ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2005.04.11. 23:08 süssmájer

Jogok és díjak

Muraközy Balázs

Javaslom, hogy mostantól vezessenek be „vagyon- és életvédelmi jogdíjat” a késekre, motoros fűrészekre, harisnyákra és egyéb fegyvernek látszó tárgyakra (az almára is)!

Ezek a tárgyak ugyanis alkalmasak lehetnek fegyveres támadás vagy bankrablás végrehajtására. Az ilyen termékeket vásárlók egy része talán ebből a célból szerzi be ezeket a termékeket, másoknak csupán az eszükbe jut – amennyiben hoszszabb ideig tanulmányoznak egy harisnyát –, hogy a fejükre húzzák, és elinduljanak a legközelebbi bankfiók felé. Mivel az ilyen bűncselekmények által okozott kár egy része nem térül meg, helyes lenne, ha a potenciális áldozatok rendszeres kárpótlásban részesülnének (mert esetleg kirabolhatják őket). Ezért megalakítom a Potenciális Áldozatok Szövetségét (PÁSZ), amely a vagyon- és életvédelmi jogdíj összegét felosztja tagjai között.

A történet nyilván ismerős. A lemezkiadók a világ legtöbb országában elérték, hogy az eladott írható CD-kre, memóriakártyákra stb. ún. jogdíjat vessen ki az állam, amelyet ők feloszthatnak maguk között. A jogdíj ráadásul elég magas, egy írható audio CD-nél például 56 Ft, vagyis a CD árának nem elhanyagolható része. Ezeknek a jogdíjaknak a rendszerét most tervezik átalakítani, ezért érdemes végiggondolni, hogy mire is megy itt ki a játék.

Mélylélektani szempontból könnyű megérteni a lemezkiadókat. Bizonyára megviselte őket az, hogy forgalmuk visszaesett, mert az új technológiák lehetővé tették a lemezek olcsó másolását. A technikai fejlődés azonban már sok iparágat tett tönkre. Például a jól menő postakocsi-vállalkozások forgalma jelentősen lecsökkent, miután feltalálták a vasutat. A kiegyenesített kaszák iránti kereslet is súlyosan visszaesett egyrészt a szavazócédulák, másrészt a traktorok megjelenésével, ha már az érdekérvényesítésnél tartunk. Az ilyen módon hátrányba került iparágak képviselői gyakran nyúlnak a lobbizás eszközéhez, s megpróbálják elérni, hogy az állam hozzon különféle intézkedéseket, amelyek gazdasági túlélésüket segítik. Néha sikerül ilyen intézkedéseket kicsikarniuk, néha nem. Nyilvánvaló, hogy a lobbizások sikere nagyban függ attól, hogy mennyire jó érveket tudnak felsorakoztatni (meg még attól is, hogy mennyire befolyásos támogatókat találnak). A lemezkiadók szerencsések. Az ő érvük rend-kívül jól cseng a kapitalista világban: a tulajdon szentségére hivatkoznak ugyanis.

Erre az érvre azonban a bevezetőben említett PÁSZ is hivatkozhatna. Csak a PÁSZ-t senki nem venné komolyan.

A CD-k esetében teljesen világos, hogy a vevők nagy része másol rájuk jogvédett tartalmat. Az ezzel kapcsolatos szabályokat gyakorlatilag nem lehet betartatni. Az összes jogsértés felderítése túlságosan költséges. A magas költség indokolhatja, hogy „jogsértési általányt” kelljen fizetni. Ez a megoldás nem teljesen igazságos, de gazdaságos módja a jogszabályok betartatásának. Felmerül azonban a kérdés: jó-e az a szabályozás, ami ilyen nyilvánvalóan nem betartatható? Nem ütközik-e ez például az ártatlanság vélelmével? Hogy is van az, hogy ugyan fizetek érte, mintegy előre lerovom a büntetést, de elvileg még mindig nincs jogom átvenni egy műsoros CD-t? Miért kell ezeket a tulajdonjogokat ilyen megalkuvás árán is védeni?

A tulajdonjog mesterséges konstrukció. Szigorú védelme általában könnyen megindokolható közgazdasági szempontból. Tegyük fel, hogy vásárolhatok egy gépet, amellyel rendkívül hatékonyan lehet fegyvernek látszó tárgyakat gyártani. Ezt a gépet csak akkor fogom megvásárolni, ha nincs túl nagy valószínűsége annak, hogy megjelenik egy szekrény formájú fiatalember, és távozik vele. Ellenkező esetben ejtem az üzletet, és a társadalom számára előnyös befektetés nem valósul meg. Hasonló a helyzet a szellemi tulajdonjogokkal is: egy gyógyszergyár nem lesz eléggé ösztönözve arra, hogy kifejlesszen egy új gyógyszert, ha miután kifejlesztette, bárki más is gyárthatja ugyanazt a terméket. Itt azonban megjelenik egy másik szempont is: a társadalom számára előnyös, ha az adott termék piacán verseny alakul ki. Ezt a két hatást egyensúlyozza ki a szabadalmi rendszer: az adott gyógyszert egy ideig csak a kifejlesztője gyárthatja (ami biztosítja a megtérülést), utána viszont bárki, és így a verseny leszorítja az árakat. A gazdasági hatékonyság tehát felülírhatja a „tulajdon abszolút szentségét”. Mérlegelni kell a betartatás hasznait és költségeit is.

A jogdíj haszna elvileg az, hogy növeli a lemezkiadók és előadók ösztönzőit, és így több album készül el (különben a társadalmilag ideálisnál kevesebb jelenne meg). A pontos hatás persze függ attól, hogy a beérkező pénzt hogyan osztják el. Jelenleg ezt az határozza meg, hogy ki hány lemezt adott el. Nyilvánvaló azonban, hogy nem azokat érinti a legsúlyosabban az illegális másolás, akik a legtöbb lemezt adták el. Azon előadók, együttesek, lemezcégek számára a legrosszabb ez, akiknek kisebb a közönsége, s e közönség is könnyen jut internethez, tudja kezelni stb. Ez a rendszer a slágerlistákat vezető, „populárisabb” együtteseket támogatja, minél fogva is több ilyen lemez fog készülni. Vagyis – politikai gazdaságtani értelemben – ez egy transzfer a középosztálytól a populárisabb zenéket kedvelők felé. A pénz ilyen elosztása nem igazságos és nem is hatékony. Nehéz viszont értelmes alternatívát találni.

Nézzük meg azonban, hogy mik ennek az intézménynek a költségei! A tulajdonjog ilyen védelme növeli a lemezkiadók piaci erejét. Így túl magas árakat állapíthatnak meg, s ez bizony káros a társadalomnak. A tulajdonjogok görcsös védelme bebetonozza a lemezgyárak pozícióit, és így azok nem lesznek eléggé motiválva arra, hogy újabb, a technika jelen állásának megfelelő üzleti modelleket vezessenek be. Ehelyett arra fordítják erőforrásaikat, hogy fenntartsák járadékaikat – például különféle döntéshozókkal barátkoznak, és ez nem olcsó multaság. Ez a tevékenységük természetesen társadalmi szempontból erőforrás-pazarlást jelent.

A jogdíjak másik költsége a világhálóval kapcsolatos. Magyarországon a szélessávú internet és egyáltalán a számítástechnikai eszközök elterjedtsége igen alacsony. A szélessávú internet elterjedésének egyik alapvető mozgatórugója az illegális zene- és filmletöltés, bármennyire rosszul hangzik is ez. Az adathordozókra kivetett jogdíj drágábbá teszi a zenék letöltését, és így csökkenti a szélessávú internet iránti keresletet. Miközben az állam különféle intézkedésekkel és jelentős összegekkel támogatja a szélessáv elterjedését, a lemezkiadók rendszeresen igen kellemes összegeket vághatnak zsebre.

Miért vannak jogdíjak mégis olyan sok országban? Az egyik fő magyarázat az, hogy a különféle államoknak mindenféle nemzetközi elvárásoknak is meg kell felelniük. Azok az országok, amelyekben nagyobb lemezkiadók működnek (rövid felsorolás következik: Egyesült Államok), politikai súlyuknál fogva ki tudják kényszeríteni a tulajdonjogok védelmét. Az e mögött meghúzódó ideológia a szellemi tulajdonjogok védelme. Magyarországnak persze nem kell dacolnia ezzel a nyomással. A rendszer átalakításakor viszont tisztában kell lennie azzal, hogy a jogdíj alapvetően egy jó érdekérvényesítő erővel bíró iparág járadéka, és nem több annál.

Megjelent a Magyar Narancs 2005/14. számában.

hozzászólások
Re: Muraközy Balázs: Jogok és
koren

Elméleti háttér: Michele Boldrin (University of Minnesota) és David Levine (UCLA) harcos ellenfelei a szerzői jogi monopóliumnak. Számos cikkben (és már könyvben is http://levine.sscnet.ucla.edu/general/intellectual/against.htm) bemutatják, hogy az innovációhoz nem feltétlen szökséges a felfedezőt szabadalommal védeni, tökéletes szabadverseny is generálhat elég profitot és így ösztönzést az innovációra.

A zenemásolás esetére pl. egy kulcseredményük, hogy a másolási technika javulásával (írható CD-k megjelenése, mp3, Napster stb.) a kiadók nyeresége jó eséllyel növekedhet, hiszen jóval többet érnek az első ("jogtiszta") példányok, mivel gyorsan és olcsón sok másolat készíthető róluk. Egyszerű pédával: ha tudok CD-t írni, háromszor annyit is hajlandó vagyok fizetni egy CD-ért, mert mindjárt le tudom másolni két haveromnak. (A modell persze kezeli azt a kérdést is, hogy megéri-e nekem megvárni, amíg a haverjaim lemásolják nekem a CD-t.) Szóval a "másolásvédelem" és az írható CD-re kivetett jogdíj még a kiadóknak se éri meg igazán.
Re: Muraközy Balázs: Jogok és
gyepi

Semmi komoly, de az elso bekezdesrol a svedek jutottak eszembe, naluk felmerult a domestic violence tax bevezetese a ferfiakra:
cikk

Re: Muraközy Balázs: Jogok és

jaszber


Idézet:
Hogy is van az, hogy ugyan fizetek érte, mintegy előre lerovom a büntetést, de elvileg még mindig nincs jogom átvenni egy műsoros CD-t?

 

Úgy, hogy a szerzői jogi törvény alapján igenis jogod van átvenni a műsoros CD-t.

 

SZJT 35. § (1) Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

 

Nem büntetést fizetsz ugyanis, hanem a magáncélú felhasználás általánydíját fizeted ki az adathordozó árában, egy 700MB feletti írható CD esetében darabonként 64 forintot. A "magáncél" nem csak személyes célt, hanem rokoni, baráti, ismerősi körnek történő szabad másolatkészítést jelent.

 

Az átírt CD-ket így odaadhatod a családodnak és ismerőseidnek. Sőt, a bulin is beteheted, ugyanis az átmásolt zenéket lejátszhatod - ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban - "alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen." SZJT 38. § (1)f.

 

De nem csak a legálisan beszerzett CD-idet írhatod át, hanem az internetről letöltött zenéidet is, Magyarországon ugyanis a letöltés jogszerű, csak a feltöltés engedélyköteles. Az illegálisan fent lévő zenék letöltése is legális, mint ahogy ezen letöltött zenék CD-re írása és baráti körön belüli átadása, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen történő előadása is az. A zenét átmásolhatod a hordozható zenei lejátszódra, hiszen ezek ára szintén tartalmazzák a szerzői jogi általánydíjat, (20 GB felett 7000 forintot.)

 

Idézet:
Miért vannak jogdíjak mégis olyan sok országban? Az egyik fő magyarázat az, hogy a különféle államoknak mindenféle nemzetközi elvárásoknak is meg kell felelniük. Azok az országok, amelyekben nagyobb lemezkiadók működnek (rövid felsorolás következik: Egyesült Államok)

 

Az USA-ban nincs hasonló díj, bár a legálisan beszerzett zenéidet ott is átveheted írható CD-re, ez szabad felhasználásnak minősül.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr98986458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.