ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.03.21. 11:44 süssmájer

Nemzetek felett

Muraközy Balázs

Szerencsére vannak olyan pontok a gazdaságban, ahol töpörödésről szó sem lehet. Na jó, amelyek kevésbé töpörödnek, mint korábban. Nemzeti légitársaságunk, a Malév – a vezérigazgató szerint – egyre közelebb kerül ahhoz, hogy ne legyen veszteséges. Ez midenképpen komoly derűlátásra ad okot – hiszen a korábbi öt évben 35 milliárdos veszteséget sikerült felhalmozni. Persze az állandó kétkedők kétségbe vonhatják az ilyen jóslatokat, az mindenképpen pozitív fejleménynek, hogy a Malév csatlakozott a légitársaságok oneworld nevű szövetségéhez, amely sokat segíthet a jobb helykihasználásban. Önmagában ez a csatlakozás is 2 milliárd forinttal javíthatja az eredményt.

A mély válságból kikerülő vállalatok vezetése – miután már kevésbé kell a válságmenedzseléssel bajlódniuk – új, nagyra törő stratégiát alkothatnak. Ilyen messzire tekintő, a vállalat dolgozóinak célokat adó stratégiára a Malévnak is szüksége van. És íme! Gönci János, a vállalat vezérigazgatója ezt a következő módon fogalmazta meg: „A Malévnak, mint nemzeti légitársaságnak 2006-ban az a legfontosabb kereskedelmi célja, hogy minél több magyar utast szállítson. Tavaly a magyar utasok aránya csupán 30% volt, célunk, hogy ez az arány 40%-ra nőjön.” Ezután azt is elmondta, hogy a járatok szerkezetét ennek megfelelően szeretnék átalakítani. Ezt azzal indokolta, hogy a nemzeti légitársaság akkor szolgálja legjobban a nemzet érdekét, ha minél több magyart utaztat. Véleményem szerint ne tűzzön ki ilyen célt a Malév: az a vezetés, amelyik ilyen célt tűz ki az állami vállalat elé, nem képviseli megfelelően az adófizetők érdekét.

Mit tenne az olvasó, ha egy olyan vállalat részvényese lenne, amelynek a vezérigazgatója ugyanezt a cél fogalmazza meg a vállalat legfontosabb kereskedelmi céljaként? Hozzájárul a vállalat jövedelmezőségéhez, ha stratégiáját a fogyasztók etnikai megkülönböztetésére alapozza? Csak nem szavazna ez ellen a stratégia ellen a közgyűlésen? Esetleg elgondolkodna a vezetők leváltásán? Miért viselkedhet máshogy az állami tulajdonos?

Erre azt válaszolhatja az olvasó, hogy az állami vállalatoknak más célokat kell kitűzniük maguk elé, mint a magántulajdonban lévőknek. Pontosan azért vannak állami tulajdonban, mert az adott iparágban a piac valamiért a társadalom számára nem kívánatos eredményt hoz létre. Persze a Malév inkább csak azért, mert nem sikerült eladni. Ebben az esetben pedig pont ugyanaz a feladata az adófizetőkkel szemben, mint egy magánvállaltnak a részvényeseivel szemben: igyekezni, hogy minél kevesebb adót pocsékoljon el, esetleg minél többel járuljon hozzá a költségvetéshez. A kereskedelmi céljait pedig ezzel összhangban kell meghatároznia.

Tegyük fel mégis azt, hogy léteznek olyan piachibák, amelyeknek orvoslását a Malév képes megoldani. De milyen piachibáról lehet itt szó? Túl kevés magyar utazik a Malév járatain? De miért? Nincsenek tisztában azzal, hogy feltalálták a repülőgépet? Esetleg a társadalom számára kiemelt haszonnal járt, hogy nem fapados, hanem Malév járatokon utaznak, és ők ezt a társadalmi hasznot nem veszik figyelembe döntéseiknél? De mi ez a haszon? Talán arról van szó, hogy amennyiben egy járaton csupán 30% magyar utazik, akkor őket maradandó pszichikai károsodás éri, amelyet később a közkórházak csupán magas költséggel képesek kezelni? Esetleg ha nem egy csoportban utaznak a magyarok, hanem különböző légitársaságok gépein, akkor megfogalmazódik bennük az igény, hogy idegen nyelveket tanuljanak, és így növekedni fognak a nyelvoktatásra fordított kiadások? őszintén szólva nehezen tudok olyan piachibát kitalálni, amelyiknek a tünete az lenne, hogy túl kevés magyar utazik a Malév gépein.

Elképzelhető viszont, hogy vannak olyan városok, amelyekbe nem menne közvetlen repülőjárat, ha a Malév magántulajdonban lenne, de a közvetlen járat üzemeltetésének társadalmi haszna meghaladja annak társadalmi költségét. Például azért, mert a közvetlen összeköttetés hatására több üzletember vagy oktató látogatna hazánkba, akik megismervén hazánkat később befektetnek itt vagy idejönnek oktatni. Vagy honfitársaink a közvetlen járaton nagyobb valószínűséggel jutnak el ebbe a városba, és ott fontos kulturális értékeket ismernek meg. Egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos járatok fenntartása hasznos a társadalom számára még akkor is, ha üzletileg nem kifizetendő a légitársaság számára. Ez a legfontosabb olyan pont a légiközlekedésben, ahol szükség lehet az állami beavatkozásra. Ennek persze semmi köze ahhoz, hogy hány magyar utazik a Malév járatain. És ahhoz sem, hogy a Malév állami tulajdonban van-e, sőt ahhoz sem, hogy bezárják-e vagy nem. Amennyiben a Malév magántulajdonba kerülne, a magyar állam bejelenthetné, hogy hajlandó fizetni azért, ha egy légitársaság közvetlen járatot indít Magyarországról abba a városba – és annak a légitársaságnak fizet, amelyik ezt a legolcsóbban vállalja. Ez egy sokkal hatékonyabb megoldás lenne erre a problémára, mint egy állami légitársaság fenntartása.

Remélhetőleg sikerült meggyőzni az olvasót arról, hogy az szolgálja leginkább az adófizetők érdekét, ha a Malév olyan stratégiát követ, amely a jövedelmezőségét a leginkább javítja. A kérdés ez után leginkább az, hogy miért jelent be ilyen stratégiát a Malév vezérigazgatója a televízióban. Természetesen elképzelhető, hogy tényleg azt gondolja, hogy ez a vállalat feladata: ebben az esetben talán meggyőzhető az ellenkezőjéről. Azonban felmerül az a lehetőség is, hogy ez a stratégia nem az adófizetők, hanem a Malév dolgozóinak érdekét hivatott szolgálni. Valószínűleg a vezetés és a dolgozók számára jóval előnyösebb, ha nem privatizálják a vállalatot, hanem továbbra is élvezheti az állami tulajdon ólmelegét. A privatizáció ellen viszont nyilván nem könnyű úgy érvelni, hogy a Malév ugyanazt csinálja, amit egy magáncég is csinálna, csak kicsit rosszabbul. Ha azonban nagyon sok magyar utazna a járatain, ráadásul olyan helyekre, ahova más légitársasággal nem utazhatnának, akkor könnyebben bizonyítható, hogy a Malév „stratégiai fontosságú”, és ezt a fontos vállalkozást kár lenne kitenni a magántulajdon szűklátókörűségének.

Az állami vállalat céljai sokszor nem azért mások, mint a magánvállalaté, mert kijavítja a piachibákat. Maga az állami tulajdon hoz létre olyan érdekeltségeket, amelyek károsak az adófizetők számára. A megoldás viszont kézenfekvő. Csak erősnek kell lenni. Egyszer.

Megjelent a Magyar Narancs 2006/11. számában.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr76987039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.