondért. A fejcsere úgy tűnik elmaradt, de lássuk csak mi baja lehet a kormánynak a jegybank elnökével.

A problémának lehet egy politikai és egy gazdasági vetülete is. A politikai egyszerű, hiszen hazánkban mind a kormánypártok, mind az ellenzékiek aránylag egységesek, és a jegybank elnökét a mostani ellenzék léptette elő a pénzügyminiszteri székből. A gazdasági vetülete Janko cikkében leírt dinamikus inkonzisztenciából ered, hogy a gazdaság jobban felpörög, ha az emberek a ténylegesnél kevesebb inflációval számolnak, ekkor ugyanis – minthogy azt hiszik a jövőben többet fog érni a keresetük – hajlandók többet dolgozni, és fogyasztásaikat későbbre tolni. Ezért a kormányok hajlamosak alábecsülni a várható inflációt, illetve időközben kissé elengedni azt. A kormány árstabilitási ígéreteinek hiteltelensége miatt az infláció elleni küzdelmet ezért egy kormánytól független intézményre célszerű bízni, amelynek a látását nem homályosítják el váratlan, az inflációnál fontosabb tényezők. Innen ered a jegybank függetlensége és elsődleges célja, ami a jegybanktörvényben is előkelő helyet (1. fejezet 1. és 3. paragrafus) kapott.

Ezek alapján elképzelhető, hogy a miniszterek és a jegybank elnöke a tervezett infláción veszhettek össze; például azon, vajon illik-e inflációból finanszírozni 100 napos programokat, azaz kell-e támogatnia az MNB-nek a kormány gazdaságpolitikáját. Az említett 3. paragrafus (2) pontja szerint ugyanis „az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját”.

Na mármost mivel a 3. paragrafus (1) pontja szerint „Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása”, a jegybank csak olyan politikát kell támogasson, ami nem veszélyezteti az árstabilitást. Nyilván, hiszen épp azért tettük át a kormánytól a jegybankhoz az árstabilitás biztosítását.

A jegybank tehát mind gazdasági, mind politikai okokból szembekerülhetett a kormánnyal. A gazdasági konfliktust (dinamikus inkonzisztencia) hivatalból kell az MNB-nek felvállalnia, de a politikait, lévén hogy itt nem hatalmi ágakról van szó, meg ott az a 2. paragrafus (2) pont a jegybanknak kerülnie kell. A kérdés csak az, hogy a kormány-jegybank súrlódásban mekkora e két tényező szerepe. Ehhez azt kell vizsgálni, vajon veszélyezteti-e a kormány gazdaságpolitikája az árstabilitást.

De mit is értünk árstabilitáson? Erről – pl Angliával ellentétben, ahol a pénzügyminiszter évente közli, mit ért árstabilitáson – nem szól a törvény. Nem világos, vajon az árstabilitás fogalmát az MNB vagy a kormány határozza meg, pláne, hogy mikor és mennyi időre. Az árstabilitás mindenesetre az árak valamilyen átlagára kell vonatkozzon, de hogy ez időben és a termékek/szolgáltatások között hogyan súlyozódik, arról sokféleképpen lehet gondolkodni. Az infláció elsősorban a hazai termékeket érinti, míg a forint árfolyama az import illetve import alapanyagú termékekét.

Az MNB – helyesen – végig bírálta a kormány költekező politikáját, és az árstabilitás őreként, a kamatlábak emelésével, illetve magasan tartásával próbálta drágítani a kormányzati kiadásokat, erősen tartani a forintot, ezzel csökkentve az inflációt. Ez ugyan nem mondható a kormány gazdaságpolitikáját támogató viselkedésnek, de az árstabilitás korabeli MNB-s meghatározása szerint az infláció elleni küzdelemhez ténylegesen hozzájárult. A legnagyobb csökkenést 2002 és 2003 májusa között láthatjuk, ahol 5,6%-ról 3,6%-ra kb 2%-ot csökkent a havi fogyasztói árindex.

Idén nyártól azonban úgy tűnik, már az MNB sem képes felügyelni az árak stabilitását, még a saját maga által meghatározott célok szerint se. Ráadásul a feles kormányzati költekezésekre adott szigorú gazdasági értelemben elfogadható politikáját mintha túl is játszaná. Amellett, hogy határozottan a kormány provokálta a visszafogó monetáris politikát, a jegybank viselkedése lényegesen megváltozott a kormányváltás után.

Röviddel a választások után, a kamatlábak stabil, folyamatos csökkenését megtörve, az MNB elkezdte emelni az alapkamatokat. Majd a forint erősödésére késve és alulreagálva, lassan csökkentette az alapkamatot, végig kitartva a forint erősítésével megvalósítandó anti-inflációs politikája mellett, noha 2002 őszén már nem csökkent tovább az infláció. A kormányzati kiadások drágítása persze nem megy ingyen: a magas kamatok idecsalták a pénzügyi befektetőket, akik boldogan vitték haza kamattöbbleteiket. A magas kamatok egyre több tőkét vonzottak ide, ami a forint erősödésével még nyereségesebbé tette az eddigi befektetéseket. Mintegy öngerjesztő spirál (vagy lufi?) erősödött a forint és szemmel láthatóan egyre jobban közelítette a sáv erős szélét. Az ábrán is látható a közelítés, ami az úgynevezett honeymoon hatás miatt a forint tényleges (fundamentális) értékét már jóval a sáv alatt sejteti.

A sávos árfolyam is reagál a pénz értékét változtató hatásokra, de mivel be van szorítva egy sávba, valahogy tompulnak ezek a hatások. Minél kevesebb hely van a kitérésre, annál jobban. Ezért a sáv széle felé a tovább térítő hatások egyre jobban tompulnak, a hatásokat összesítve egész messzire tud jutni a jegyzett árfolyam a pénz igazi értékétől. Például ha a tényleges érték már kétszeresen is elhagyta a sávot, a jegyzett ár biztos még a sávon belül lesz, és nem is a szélén, hiszen kell még valami tartalék a további kitérések megjelenítésére. Persze ilyenkor a jegybankon egyre nagyobb lesz a nyomás, egyre valószínűbben/gyakrabban fog interveniálni. Ez a tompítás a honeymoon hatás.

A kormány (és a Széles Gábor féle iparlobbik) szívesen látták volna a kamatok és a forint gyengülését, de a jegybank keményen tartotta magát az erős forint és a magas kamatok mellett.

Januárra a forint lényegében elérte a sáv szélét, és a befektetők elkezdtek gondolkodni, vajon a magas kamatláb, vagy a sáv széle lesz az erősebb. Ilyenkor indulnak be a spekulánsok. Egy kis vita a kormány és a jegybank között kitűnő csak olaj a tűzre.

Január közepén pedig amikor, a spekulánsok felvették pozíciójukat, Járai úr az erős forint és a magas kamatok közül úgy tudta az erős forintot választani, hogy a kormány nyilván nem erősítette volna a forintot. Szép teljesítmény Járaitól, hogy sikerült átvágnia a külföldi spekulánsokat, remélhetőleg a befektetőket nem érintette érzékenyen az effektív 5% kamatesés (1+1 alapkamat + 3 árrés szélesítés). A spekulációs roham mindenesetre nagy siker volt, rengeteg pénzt nyert a jegybank a külföldiektől, és végül a kamatok is visszaálltak. Csak egy ilyen spekulációs játék után a külföldieknek esetleg elmegy a kedvük a Magyarországi befektetésektől, ami nem gyengíti, hanem kierősíti a költekező kormány riasztó hatásait. Valamint a kamatok rángatása sem vonzó tényező. Ami abból is látszik, hogy a forint-erősítés előtt 0,25% és 0,5%-os változtatásokkal is lehetett befolyásolni a piacot, mostanában pedig újra elszaporodtak a 2-3%-os emelések. Valami reputációt azért sikerült tehát leépíteni, amit az Index szerint Járai is elismert, amikor bizalomvesztésről beszélt, hiszen 2002-ig a jegybanknak nagyon jó híre volt.

A rosszhiszemű hipotézist tehát, miszerint a jegybank politikai okokból is ellene tesz a kormányzatnak nem lehet elutasítani. Eleinte túlzottan visszafogott politikát folytatott, majd a spekulánsokkal versenyezve visszanyerte magának a saját maga által adott extra hozamokat, megfordította az eddigi trendeket, a kormánnyal csak akkor működött össze, amikor az nyilvánvalóan átgondolatlan, buta lépéseket tett.

És most itt állunk, volatilis(változékony) és gyenge – bár épp helyreálló – forinttal, magas kamatokkal, növekvő inflációval. Aminek nagy részét persze jogosan lehet rányomni a kormányra, de végül is azért a jegybank feladata még a 3. paragrafus (2) pontja nélkül is az árstabilitás megőrzése. A jelenlegi növekvő infláció, gyenge és volatilis forint karakán jegybankunk stratégiáját legjobb hozzáállással is csak rövid távon sikeresnek mutatja.

A jegybanknak kormánytól való függetlensége mindemellett továbbra is fontos; biztosítéka kéne legyen a kormányt visszafogó anti-inflációs monetáris politikának, és nem szerencsés annak eltávolitása a kormány oldaláról.

A jegybank elnöke azonban lényegében nem számonkérhető, maga a jegybank is csak az országygyűlésnek és csak beszámolási kötelezettséggel tartozik (1. fej. 2. paragrafus). Az elnököt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök hívja/hívhatja vissza, ha az „nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek” (50. paragrafus (3) pont). Azaz a visszahívás teljesítménytől teljesen független.

A hatályos jegybanki törvénynek tehát lényeges hiányosságai, hogy

  • nincsen meghatározva az árstabilitás (ezáltal a jegybank célja),
  • valamint a jegybank számonkérhetősége se (a beszámolási kötelezettséghez felelősség nem párosul).

Szólj hozzá!

Címkék: infláció monetáris


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr99986343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.