ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2007.11.24. 12:43 süssmájer

Maradjon-e a szabad iskolaválasztás?

Horn Dániel

Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter a minap az MSZP pedagógustagozatának ülésén megpendítette, hogy a gyerekek közötti esélyegyenlőség megteremtésének érdekében felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást. E gondolat egy magát szociáldemokratának tartó kormánytól nem meglepő, és nem egyedi az európai történelemben. De a magyar rendszerben nem tartom helyesnek a módszert, amivel a javaslat a kitűzött célt el kívánja érni; elhibázott az időzítése is; és a személy sem az, akinek meg kellett volna tennie. Már ha a javaslat komoly.

A magyar közoktatási rendszer a német, avagy a konzervatív rendszerekhez hasonlítható. Ezeket viszonylag korai, 10-11 éves korban végrehajtott szelekció és párhuzamos oktatási struktúra jellemzi (például szakiskola, szakközépiskola, gimnázium). E rendszer – logikusan – a szabad iskolaválasztás nélkül nemigen működne, hisz annak híján nem lehetne párhuzamos iskolai struktúrát fenntartani. A magyar iskolások legnagyobb része ugyan „csak” 14 éves korban választ magának iskolatípust, ám egy nem elhanyagolható, válogatott csoport már itthon is 10 vagy 12 évesen bekerül a kisgimnáziumokba. Az iskolák közötti szelekció nagy részét épp ezek a 6, illetve 8 osztályos gimnáziumok okozzák. A szabad iskolaválasztás megszüntetésével ezen iskolák és tanulók jogviszonyát is át kellene gondolni.

A szabad iskolaválasztás joga mellett Magyarországon adott a szabad iskolaalapítás joga is, azaz bárki alapíthat iskolát, ha az megfelel a törvény rendelkezéseinek. Ha megszüntetjük a szabad iskolaválasztást, de fennmarad a szabad iskolaalapítás joga, tehetősebb honfitársaink feltehetően magániskolákba járatják majd a gyermekeiket. Ez javítana ugyan a jelenlegi rendszeren – legalább nem az adófizetők pénzén tartanánk fenn az elitiskolákat –, de az iskolák közti különbségeket nem csökkentené.

Az iskola belső életét most jórészt a fenntartó szabályozza, ebbe az állam minimálisan szól bele. Leginkább csak a fejkvótát utalja ki a fenntartónak, amely ezt saját belátása szerint oszthatja szét iskolái között. A rendszer logikája szerint az iskolák minőségét az iskolák közötti verseny szavatolná: a szülők azzal fejezhetik ki nemtetszésüket, hogy másikat választanak a gyereküknek. Lábbal szavaznak. A fenntartó így eleshet a tanuló után járó fejkvótától – és mivel ezt nem szeretné, kénytelen lesz jobb iskolát csinálni. Egy másik, a magyar közoktatási rendszerben kevéssé működő minőségnövelő mechanizmus lehetne a szülői tiltakozás. A szülők nem csak iskolaváltással nyomatékosíthatnák minőségi kifogásaikat, hanem úgy is, hogy hangot adnak elégedetlenségüknek. Például leváltják az iskolaigazgatót. Vagy az önkormányzat oktatásért felelős vezetőjét; esetleg a polgármestert. Ez utóbbit ma Magyarországon négyévente lehet megtenni, pont míg a gyerek kijár egy iskolai fokozatot, ráadásul az oktatás sajnos még nincs a legfontosabb választási kérdések között.

A jelenleg hatályban lévő közoktatási törvény az MDF-kormány alatt készült. Azóta nyolc éven át magukat liberálisnak valló SZDSZ-es és négy éven át magukat konzervatívnak valló fideszes oktatási minisztereink voltak. És bár mindegyik – a maga módján – tett intézkedéseket az esélyegyenlőtlenség felszámolására, döntően egyikük sem nyúlt hozzá az oktatási intézményrendszerhez. Az SZDSZ-es miniszterek nem kívántak drasztikusan beavatkozni az egyébként is igen liberális oktatási struktúrába, a fideszesek meg, némely centralizációs intézkedést nem számítva, azért lehettek elégedettek, mert a rendszer tökéletesen kiszolgálja a középosztályt.

Az európai történelemben azonban számos olyan szociáldemokrata oktatási reform volt, amely – hasonlóan ahhoz, amit a miniszter aszszony sugall – az oktatási szolgáltatás egységesítéséhez vezetett. Az egységes, úgynevezett komprehenzív rendszer a svéd, illetve általában a skandináv modellekre jellemző. Ebben minden tanuló pontosan ugyanazt az állami oktatást kapja, addig, ameddig csak lehet. Szelekció nélkül. Ez általában 16 éves korig működik. E rendszer legfontosabb eleme az egységes iskola: bárhova is iratkozik be a tanuló, 16 éves koráig ugyanazzal a tantervvel, ugyanúgy képzett tanárral, ugyanolyan oktatási módszerekkel találkozik. E modellben a szabad iskolaválasztásnak nincs jelentősége. Nem meglepő tehát, hogy az MSZP majd 10 évnyi kormányzás után előállt az oktatási rendszer egységesítésének gondolatával. A szabad iskolaválasztás megszüntetésével nem az a legnagyobb baj, hogy alapvetően kárhozatos elképzelés lenne.

E hirtelen jött szociáldemokratizmus más okokból aggályos.

Ha a jelenlegi rendszerből kiemeljük egyik legfontosabb ösztönzési mechanizmusát, a lábbal szavazást, vajon mi lesz helyette? Jogokat kellene adni – például – a szülőknek, ami az egész önkormányzati struktúra átformálásához vezethet. Egy olyan alapvető jog megváltoztatása, mint a szabad iskolaválasztásé, strukturális kérdések sokaságát veti fel: a miniszter asszony ezekről nem nyilvánult meg. A szabad iskolaválasztást önmagában nem lehet megszüntetni a magyar rendszerben, ehhez sokkal drasztikusabb változások szükségesek.

A rossz időzítés alatt nem azt értem, hogy a kormány már így is elég sok fronton vívja csatáját, s egy újabb megnyitása nem sok sikerrel kecsegtet. Hanem a közoktatási törvény 2005. decemberi módosítását (Ktv. 66. §), amely így szól: „Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, és valamennyi felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az általános iskola sorsolás útján dönt. A sorsolásra a felvételi kérelmeket benyújtókat meg kell hívni. Sorsolás nélkül is felvehető a halmozottan hátrányos vagy sajátos nevelési igényű tanuló, továbbá az a tanuló, akinek sajátos helyzete indokolja. A sajátos helyzetet a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg”. Azaz 2007 szeptemberétől lehet ugyan más iskolát választani, s így a szabad iskolaválasztás alaptörvényben meghatározott jogán nem esik csorba, de az általános iskola nem válogathat a jelentkezők között. Ha többen jelentkeznek, mint ahány hely a körzetesek beiskolázása után maradt, sorsolnia kell; és ha az önkormányzat úgy kívánja, előnyt kell biztosítania a hátrányos helyzetűeknek. Lamperth bejelentése tehát pont arra az időre esett, amikor saját kormánya bevezetett egy, a rendszerrel kompatibilis, de az esélyegyenlőséget valószínűleg elősegítő törvénymódosítást. E módosítás egyik nagy előnye nemcsak az, hogy belesimul a jelenlegi rendszerbe, hanem az is, hogy eddig nagyobb konfliktusok nélkül elfogadták. Működni kezdett – noha az eredményei természetesen még nem látszanak.

Mármost, a miniszter asszony vagy nem tud a törvénymódosításról, vagy tudatosan tovább erőlteti a „reformokat”. Már az is furcsa, hogy egy oktatási kérdést a szociális és munkaügyi miniszter, és nem a párttársa, az oktatási (de-főleg-persze-kulturális) miniszter birizgál. Lehet, hogy a szocialista párt az oktatási intézményrendszer reformját tervezi egy-két éven belül, és úgy érzi, már most hozzá kell szoktatni a népet az újhoz. Ez erősen kétséges, tekintve, hogy a képviselők többsége boldog lenne, ha két év múlva nem a reform szó kötődne az MSZP nevéhez. Az ötlet, és másra tényleg nehéz gondolnunk, jelen formájában csak zajkeltésre való.

Megjelent a Magyar Narancs 2007/46. számában.

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás választás finanszírozás


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr59987188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.