ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2005.04.13. 23:11 süssmájer

MÁV – Büdös forintok

Édes Balázs

Vasúti közbeszerzés Magyarországon: más ajánlat, máshogy számolunk.

Vásárolni tudni kell. Különösen igaz ez a tartós fogyasztási cikkekre, melyek kiválasztása egy család életében általában hosszú mérlegelési folyamat eredménye. Ilyenkor az a probléma jelentkezik, hogy a döntést általában olyan emberek kénytelenek meghozni, akik nem szakértői az adott területnek. Például kevés család vesz úgy autót, hogy választásában mérnök szakértő segítené.

Még szerencse, hogy a legnagyobb, közös vásárlásaink esetében hozzáértő, gondos kezekre bízzuk ezeket a nehéz választásokat. Például nem népszavazáson döntünk arról, milyen buszokat vegyen a BKV.

A minap jó hír érkezett, megint vettünk valamit, így együtt. Elővárosi vasúti motorvonatokat vásároltunk, az ügyet pedig a MÁV Rt. bonyolította, a szokásos botrány kíséretében. Fél éve vártuk az eredményt, a sorozatos híradások során egyre izgalmasabbá vált a verseny, sok érdekes dolog történt. Az egyik köztes fordulóban kizárták pl. a Siemens ajánlatát, annak ellenére, hogy a cég igen kedvelt szállítója a vasútnak. Tőlük vettünk korszerű mozdonyokat, és legutóbbi motorvonat-beszerzésen is őket választottuk. Most nem feleltek meg műszakilag, hát kiestek, és már itt érezni lehetett, izgalmas döntés lesz.

Az első hírekben megtudhattuk, hogy a svájci Stadler nyert, az 1000 pontos rendszerben mindössze 7 pont előnnyel. Csakhogy a második helyezett Bombardier jelentősen olcsóbb ajánlatott tett a híradások szerint. Itt máris a közgazdasági analfabetizmus dzsungelének mélyén találjuk magunkat. Hiszen a pontrendszerben 60%-os súllyal szerepeltek a költségek, tehát már be voltak építve a döntésbe, a fenti logika viszont kétszer venné számításba ugyanazt. Végül is mindegy, hiszen egy MÁV tendert gyanúsnak nevezni nem túl nagy kockázat.

Nem úsztuk meg ennyivel.

A vesztes Bombardier megóvta az eredményt, ami persze teljesen természetes egy ilyen nagyságrendű ügy esetén. A hivatkozott ok: a Stadler adatai valótlannak tűnnek, a pénzügyi szempontok értékelése pedig nem volt megfelelő.

Néhány nap múlva egy cikkben megjelent az is, hogy furcsa adatok vannak a táblázatban, például az egyik tétel esetében tökéletesen megegyező értékek szerepelnek, ami igen valószerűtlen, egy versenytárgyalás esetében egyenesen gyanús körülmény.

Végül az utolsó esemény az volt, amikor a MÁV Rt. pénzügyi vezérigazgató-helyettese nyilatkozott az ügy visszásságairól. Ökrös András ellen vizsgálat indult és felfüggesztették, Mándoki Zoltán vezérigazgató közölte, hogy természetesen az érintettek mind figyelemmel követték a döntés előkészítését, így ennek a kritikának nincs helye. Szóval megint botrány lett a közös bevásárlásból.

Annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy ez mért van így, messze meghaladja e rovat kereteit. Viszont van egy érdekes, igen fontos részlet ebben a gyönyörű csoportképben, ami megérdemli a figyelmet. Ez pedig maga az értékeléshez használt táblázat.

Ebben a táblázatban különböző szempontokat értékel, hasonlít össze a döntéshozó. Az összehasonlítás eszköze a súlyozás, ami arra való, hogy az egyes szempontok egymáshoz mért jelentőségét meghatározzuk. Ezek a szempontok két csoportra oszthatóak: műszaki és gazdasági jellegűek. A műszaki paraméterek egymáshoz mért jelentőségével kapcsolatban az illetékesekre bíznám az ügyet. A pénzbeli és a műszaki szempontok arányosítása igen komoly eszköztárat igényelne, hiszen a korrekt értékeléséhez a műszaki paramétereket is be kellene árazni.

Például meg kellene határozni azt, hogy mennyit ér egy 10%-os növekedés a szerelvény gyorsulási képességeiben. Ez a tulajdonság hat a menetidőre, de az elérhető járatsűrűségre is az adott vonalon. Hogy ez pontosan mennyit ér, az csak igen bonyolult módon meghatározható, feltételezem, ebben a kérdésben egyszerűbb gondolatmenetet követett a MÁV Rt. Ez azonban még jól védhető megközelítés.

Ha tudnánk forintosítani ezeket a műszaki követelményeket, akkor meg tudnánk mondani azt is, hogy vajon jó megoldás-e az, hogy a költségek és a műszaki szempontok jelentősége 60-40 arányban oszlik meg. De mivel ezt nem tudjuk, nem is vesztegetnék rá több szót.

A táblázat első részében a beszerzéssel kapcsolatos szempontokat értékelte a megrendelő. Ennek egyik eleme (23 %-os súllyal) a járművek beszerzési költsége, 37 %-os súllyal pedig az üzemeltetés várható költségei. Itt tehát forintot forinttal (pontosabban eurót euróval) hasonlítanak össze. A probléma az, hogy a költségek különböző időszakokban jelentkeznek, így nem olyan egyszerű őket összehasonlítani.

Erre való a közgazdász. A közgazdász képes ilyen feladatok végrehajtására. Jelen esetben tudja, hogy az eszköz, amire szükség van, a jelenérték-számítás. Ez rendkívül egyszerű logikával működik, lényege, hogy egy adott évbeli pénzösszeg egy év múlva az adott piaci kamattal növelt értékét éri, és visszafelé. A különböző pénzáramlásokat egy adott évre kell vetíteni, például 2005 márciusára diszkontálni. Ekkor már össze tudjuk hasonlítani az ajánlatokat. Természetesen ebben az eljárásban van némi bizonytalanság, hiszen a kamatláb nem tökéletesen megjósolható, de ez nem kezelhetetlen probléma.

Mit tartalmaz ehhez képest a táblázat? A beszerzések esetében a következő történik. Nem számolnak jelenértéket, hanem súlyokkal arányosítanak. Miközben a jelenlegi, egyszeri költségek és a 30 évről kiszámított üzemeltetéssel kapcsolatos költségek jelenértékei közel azonos nagyságrendbe esnek, kissé furcsának tűnik, hogy 1,6-szoros súllyal esnek latba a jövőben jelentkező kiadások. Különösen érdekes, hogy ez az eltérés a két ajánlat esetében eltérő. Implicite tartalmazza tehát a táblázat a MÁV Rt. kamatvárakozásait. Ezekkel kapcsolatban két dolog derül ki, egyrészt ezek a kamatok akár negatívak is lehetnek. Itt jegyzem meg, szívesen vennék fel ilyen jellegű hitelt a vasúttársaságtól. A másik érdekesség, hogy a MÁV Rt. szerint jelentősen más lesz az irányadó piaci kamat a következő 30 évben attól függően, hogy melyik ajánlat nyer. Ez az összefüggés bizony korszakos jelentőségű! Az én kérdésem pedig az, vajon biztosan direkt sikerült-e így? Nem tudom melyik válasz rosszabb.

A másik zseniális innováció az egy időben jelentkező költségek súlyozása. Ez a jövőben jelentkező, üzemeltetéssel kapcsolatos költségeknél szerepel. Itt évre és férőhelyre arányosított adatok vannak, ez nagyon jól van. Azonban a súlyozás azt eredményezi, hogy a különböző dolgokra költött pénzek különböző mértékben fontosak a MÁV-nak. Például egy takarításra költött euró több mint két áramra költött euróval ér fel. Úgy tűnik, az utóbbira másféle pénzt költenek, mondjuk büdösebbet, így az kevésbé fontos. Vagy az is lehet, hogy a vasúttársaság úgy utálja a szerelvények tisztítását, hogy minden erre költött cent kétszer jobban fáj neki. Szerintem itt már csak az a leleményes vállalkozó hiányzik, aki vállalja, hogy a takarítást elvégzi, és erről villanyszámlát ad, ez pedig mindkét fél számára jelentős haszonnal jár.

Komolyra fordítva a szót, engem zavar, hogy olyas valaki dönti el, mire költünk el közel 100 Mrd forintot, akinek két egyforma euró nem egyenértékű. Pénzügyekben a racionalitás hatékonyabb megoldásnak tűnik.

Jól bevásároltunk.

Szólj hozzá!

Címkék: monopólium vasút ár támogatás korrupicó


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr59986471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.