ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.09.09. 12:05 süssmájer

„Valami egészen döbbenetes nevű bizottság”

Muraközy Balázs

Amikor a kedves olvasó kiül egy kellemes kerthelyiségbe, akkor talán nincs is tudatában annak, hogy csak olyan zenészeket hallhat, akik ismerik „a zenei hangok elnevezéseit és elhelyezkedését violin- (vagy basszus-) kulcsban”, és olyan DJ-ket, akiknek „elméleti tájékozottsága és gyakorlati tudása alkalmas a közönség színvonalas szórakoztatására”. Mily nagy hálával tartozunk egy ilyen andalító estén az Országos Szórakoztatózenei Központnak (OSZK), mely ezt a hatalmas felelősséget vállára veszi!

Az OSZK vizsgák és tanfolyamok szervezésével akadályozza meg, hogy arra alkalmatlan egyén zenélhessen egy szórakoztatóipari egységben. Vizsgát kell tenniük a zenészeknek, az énekeseknek, a DJ-knek és a revütáncosoknak. Például egy DJ először elméleti vizsgán bizonyítja, hogy zenei, technikai és nyelvi ismeretei megfelelőek. Ismernie kell a fontosabb irányzatokat, az aktuális slágereket, az előadók nevét helyesen kell kiejtenie, és a számok címét is helyesen kell lefordítania. Ezután következik egy „zenei műsor (diszkó) bemutatása élőben, kb. 15 perc időtartamban”. Ennek értékelése rendkívül komplex: „Rátermettsége, tehetsége, felkészültsége és gyakorlata, zenei érzéke, stílusa, ötletessége és humora, kommunikációs, beszéd- és szórakoztató készsége értékelési szempont csakúgy, mint zeneanyaga, annak szerkesztése, keverése, »eladása«”. Ez az időutazás közel sem ingyenes. Maga a vizsga 25 ezer forintba kerül, de „a vizsga sikeres letételéhez, illetve a szükséges elméleti, technikai és munkavédelmi ismeretek megszerzéséhez javasolt egy tanfolyam elvégzése”. Ennek ára elérheti a 32 ezer forintot is. És vajon ki szervezi a tanfolyamokat? (Megfejtés a szerkesztőségben.)

E paradicsomi állapot azonban veszélybe került. Kóka János március 13-án (!) a következőket nyilatkozata a köztévében: „Rendkívül sok teljesen fölösleges jogszabályt változtattunk meg. Most írtam alá például egy rendeletmódosítást. Nem fogják elhinni, de a mai napig – egy még a szocializmusban született határozatnak megfelelően – valami egészen döbbenetes nevű bizottságnak a rendelete kell ahhoz, hogy valaki egy étteremben zenéljen. És azt mondom, hogy ezeket a jogszabályokat kellene kiirtani; egyszerűen az irracionalitást kéne kivenni a rendszerből”. Talán az olvasóban is felmerült: az „egészen döbbenetes nevű” bizottság talán éppen az Országos Szórakoztatózenei Központ!

Ön nincs egyedül. Ugyanez merült fel több zenészben is, akik alig várták az új rendeletet, és ennek érdekében januárban mozgalmat is indítottak. Hiába vártak. Közülük a legtürelmetlenebb, Vályi Gábor többször is levelet írt a miniszternek. Mivel ezekre nem kapott választ, végül egy nyílt levelet is eljuttatott a sajtónak. Erre már válasz is érkezett, amelyből kiderült: Kóka János mégsem írt alá ilyen határozatot márciusban, mert azóta is folynak az egyeztetések a rendeletről, mivel a vizsga megszüntetése egyesek számára érdeksérelemmel járhat.

Több kérdés is felmerül. Az első persze az, hogy mit írt alá Kóka János márciusban. Miközben erre nem tudok felelni, meg kell jegyezni, némileg problémás, ha a miniszter időnként olyan rendeletmódosításokat ír alá, melyek másról szólnak, mint ő gondolja.

Kiket érhet érdeksérelem a vizsgarendszer eltörlésével? A vendéglátósokat és vendégeiket valószínűleg nem, hiszen több zenész közül választhatnának, és azok esetleg olcsóbban játszanának. A vendéglátó egységek vezetői – nem meglepő módon – kifejezetten jól tájékozottak abban, hogy melyik zenész hogyan játszik. Ha pedig egy vendéglátós véletlenül kimaradna az információk áramlásából – nos, a fent ismertetett vizsga neki sem garancia arra, hogy nem távoznak vendégei a zenei bemutató közben.

Az OSZK és a hozzá közel álló szakszervezetek szerint viszont a sors a rendszerváltás óta csúnyán elbánt a zenészekkel. Ezért a zenészeknek mindenképpen védelemre van szükségük: a minimum, hogy a kontárokat távol tarthassák. Ez a védelem viszont az öreg zenészek kárpótlásának kimondottan kártékony és igazságtalan módja. Sok zenész már korábban távozott a pályáról, és nekik nem jut a védelemből. Annak a hosszú távú költsége, hogy kiszorítják a pályáról azon tehetséges fiatalokat, akiknek nincs éppen 50 ezer forintjuk a vizsgára, jóval magasabb, mint az ebből fakadó hasznok. Egyértelmű az is, hogy az OSZK-vizsga nem a kreativitás és az újítás melegágya.

Az OSZK-t viszont valóban komoly érdeksérelem éri. Az évtizedeken át zsebre vágott járadék bizony odalesz. Csakhogy az irracionális, fölösleges jogszabályok a legtöbbször nem maguktól jöttek létre, hanem olyanok nyomására, mint például az OSZK. Ezek megszüntetése éppen ezért törvényszerűen érdeksérelemmel jár. Dinamikus kormányunk számára ez azért nem lehet meglepetés. A komolyabb reformoknál ennél sokkal erősebb érdekcsoportokkal kell megküzdeni; és a nagy elhatározások közepette rosszul veszi ki magát, ha egy ekkora jelentőségű érdekcsoporttal még öt hónappal azután is egyeztetnek, hogy a miniszter úgymond aláírta a rendeletmódosítást, és határozott véleményét hangoztatta a döntés helyességéről.

Mivel tarthatja sakkban az OSZK a minisztériumot? Ha szigorú a miniszter, akkor mostantól néhány zenész „Who the fuck is Kóka János” szöveggel énekli az egyik örökzöld világslágert? És ha a zenész rosszul fordítja le a címet? Belegondolni is rossz.

Megjelent a Magyar Narancs 2006/36. számában.

Szólj hozzá!

Címkék: művészet monopólium szabályozás


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr39987105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása