ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.07.25. 11:59 süssmájer

A logisztikus és a patikus

Baranyi László

A gyógyszer-kereskedelem liberalizációjáról

A gyógyszer-kereskedelem nem pusztán azt a tudást igényli, hogy hogyan kell kikeverni a babakenőcsöt, hanem összetett logisztikai feladat. Az állami szabályozásnak a jövőben arra kell koncentrálnia ezen a területen, hogy támogassa (inkább megengedje) olyan piaci szerkezet kialakulását, amely a leghatékonyabban képes megoldani azt feladatot, ami a gyógyszernek a gyárból a beteghez történő eljuttatását jelenti, továbbá arra, hogy a logisztikai hatékonyság növekedésének eredménye eljusson a fogyasztóhoz. Az első feladat egy liberalizációs politika következetes végrehajtását igényli, a második pedig fogyasztóvédelmi és versenyfelügyeleti feladat.

A gyógyszer-kereskedelem átalakulásának szabályozása

A jelenlegi magyar gyógyszer-kereskedelmi szabályozás pontosan meghatározza, hogy a gyógyszerek milyen csatornán keresztül juthat el a fogyasztóhoz, és ezt ki közvetítheti, milyen feltételekkel és ezért milyen juttatásban részesül. Ez sajnos nem sokkal jelent többet, mint a patikák szerepének körülbástyázását és mozdíthatatlanságát, azaz annak biztosítását, hogy (1) patikát alapítani szinte lehetetlen legyen, (2) csak patikus alapíthasson patikát, illetve (3) csak patikában lehessen gyógyszert kapni.

A patikaalapítás jogának és a gyógyszerek árusításának kizárólag a patikus számára való engedélyezése a XIX. században még egy értelmes szabályozás. Akkor ugyanis a patikusok készítették a gyógyszereket, ők keverték ki a megfelelő adagot a beteg számára. Szükség volt arra a garanciára, hogy a mérget olyan kutyulja, akinek legalább papírja van róla, hogy ért hozzá. Ez egy egyszerű minőségbiztosítási szabályozás. Az engedélyek kiadása azonban egy idő után már nem pusztán a szolgáltatás minőségét volt hivatva jelezni a fogyasztó felé, hanem kereskedelmi monopoljogok megszerzésének eszköze lett.

A gyógyszergyártás folyamata azonban alapvetően megváltozott az elmúlt 100 évben, a gyógyszerek majdnem teljes palettáját gyárakban állítják elő, szigorú előírások betartása (remélem!) mellett. A gyógyszergyártás minőségbiztosítása már rég nem a patikai keretek között történik, illetve a patikák mellett elfogadottá és kipróbálttá váltak egyéb értékesítési csatornák is. A gyógyszer-kereskedelem olyan logisztikai (logisztika címszó a wikipédián) tevékenységgé változott szerte a világban, amely szakma mesterfogásait is évekig tanítják egyetemi szinten.

Bármilyen fájdalmas is ez a magyar patikustársadalom számára, a jelenlegi szabályozás (ugye aminek zöme a jelenlegi patikai struktúra bebetonozására vonatkozik) gátja lett a gyógyszer-kereskedelem magyarországi fejlődésének. A gyógyszer-házhoz szállítás hazai esete tanulságos példája ennek a helyzetnek (http://nol.hu/cikk/377386/).

Hatékonysági tartalékok a gyógyszer-kereskedelemben

Ha valaki azt hinné, hogy a gyógyszer-kereskedelem liberalizációja magyar találmány, akkor az nagyon téved. (http://www.euro.who.int/document/E83015.pdf)

A hagyományos, patikai privilégiumokra épülő gyógyszer-kereskedelmi szabályozás átalakítása hatalmas hatékonysági tartalékokkal kecsegtet. Mi a hatékonyságnövekedés, amit a mostani szabályozás nem enged, kérdezheti a kedves olvasó ezen a ponton. Jogosan, azonban ezt felsorolni szinte lehetetlen: ide tartozhat egy új értékesítés csatorna felállítása, az internet kínálta lehetőségek kiaknázása, vagy akár a nagy- és kiskereskedelem vertikális integrációja, és patikaláncok kialakulása. Minden olyan megoldás, ami olcsóbbá teszi azt a folyamatot, ami azt oldja meg, hogyan jut el a gyógyszer a gyár kapujából a beteg szájáig. Egyes európai országokban (Norvégia, Anglia) az integráció engedélyezése a nagy és kiskereskedelem között stratégiai eszköznek bizonyult a kereskedelmi gyógyszer-árrés csökkentésében.

A hatékonysági tartalékok megmozdításának három feltétele van: (1) legyen verseny a gyógyszer-kereskedelmi piac szereplői között, (2) legyen olyan gyógyszerkör, ahol árengedményt lehet tenni a fogyasztó felé (szabadáras gyógyszerek), (3) legyenek elmozdítva a jelenlegi szabályozás patikusok számára kereskedelmi privilégiumokat biztosító elemei. Utóbbi jelenti tulajdonképpen a liberalizációt.

Viszonylag számottevő szabadáras gyógyszerkörre azért van szükség, mert az árak csökkentésével lehet visszaadni a hatékonyságnövelés eredményét a fogyasztók felé, verseny azért kell, hogy legyen motiváció a hatékonyság növelésére a piac szereplőinek, a liberalizáció pedig azért, hogy a verseny eredményét a fogyasztókhoz és ne a patikusokhoz jusson el.

Kinek jó a liberalizáció

Mit gondolnak a liberalizációról a jelenlegi patika-tulajdonosok? „Biztos vagyok abban, hogy nem a kistelepüléseken nyitnának új patikákat a jelenleg gyógyszertár nélküli gyógyszerészek, hanem a nagyvárosokban. A kistelepülések arányából adódóan Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működik a legtöbb fiókpatika és talán kézipatika is – a változás ezen nem módosítana. Minden bizonnyal nagyvárosok nagy forgalmú pontjain nyílnának új gyógyszertárak, s nem kizárt, hogy a háttérben lévő nagytőke segítségével. Tehát a jelenleg patika nélkül lévő, fiatal gyógyszerészek pusztán a nevüket és a tudásukat adnák mindehhez”. (Pesti Ferenc, a Gyógyszerészkamara elnökségi tagja, http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=95&cid=75390.)

A patika-tulajdonosok gyakran beleesnek egyfajta dögöljön meg a szomszéd tehene, illetve egy ál-egyenlőséget hirdető érvelésbe: azzal szólnak egy-egy liberalizációs lépés ellen, hogy a kis- és/vagy hátrányos helyzetű településen élők számára nem javul a hozzáférés. Az várható, hogy a liberalizáció első körben és legnagyobb mértékben a nagyvárosi fogyasztóknak kedvez, ott javíthatja a hozzáférést és csökkentheti az árakat. A közgazdaságtan Pareto-elve alapján az nem érv egy intézkedés ellen, hogy nem mindenkinek egyformán javul a helyzete ennek következtében. A „legyen mindenkinek egyformán rossz” érvelés gyakori az egészségügy már területein is. Mindemellett természetesen az állami szabályozónak szem előtt kell tartani, hogy a gyógyszerellátás valamilyen módon hálózati szolgáltatás, azaz meg kell oldani, hogy bizonyos szintű hozzáférése minden magyar állampolgárnak legyen.

A másik dolog, hogy a gyógyszer-kereskedelem igenis tőkeigényes ágazat, azaz műveléséhez tetszik nem tetszik nagytőkések kellenek. A készletezés jelentős költségeket jelent a forgalmazóknak. A jelenlegi piaci szerkezetben azért nincs szüksége a patikáknak nagyobb tőkére, mert a nagykereskedők között jelenleg is erős a verseny a patikákért, ezért a készletezés tőkeköltségének átvállalása racionális üzleti stratégia.

A harmadik, hogy valószínűleg megnő a munkaerőpiaci kereslet a jól képzett, de tulajdonnal nem rendelkező patikusok iránt. Ez a keresletnövekedés valószínűleg bérnövekedésben fog realizálódni, arra kényszerítve a jelenlegi patika-tulajdonosokat, hogy ők is magasabb béreket ajánljanak fel jelenlegi alkalmazottaiknak.

Mi legyen a szabályozó célja

Kíváncsi vagyok, hogy a kormányzat gyógyszerpiac-liberalizációs elképzelései mennyire fogják megbontani a jelenlegi viszonyokat és képesek lesznek-e arra, hogy olyan mozgásteret biztosítsanak a piaci szereplőknek amely megfelelő hatékonyságnövekedést eredményez. Az a szabályozás semmit sem ér, amelyik nagymértékben korlátozza a megfelelő vállalatméretek, értékesítési csatornák és vertikális integrációk kialakulását. A szabályozás feladatata nem az, hogy megmondja azt, hogy a gógyszereknek milyen folyamaton keresztül kell eljutnia a fogyasztóhoz. Sokkal inkább egy indirekt jellegű megközelítésre van szükség, ami csak néhány szélsőséges, kifejezetten káros megoldást nem enged meg.

A szabályozás feladata pedig el kell tolódjon a fogyasztóvédelem és a versenyszabályozás irányába. Az a gyógyszer-kereskedelmi politika, ami csak a privilégiumok haszonélvezőinek kilétét változtatja meg, nem biztosítja a verseny kialakulásának feltételeit, az nem fogja tudni elérni azt, hogy a a változás nyertesei között előkelő helyen szerepeljenek a fogyasztók.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr3987089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.