ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.07.24. 11:58 süssmájer

Vizitdíj

Muraközy Balázs

A régóta érlelődő ötletek közül egy újabbat vett elő kincsesládájából kormányunk, óvatosan és körültekintően, nehogy megártson neki a napfény, ebben a nagy melegben. Minden beteg fizessen 300 vagy 500 forintot minden orvos-beteg találkozáskor! És lám! A vizitdíj ötlete oly szép, oly előnyös, oly átgondolt, hogy még magának a miniszterelnöknek is tetszik (elég furcsa egy ízlése van), bár „majdnem ugyannyi érv szól a vizitdíj mellett, mint ellene”. Pontosan így kell előkészíteni egy döntést: három érv mellette, kettő ellene: nosza, vezessük be. Vagy mégsem?

Miért merül fel a vizitdíj (vagy bármilyen hasonló díj) bevezetése a (hazánknál) civilizáltabb országokban? Elsősorban azért, mert az ingyenes orvosi vizsgálat arra ösztönzi az embereket, hogy a szükségesnél többet menjenek orvoshoz (ez az ún. morális kockázat egyik típusa). Látott már olyan magányos és idős embereket, akiknek az orvosi rendelő a társasági élet folytatásának egy fontos színtere? A nem túl nagy, de a beteg számára érzékelhető vizitdíj csökkentheti ezt a káros jelenséget. Hazánkban mennyire súlyos ez a probléma? A nyers statisztikák alapján nagyon is. Az egy főre jutó orvos-beteg találkozások száma 6,5, ami duplája az EU átlagának. A szakértők szerint figyelembe kell venni néhány intézményi tényezőt is, például azt, hogy csak egy hónapra lehet gyógyszert felíratni. Azért ezek után a korrekciók után is az élbolyba tartozunk. Máshogy is megközelíthetjük azonban a problémát. Gondoljunk a lakosság egészségi állapotára és az ebben megfigyelhető egyenlőtlenségekre! Biztos, hogy az egészségügyi rendszer fő problémája a túl sok orvoshoz járás?

Ha a vizitdíj bevezetésének ez a morális kockázat elsődleges oka, abból sok érdekes dolog következik. Például jó ötlet-e, hogy a beteg minden orvos-beteg találkozásért fizessen? Nyilván nem, mert ha a háziorvosa elküldi a szakrendelésre, vagy megkéri, hogy egy hét múlva jöjjön vissza felülvizsgálatra, akkor nyilvánvalóan nincs szó arról, hogy a beteg csupán társasági életet kívánna élni a rendelőben. Sőt, a vizitdíj ezekben az esetekben kifejezetten káros: lehet, hogy vizitdíj hiányában visszamenne az orvosához, de egy ötszázast már nem ér meg neki, hogy orvosa ellenőrizze, meggyógyult-e, ha jól érzi magát. És mit gondoljunk ez alapján a legújabb ötletről, az ágydíjról (a kórházban tartózkodásért naponta 300-500 forintot kellene fizetni)?

A vizitdíj úgy működik, hogy megnöveli az orvos-beteg találkozások költségét. Ez a módszer messze nem csodaszer. Kissé erős feltétele van annak, hogy képes legyen pontosan elkülöníteni egymástól a fölösleges és a szükséges találkozásokat. „Csupán” arra van szükség, hogy minden ember számára minden fölösleges találkozás kevesebbet érjen egy ötszázasnál, és egy hasznos találkozás pedig többet ér annál. Ez nyilván nem így van. A szükséges orvos-beteg találkozások egy része is el fog maradni. A legfontosabb kérdés: mennyi és milyen szükséges találkozás marad el a vizitdíj miatt. Ezt persze nem nehéz kitalálni, de annál nehezebb pontosan kiszámolni. Mivel a szegényebb emberek számára ugyanaz az 500 forint sokkal többet jelent, a szegények látogatásainak számát jobban csökkenti a vizitdíj, mint mondjuk a középosztályba tartozókét. Mivel ők általában rosszabb egészségi állapotúak, és kevésbé tájékozottak a betegségek terén, a találkozások elmaradása különösen káros. Ez hatalmas költséggel jár: gondoljunk kieső jövedelmükre, a későbbi orvosi ellátás magasabb költségeire, és a családjuk által elszenvedett veszteségekre! Ez a kár sokkal magasabb lehet Magyarországon, mint mondjuk Németországban, mert nálunk sokkal magasabb az abszolút értelemben nagyon alacsony jövedelműek aránya. Ezeknek a hatásoknak a nagysága egyszerűen nem ismert, és persze nem is fog kiderülni az egy hónapos „társadalmi vita” során. Az intézkedés káros hatásai hosszú távon jelentkeznek: ilyen esetekben akár elő is lehetne készíteni az ilyen fontosságú döntéseket.

Természetes reakció erre, hogy a szegényeknek ne kelljen vizitdíjat fizetni. Ezzel egy elvi és egy gyakorlati probléma van. Az elvi probléma az, hogy amennyiben kivonunk mindenkit a szabály alól, aki kevesebbet menne orvoshoz a vizitdíj hatására, akkor az intézkedés nem csökkenti a morális kockázatot. Én például pont ugyanannyit fogok orvoshoz menni, mint eddig. A rengeteg orvos-beteg találkozás nagy részét valószínűleg az idős és a szegény emberek produkálják. A gyakorlati probléma persze az, hogy hazánkban nem lehet pontosan megmondani, hogy kik a szegények. A nyugdíjasok nagy része nem szegény; az igazán szegények egy része meg nem különböztethető meg a jó helyzetben lévő vállalkozóktól.

Nézzük meg, milyen további érvek szólnak a vizitdíj bevezetése mellett (kevésbé civilizált országokban)! Egy súlyos érv az a 20-30 milliárd forint, amely befolyhat belőle. Ez az összeg persze nem elhanyagolható, de azért nem segíti ki az egészségügy finanszírozását a bajból: csupán a gyógyszerkassza évi 1500 milliárd!

A harmadik csoportba olyan típusú érvek tartoznak, melyek szerint az egészségügy intézményi problémáit orvosolná bizonyos mértékben a vizitdíj. Például csökkentené a hálapénz elterjedtségét (persze csak a háziorvosnak adott hálapénz mennyiségét). Növelné a fogyasztói tudatosságot. Az ágydíj csökkentené azt a jelenséget, hogy a kórházak olyan betegek után is kérnek pénzt, akik nincsenek is a kórházban (persze, ha a nyugdíjasoknak nem kell fizetni, akkor ez a probléma nem oldódik meg). Ezek között vannak jó és tetszetős érvek. Azonban lehet, hogy vannak olyanok, akik még emlékeznek arra, hogy kormányunk állítólag – nemsokára (!) – egészségügyi reformba kezd. Nem lenne jobb – esetleg – megvárni annak a részleteit, és megnézni, hogy mennyiben illik bele abba a vizitdíj meg az ágydíj? Egy jelentősen eltérő intézményrendszerben egészen különböző érdekeltségek és intézményi alternatívák kerülhetnek elő!

A miniszterelnök úr egyetlen érvet osztott meg velünk, amiért támogatja a vizitdíjat: „kialakít egy viszonylag tudatosabb magatartást”. Azt hiszem, ez a viszonylag tudatosabb magatartás nem csak az egészségügyben volna fontos, hanem akkor is, amikor az ilyen fontos kérdésekről gondolkodunk, esetleg döntünk. Ezért a legközelebbi viszontlátásig viszonylag tudatosabb betegeket, tudatos döntéshozókat és rendkívül tudatos társadalmi vitát kívánok!

Megjelent a Magyar Narancs 2006/29. számában.

Szólj hozzá!

Címkék: egészség ár közpénzügyek


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr73987084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.