ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.11.30. 12:08 süssmájer

Ma még bulizunk, de holnap belépünk a pénzügyi világ kapuján!

Muraközy Balázs

Szeptembertől 60 középiskolában 3000 diák tanulja a Pénzügyi Alapismeretek című tantárgyat. Jó okkal. Hazánk lakónak nagy része – a gazdasági miniszter szavaival élve – „pénzügyi analfabéta”. Sokan nem értik, melyik befektetés milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik; ezért könnyű meggyőzni arról a népet, hogy létezik pénzügyi ingyenebéd. Külföldi devizákban adósodnak el, nem ismerve annak kockázatát. Hatalmas kamatot fizetnek fogyasztási hitelekért, mert a kereskedők meggyőzően tálalják azokat.

A Gazdasági Minisztérium a Budapesti Értéktőzsdével karöltve mintegy 60 millió forint közpénzt vetett be a tárgy középiskolai bevezetése érdekében. A közpénzből készült tananyag (www.sulinet.hu/beniani) viszont meglepő módon egy nyolcvanas évekbeli képregény legfontosabb ismertetőjegyeivel rendelkezik, bár határozottan érződik a hatodikos oroszkönyv hatása is. Az még hagyján, hogy a szereplők buborékokon keresztül kommunikálnak egymással, de a párbeszédek végtelen bugyutasága még ennél is megdöbbentőbb. A két főszereplő, Beni és Ani némi megtakarítással rendelkezik. Szembesülnek egy trottyos vén rokonnal, aki a háború előtti részvények előrángatásával beindítja bennük a befektetőt. Felmerül, hogy valamilyen szakértőt is bevonjanak, de Beni hirtelen megtalálja a megoldást. Mindez a feszültség, dráma és végtelen gondolati teljesítmény a következő dialógusban éri el csúcspontját, mintegy a katarzist:

„Beni: Te Ani, ez megoldható a családon belül is. A bátyám bankárnak készül, majd ő segít. Holnap fel is hívom telefonon!
Ani: Oké! Ma még bulizunk, de holnap belépünk a pénzügyi világ kapuján!”

Hát be is lépnek. A következő folytatásban felkeresik Money Kázmér pénzügyi tanácsadót, aki egy hülye. Szerencsére azonban Monetáris Zsuzsanna közérthetően elmagyarázza nekik a lényeget, és innen már nincs megállás. (Azért nem világos, hogy egy középiskolai tananyagban mennyire elfogadható egy szakma képviselőjét idiótának feltüntetni. Jogos kifogásnak tűnik, hogy a tananyag nem teljesen objektíven mutatja be a pénzpiac különböző szereplőit).

Ha jól emlékszem, a 13-16 évesek, akik számára ez a tananyag készült, egyébként görög tragédiákat vagy Dosztojevszkijt olvasnak egy másik tantárgyból. Mintha a tananyag készítői azt a szinte lehetetlen célt tűzték volna ki maguk elé, hogy egy csapatból, amely egyszerre analfabéta és pénzügyi analfabéta, egy csapat analfabétát képezzenek ki. De persze nem értek a modern pedagógiához.

Az, hogy a tananyag mennyiben megfelelő a pénzügyi ismeretek oktatásához, csupán az egyik kérdés. Ennél sokkal fontosabb volna azon elgondolkodni, hogy a gazdasági oktatásra szánt egy évet valóban csupán a pénzügyi és befektetési ismeretek javítására kell-e fordítani, vagy ennél is nagyratörőbb célokat kell kitűzni. Persze távol álljon tőlem a pénzügyi tudás lebecsülése. Alapvető pénzügyi ismeretek hiányában az embereket meg lehet győzni a pénzügyi örökmozgók létezéséről. Emlékezzünk Albániára. Albánia gazdasága összeomlott egy pilótajáték következtében. Vagy emlékezzünk Magyarországra. Idézem az Economist című lapot: „Magyarország egy jó kormányt kíván. A posztkommunista világ egykori sztárja elsüllyed az adósságban, most hozták nyilvánosságra, hogy a központi költségvetés hiánya eléri a GDP 10 százalékát – amely messze a legnagyobb Európában, és több mint kétszerese annak, amit a kormány a választáskor elismert. A befektetők bizalma megingott. Egy forintválság csődhöz és leértékeléshez vezetne: egy nemzeti válsághoz, és több millió magyar személyes katasztrófájához, akik svájci frank- és euróhitelekből vásároltak meg lakásukat vagy tartós háztartási cikkeiket”.

Borzasztó nagy probléma, hogy több millió magyar úgy adósodott el devizában, hogy nem ismerte ennek a hitelfajtának a kockázatát. De legalább ekkora baj az, hogy a politikusok közgazdasági örökmozgókat ígérgettek, majd úgymond saját ígéreteik csapdájába estek, és programjuk egy részét végre is hajtották!

Az embereknek nem csupán a pénzügyi perpetuum mobile-ket kell ismerniük és óvakodniuk tőlük. Fel kell ismerniük más fogásokat is az ingyenedédek hosszú étlapján. Meg kell érteniük, hogy az adócsökkentés hatalmas költségvetési deficit mellett államcsődhöz vezet. Vagy hogy a minimálbér radikális növelése munkanélküliséggel jár. Tudniuk kell, hogy nem lehet munkahelyeket teremteni úgy, hogy a nemzet vezére megegyezik a munkavállalókról. Legyen ez a gazdasági oktatás alapvető célja! Ha a választók meg tudják különböztetni az ingyenebéd szagát más étkezések illatától, akkor az abszurd ígéretekért megbüntethetik a politikusokat. Így lehet hatékonyabb a demokrácia: a választók nyomására megfontoltabbá válhat a gazdaságpolitika. Az utóbbi napok fényében úgy tűnik, a nép gazdaságpolitikai szaglása ennél közvetlenebbül is befolyásolja a gazdaságpolitikát. Jól tud-e dönteni a nép abban a kérdésben, hogy kelljen-e vizitdíjat fizetni? Vagy mi történik, ha azt kérdezik meg tőle, hogy szeretne-e ez után adót fizetni? Esetleg legyen-e 3,60 a kenyér ára? Ha tényleg sor kerülhet népszavazásra ilyen típusú kérdésekben, akkor a népesség közgazdasági műveltsége alapvetően meghatározhatja az ország növekedési pályáját.

(Mindez persze borzasztó utópisztikus. De nem jobban, mint a demokrácia alapeszméje, vagy az a gondolat, hogy Babits verseinek megismerése hozzájárul a társadalom jobbításához.)

A középiskolás diákok nem képregényfigurák. Rajtuk múlik, hogy beindul-e ebben az országban a tartós növekedés és szilárd lesz-e a demokrácia. Komolyan kell venni őket. Miért ne tudnák megérteni az alapvető közgazdasági összefüggéseket, amikor (a tanterv szerint) megértik a Newton-egyenleteket, Napóleon politikáját vagy Villon verseit? Miért ne gondolkodnának arról, hogy milyen elveken alapuljon a társadalombiztosítás, vagy hogy milyen hatása van a globalizációnak? Miért ne kapjanak ehhez megfelelő információkat és megfelelően képzett tanárokat?

A sok dolog között, amit meg kell tanulniuk, az egyik így hangzik. A gazdasági növekedés legfontosabb forrása egy ország lakóinak tudása. Az emberi tőke.

Megjelent a Magyar Narancs 2006/44. számában.

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás közpénzügyek


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr41987110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.