ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.07.25. 12:00 süssmájer

Kiigazítási esélylatolgatás

Szabó-Morvai Ágnes

A magyar államháztartás jelenleg igen kényes helyzetben van. A nagy külföldi minősítő intézetek sorra rontottak az ország besorolásán, ami legnagyobb részben a kiugróan magas, 8%-os államháztartási hiánynak és a folyó fizetési mérleg hiánynak köszönhető. A Standard & Poor's egyébként az év végére EU standard szerint 11%-os államháztartási hiánnyal számol.

A helyzet kialakulásához az elmúlt öt év minden kormánypártja tevékenyen hozzájárult, és most az MSZP-SZDSZ koalíció feladata, hogy helyrehozza a hibákat. Ám az eddig bejelentett intézkedéssorozat nem aratott osztatlan sikert a hozzáértők körében. Arra keresem a választ, hogy mekkora az esély a sikeres kiigazításra.

A válasz 42. De mi lehet a kérdés?[1]

Abban, hogy a hiányt csökkenteni kell, többé-kevésbé mindenki egyetért: nemcsak a nemzetközi minősítő intézetek, a hazai gazdasági szakértők, de a jelentősebb civil szervezetek és valószínűleg az emberek jelentős része is tudatában van a megszorítás szükségességének.

Sokat ismételt közhelyek, hogy az államháztartási hiány csökkentése elengedhetetlen ahhoz, hogy az adósságcsapdát – vagyis az ország pénzügyi csődjét – elkerüljük, az eurót bevezethessük, kisebb legyen az infláció, essenek a forintkamatok és ezáltal a magyar hitelfelvevő vállalkozások és háztartások terhei csökkenjenek. Ezen kívül egy – az egyik, nem a levegőbe beszélő lapban (név és cím a szerkesztőségben) nemrég megjelent – cikk szerint a közép-kelet európai régióban 2001-2005-ben az államháztartás hiánya és a gazdasági növekedés között meglepően erős volt az összefüggés, vagyis ahol kevesebbet költött az állam, ott jellemzően gyorsabb volt a gazdasági növekedés, jobban fejlődött a gazdaság, az emberek legnagyobb megelégedésére. Így történt ez például Lengyelországban, Csehországban, Szlovéniában, Szlovákiában, a sort folytathatnám. Magyarország sajnos a negatív példa, a régióban kiugróan magas államháztartási hiánya évről évre fél-egy százalékkal kisebb GDP-növekedéssel párosul. Ekkora plusz növekedéstől esik el az ország azért, mert az állam többet költ, mint kellene (illene?).

Tehát nem az a kérdés, kell-e csökkenteni, hanem, hogy mennyit és hogyan. És ezek igen kellemetlen kérdések.

Tojásból lesz a csoda[2]

Sok kormányzat nemcsak azért húzódozik a költségvetési kiigazítás elindításától, mert számukra fontos társadalmi csoportok érdekeit sértheti, hanem mert úgy gondolják, hogy a költségvetési megszorító intézkedések lelassíthatják a gazdasági növekedést is. Azonban számos példa bizonyítja, hogy ezek nem törvényszerű következmények, mint ahogy azt láthattuk 1983-87-ben Dánia, vagy 1987-89-ben Írország esetében. Ezekben az országokban a deficitcsökkentéssel egy időben nőtt a gazdaság teljesítménye és csökkent a munkanélküliség. A kérdés az, hogy ezek az országok csak a véletlennek köszönhették a sikert, vagy volt valamiféle recept, amelyet követhettek.

A hagyományos keynesi szemléletben az adók növelése és a kormányzati kiadások csökkentése is lelassítja a gazdasági növekedést a különféle multiplikátor-hatások miatt. Ha azonban kiterjesztjük a vizsgálódás kereteit, könnyen találunk olyan mechanizmusokat, amelyeken keresztül a növekedési hatások ellensúlyozni tudják az előbb említett negatívumokat. Ilyenek például a várható alacsonyabb kamatláb vagy az optimista fogyasztói és termelői várakozások élénkítő hatása.

Az IMF[3] szakértői által megvizsgált 25 éves időszak alatt 62 kiigazítási kísérletet[4] figyeltek meg a grafikonon szereplő országokban, ezek közül 14 volt sikeres és fenntartható, a többi nem. Sikeres konszolidációnak a tartósan – legalább 2 évig – fennmaradó, minimum 3 százalékpontos GDP-arányos deficitcsökkenést nevezték.

1. ábra
1. ábra

A 2-5. ábrákon megfigyelhető, hogy sikeres kiigazítás után az országban átlagosan jobban nőtt a GDP és a foglalkoztatottság a többi ipari országhoz képest, és a gazdaság számára kedvezőbben alakultak a kamatlábak illetve a valutaárfolyam; a nem sikeres kiigazítás után viszont ezek a gazdasági mutatók kedvezőtlenül alakultak és visszaesett a gazdaság teljesítménye. Vagyis a gazdasági teljesítmény romlását nem általában a költségvetési kiigazítások, hanem a sikertelen kiigazítások idézték elő.

2. ábra
2. ábra

3. ábra
3. ábra

4. ábra
4. ábra

5. ábra
5. ábra

Mi szükséges ahhoz, hogy a költségvetési kiigazítás sikeres legyen? A költségvetési kiigazítások sikeréhez hozzájárulhat a világgazdaság alakulása: sok sikeres kiigazítást a '80-as években hajtottak végre, amikor stabil növekedés és alacsony kamatlábak jellemezték a világgazdaságot. Általános recessziós időszakokban a megtett intézkedések nagy része sikertelennek bizonyult.

Jelentős szerepet tulajdonítanak a kiigazítás mértékének is. A végül sikeresnek bizonyuló kiigazítások átlagos mértéke 4% volt, míg a nem sikeres kiigazításoké csupán 3,2% körüli. A jelenség valószínűleg azzal magyarázható, hogy a nagyobb konszolidáció hitelesebbnek tűnt. Meg kell említeni egy tényezőt, amely talán még az eddigieknél is fontosabb: a konszolidáció összetételét. Nem mindegy ugyanis, hogy a deficitet nagyobb részben a költségvetési bevételek növelésével, vagy a kiadások lefaragásával éri el a kormányzat, továbbá a kiadásai közül mely tételeket csökkenti. A 6. ábrán jól látszik, hogy a vizsgált eseteknek mindössze egyharmadában választották a kiadási oldal lefaragását, s ez önmagában nem is meglepő. Azonban azoknak, akik költséget csökkentettek, 41%-a járt sikerrel, míg a bevételüket növelők közül csupán 16%-nak sikerült fenntartható javulást elérnie a költségvetés egyensúlyában.

6. ábra
6. ábra

A sikeres reformok során a kiadási oldal tételei közül a kormányzati béreken és a szociális juttatásokon csökkentettek a legtöbbet (a GDP 0,86 ill. 0,83%-át). A sikertelen próbálkozások során a kormányzati béreket átlagosan a GDP 0,33%-ával csökkentették, a szociális juttatások összegét pedig egyenesen növelték, GDP-arányosan 0,18%-kal.

A diagnózis

A fenti, merőben statisztikai alapú összehasonlítás logikáját követve lássuk tehát, milyenek lehetnek az esélyei a kormány kiigazítási programjának.

A világgazdaság jelenlegi állapota kedvező hátteret szolgáltat a hazai kiigazítás számára. Az alapkamatok növekednek ugyan, de a nagyságuk még így is igen alacsonynak mondható, ami az EU-ban 2% alatti, az Egyesült Államokban pedig az 5%-os küszöböt lépte át nemrégen. A gazdasági növekedésre az Államokban nincs panasz, folyamatosan 3% fölött teljesít a gazdaság, míg az európai növekedési ütem a várakozások szerint 2006-ban tér vissza hosszú távú, 2,3% körüli mértékéhez. Végül Japánban az alapkamat stabilan 1%, a gazdasági növekedési kilátások pedig egyre jobbak.

Vagyis egy-null ide.

A kormány idén 350 milliárd, jövőre mintegy 1000 milliárd forintos megszorítást tervez. Ez nagyságrendileg a várható 2006-os GDP[5] 1,4 + 4%-a. Vagyis a kiigazítás tervezett mértéke a sikeres kiigazítások átlagához közelít, ezzel növelve a sikeresség esélyét.

Kettő-null ide.

A költségvetési hiány lefaragását rövidtávon a kormány főképpen bevételnöveléssel kívánja megvalósítani, mivel az ország pénzügyi helyzetét minél hamarabb megnyugtatóan rendezni kell. Azonban a rövidtávú intézkedéseken túlmutató tervekben is főképpen a bevételek növekedése kap központi szerepet, a kiadáscsökkentéstől a legtöbb területen elzárkózik a kormány. A költségvetésből hiányzó forintokat plusz adókkal illetve hatékonyabb adóbehajtással szeretnék finanszírozni, megemlíthető például a bankok különadóztatása, szolidaritási különadó, áfakulcs-növelés, kamat- és árfolyamnyereség-adó, APEH ellenőrzések szigorítása az adóelkerülés csökkentése érdekében, színlelt szerződések megszüntetése. A gázár-támogatási rendszer átalakítása várhatóan hozzájárul majd a kiadások mérsékléséhez.

Ezen kívül a lehetséges kormányzati kiadáscsökkentésnek két nagy területe van. Ezek közül az egyik a kormányzati apparátus költségeinek megnyirbálása, amely szerepel a tervek között, de a megyerendszer és a KHT-k megszüntetését is leszavazta a parlament, más konkrétum pedig eddig nem hangzott el.

A másik nagy területhez, a szociális kiadásokhoz azonban a kormány nem akar hozzányúlni. Állításuk szerint a 13. havi nyugdíjat, a családtámogatási és a lakástámogatási rendszert nem fogják megszüntetni, de még csak a mértékét sem kívánják csökkenteni. Ugyanakkor a tervezett egészségügyi reform, az oktatási reform, a nyugdíjreform a kormány szerint sem fog kevesebbe kerülni. Tehát az előzetes szakértői becslések szerint az államkassza hiányának csak mintegy negyedét tervezik kiadáscsökkentéssel lefaragni, a maradék 75%-ot viszont adóemelésekkel fogják pótolni.

Kettő-egy.

Pótmérkőzés

A meccs még nem ért véget, az eredményt pedig leghamarabb jövőre fogjuk megtudni. Ha a kormány egyébként megfelelő mértékű kiadáscsökkentéssel próbálkozna, akkor sem lehetnénk biztosak abban, hogy sikeres lesz a kiigazítás, így azonban még bizonytalanabb a játszma kimenetele. Ha az állam nem csökkenti a kiadásokat, akkor a korábban leírt hasznos és élénkítő hatású folyamatok nem tudnak elindulni az országban, s az esélyeket tovább gyengíti minden egyes jegybanki kamatemelés is. Ha a kamatok magasak, a vállalatok nem ruháznak be, ha az emberek nem optimisták, és kevesebb pénz marad a zsebükben, akkor kevesebbet vásárolnak, s így kevesebb munkahely jön létre. A tervek még nem véglegesek, az ellenzék pedig nem hajlandó megszavazni a terhek növelését, persze kérdés, hogy belemenne-e egy jelentősebb kiadáscsökkentésbe.

Mi innen a partvonalon kívülről legfeljebb bekiabálni tudunk a bírónak. Ennek ellenére mégsem pusztán szurkolók vagyunk ezen a meccsen. A bőr, amit a pályán rúgnak, ez esetben a mi bőrünk.

[1] Ajánlom mindenki figyelmébe Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvét.
[2] Ajánlom mindenki figyelmébe a Kukori és Kotkoda című rajzfilmsorozatot.
[3] IMF World Economic Outlook.
[4] A mintába azokat az eseteket válogatták be, amelyeknél a kiigazítás során két egymást követő évben legalább a GDP 1,5%-ával csökkent a költségvetés hiánya.
[5] Az MNB által előrejelzett 2-3%-os növekedéssel számolva.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr10987092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.