ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2005.06.01. 23:13 süssmájer

Csak a fogyasztóknak rossz

Muraközy Balázs

A kiskereskedelmet szabályozó törvény parlamenti vitájára elvileg májusban kerülne sor, de az emelkedett szakmai vita, a feleknek a társadalom iránt érzett végtelen felelősségérzete kissé késleltetheti a törvény elfogadását.

Az egyik neuralgikus pont a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma vagy nem tilalma. Arról van szó, hogy egyes nagyobb kiskereskedők hajlamosak a rohadt banánt olcsóbban adni, mint amennyiért megvették. Elképesztő. Komolyra fordítva a szót: a nagyobb boltok sokkal rugalmasabban áraznak a kisebbeknél, és ez versenyelőnyhöz juttatja őket. Elképzelhető, hogy bizonyos termékeket érdemes nagyon olcsón adniuk, mert az akció reklámereje meghaladja az árcsökkentés miatti veszteséget. Az árazás ilyesfajta korlátozása nem tűnik túl értelmes intézkedésnek: a vevők drágábban jutnának a termékekhez, a szupermarketek pedig nem vethetnének be egy számukra előnyös eszközt. Ráadásul a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma makrogazdasági szempontból is előkelő helyezést érne el az értelmetlenségi skálán: az OECD egyik tanulmánya szerint ahol jogszabályban tiltják a beszerzési ár alatti értékesítést, ott rövidesen megnő az infláció, nő a munkanélküliség, és az egyéb makrogazdasági adatok is romlanak. Nagy hiba lenne kihagyni a kínálkozó lehetőséget! Az agrártörvény már amúgy is tiltja ezt az élelmiszereknél; nosza hát, vegyük be a kiskereskedelmi törvénybe is!

A kisebb kiskereskedők és néhány egyéb lobbista azonban úgy gondolja, boldogulásuk legfőbb akadályai a szupermarketek ilyen akciói. A nagyok veszélyeztetik a működésüket, esetleg direkt azért csinálják, hogy a kisboltokat elpusztítsák. Ez a mívesen finom érvelés persze nem új keletű. A rendszerváltás környékén terjedt el a parázás a dömpingártól mint a rendes magyar kereskedők komoly ellenségétől. Most ezek a félelmek élednek fel. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a szupermarketek általában nem a kisboltok kinyírására használják ezt az árazási technikát, hanem például azért, mert megrohadt a banán. A kisboltok valóban kevésbé tudnak ezzel élni, ez valóban a nagyboltok egyik versenyelőnye. Legalább ekkora mértékben káros a kisboltokra az is, hogy a szupermarketek több terméket árulnak. Hej, ha bele lehetne írni a törvénybe, hogy egy boltban legfeljebb 100 terméket lehet árulni!

Mivel a beszerzési ár alatti értékesítés általában nem a kiskereskedők tönkretételére szolgál (és nem ez a fő oka annak, hogy a kisboltok forgalma csökken), nem lehet betiltani csak azért, mert esetleg arra is használható. A késeket is lehet bűncselekményekre használni, mégsem tiltották be az árusításukat. Pontosan azért nem, amiért a beszerzési ár alatti értékesítést sem kell: a betiltás okozta kár nagyobb az abból fakadó haszonnál. A problémát a versenypolitika területén kell kezelni (mint ahogy a gyilkosságot a büntetőjog területén): ha valaki úgy érzi, hogy egy ilyen akció elsősorban az ő tönkretételét szolgálja, akkor forduljon a Gazdasági Versenyhivatalhoz, amely pontosan ezért jött létre. Magát a problémát pedig a versenytörvényben kell szabályozni.

E ponton az olvasó jogosan háborodik fel: nem idéztem az intézkedés híveinek legfőbb érveit. Nézzük a legautentikusabb forrást, miért kell megtiltani a beszerzési ár alatti értékesítést. Antallfy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének ügyvezető elnöke szerint „a liberalizálás szakmailag érthetetlen, és versenyjogilag sem magyarázható. A vevői oldal számára előnyös intézkedésnek a hazai kiskereskedelmi és a termelői szektor egyértelmű vesztese lenne” – tudósított a Világgazdaság. Antallfy Gábor az idézett cikkben több érvet nem is sorolt fel. Ezennel pályázatot hirdetek a Narancs olvasói számára: találjunk ki további olyan intézkedéseket, amelyek mindenkinek jók, csak a fogyasztóknak nem! A jó törvény ugyanis erről ismerszik meg, ugyebár. A leghülyébb javaslatok komoly jutalomban részesülnek, de a beküldőnek számolnia kell azzal a kockázattal, hogy javaslata törvényerőre emelkedik.

Kicsi, de a miénk?

A kereskedelmi törvény másik vitatott pontja az, hogy miként kell korlátozni az új szupermarketek nyitását. Például hány négyzetméternél nagyobb üzlet esetén kelljen az építési engedély-kérelem mellé kereskedelmi hatástanulmányt is csatolni. Vagyis ne lehessen olyan nagy alapterületű boltot nyitni, amely káros hatással van a kiskereskedőkre. Mert mi a baj? Hát az, hogy amikor valahol megnyílik a szupermarket, akkor a sok ember oda megy vásárolni, és nem a kisboltokba. A marhái. Ez a kisboltoknak nyilván nem jó, ezért – érthető módon – lobbiznak. Ebben segíti őket egy értelmiségi városi legenda, miszerint a kisboltok valami olyan értéket képviselnek, amelyet kár veszni hagyni, és sok embernek ez a meggyőződése biztosítja a kisboltok számára az erkölcsi fölényt az érdekérvényesítés során. Milyen jól hangzik: védjük meg a kisboltokat!

De miért is e fölény? Ha jobb kisboltban vásárolni, akkor az emberek ezért fizetni is legyenek hajlandók, mert a magasabb árakból fenn lehet tartani őket. Ez a mechanizmus biztosíthatja csak a kisboltok fennmaradását. A probléma azonban az, hogy – a vásárlói magatartásból legalábbis úgy tűnik – mégsem annyival jobb kisboltban vásárolni, mint amennyivel drágább. Ha ez a helyzet, akkor mi az az érték, amelynek a fenntartásáról szó van?

Az az érv marad, hogy a kisboltok az egész közösség számára képviselnek valamilyen kulturális értéket, például fenntartják a sokszínűséget vagy egy értékes szubkultúrát. Vagyis nem jobb kisboltban vásárolni (ezért nem fizetünk érte többet egyénileg), hanem a kisboltok létezése önmagában jelent valamilyen kulturális értéket. Ha az olvasó mélyen magába néz, és úgy érzi, hogy erről van szó, akkor indokolt lehet a kisboltok védelme. Fontos azonban, hogy sok olyan érték van, amelyiknek a védelme legalább ilyen fontos lenne, és mégsem teszünk érte sokat. Miért pont a kisboltok? Egyrészt, mert jobb az alkuerejük, mint mondjuk a Népszigeten található kocsmáknak. Másrészt, mert az emberek úgy érzik, hogy ismét egy kissé sovány, de ingyenes ebédre szólítják őket. Csak tiltsuk meg a szupermarketeknek, hogy boltot nyissanak a belvárosban, és a probléma meg is oldódik. Nem is került nekünk semmibe.

Dehogynem! Az emberek elesnek attól a lehetőségtől, hogy a közelben nagyobb boltba menjenek, amit pedig sokan közülük jobban szeretnek. Itt ez a társadalmi veszteség, a nagyobb üzletek elmaradt haszna mellett. Ráadásul a közgazdaságtan szerint az ilyen jellegű adminisztratív korlátozások a legköltségesebb módjai a kisboltok támogatásának. Ha valóban olyan fontos ez a kulturális érték, akkor sokkal kevésbé költséges a társadalom számára a kisboltok pénzbeli támogatása (adóból!), ekkor ugyanis csökkenteni tudják az áraikat, és egy piaci mechanizmus dönt arról, hogy milyen boltok legyenek az adott környéken, nem pedig a bürokraták merevsége.

Megjelent a Magyar Narancs 2005/18. számában.

Szólj hozzá!

Címkék: szabályozás kereskedelem ár


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr35986473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.