ingyenebéd

Muraközy Balázs

Ebben a cikkben azt fogom fejtegetni, hogy miért nem lenne káros a Szerencsejáték Rt. privatizálása. Ennek feltétele azonban a megfelelő szabályozás és a verseny kialakítása.

A kormány a jövő évi költségvetés kapcsán azt fontolgatta, hogy különböző – eddig tartósan állami tulajdonban lévő – társaságokat levesz a nem privatizálható vállalatok listájáról, ilyen módon eladhatóvá válnak. A költségvetési törvénnyel együtt elfogadta a Parlament azt, hogy el lehet adni többek között a Malévet, az Antenna Hungáriát, a Nemzeti Tankönyvkiadót és a Volán társaságokat (www.nol.hu). A parlamenti vita során azonban úgy alakult, hogy a Szerencsejáték Rt. tervezett magánosítása elmaradt, a döntés szerint ennek 50%+1 szavazatát az állam tulajdonában kell hagyni. A döntést a nagyobbik kormánypárt frakciója sem támogatta. Érdemes megvizsgálni azt, hogy milyen okok szólnak a privatizáció mellett és ellen.

A magyar Internet böngészése kapcsán nem sikerült megtalálnom, hogy az MSZP frakció milyen szakmai indokokkal utasította el a Szerencsejáték Rt. privatizációját. Az ellenzék részéről egy releváns kritikát találtam, Rogán Antal novemberi sajtótájékoztatója formájában.

„Ilyen mértékű magánosítás nem indokolt” – vélte Rogán Antal, aki stratégiai szempontból aggasztónak találta, hogy a privatizálók több területen főleg az orosz befektetőkre számítanak. (MNO).

Aggasztónak tartom, hogy ilyen horderejű döntés hivatalos és a sajtóban megjelenő anyagai között ennyire nem lehet semmilyen szakmai indoklást találni. Megkockáztatom: itt nem közgazdasági, hanem más indokokból született ilyen döntés.

Visszatérve eredeti témánkra, azt kell eldönteni, hogy miért indokoltabb a Szerencsejáték Rt.-t állami kézben tartani, mint a többi felsorolt vállalatot. Abból fogok tehát kiindulni, hogy általában, ha nincs valami különleges oka, akkor egy vállalatot magánkézbe kell adni. Ennek egy alapvető indoka van: a magánkézben lévő vállalatok általában hatékonyabban működnek, mert a magántulajdon erős ösztönző (közös lónak túrós a háta stb.). Az állam rosszabb gazda, ennek alapvető bizonyítéka az, ami a szocialista tervgazdaságban történt. Ha a vállalatok hatékonyabbak, nagyobb a torta, amit az ország megtermel, többet lehet belőle enni. Amennyiben ezt az érvelést elfogadjuk, minden esetben alapos indokokat kell találnunk, hogy egy vállalat állami kézben maradjon. Azt fogom vizsgálni, hogy milyen alapos érvek hozhatók fel amellett, hogy a Szerencsejáték Rt. az állam kezében maradjon.

Az egyik problémát a következőképpen lehet megfogalmazni: a Szerencsejáték Rt. monopólium, és amennyiben eladjuk, az azt megvásárló befektető gazdasági erejével visszaél, és kizsákmányolja a fogyasztókat. Ez az állítás igaz. A monopólium, ha azt nem korlátozza semmi, pontosan ezt teszi. A bökkenő azonban az, hogy meg kell vizsgálnunk, hogy mi az oka annak, hogy ebben a szektorban monopólium van Magyarországon. Márpedig ennek egy oka van: az, hogy a törvény megtiltja, hogy több vállalat is működjön. A monopólium tehát mesterséges olyan értelemben, hogy nem magától jött létre, hanem a törvények hatására. Amennyiben ezt a törvényt eltörlik, akkor meg fognak jelenni olyan vállalkozók, akik versenyt teremtenek ezen a piacon. Láthatjuk ennek kitűnő példáját Nagy-Britanniában, ahol közismert a fogadóirodák nagy száma. A szerencsejáték jó és biztos üzlet: sokan nyitnának fogadóirodát. Ráadásul nem kell nagyon nagy befektetés hozzá, akkora biztos nem, hogy csak egy ilyen vállalatot lehessen fenntartani egy ekkora országban. Amennyiben tehát a törvényt eltörölnék, előbb-utóbb megszűnne a monopólium és kialakulna a verseny, ami lehetetlenné tenné, hogy az addigi monopolista kizsákmányolja a fogyasztókat: ha árat emelne, akkor a fogyasztók átpártolnának versenytársaihoz. Ebből azonban látszik, hogy célszerűbb csak akkor eladni a monopóliumot, ha már előtte megnyitják a piacot. Nem világos, hogy jelen esetben ez történt volna, vagy előbb adták volna el.

Ez utóbbi esethez kötődik a monopólium-probléma másik megoldási módja: a privatizált monopóliumot az állam szabályozza: előírja, hogy milyen árat kérhet a termékeiért. Ez is egy lehetőség, ám mivel létezhetne verseny ebben a szektorban, mint láttuk, ez a megoldás kevésbé hatékony: egy monopóliumot nehezebb egy állami hivatalnak kordában tartani, mint a versenytársainak. Éppen ezért az eladást követően el kellene kezdeni a piacnyitást, és a hatékony verseny kialakulásáig – és csakis eddig – célszerű volna szabályozni a volt monopóliumot. Összefoglalva tehát abban az esetben, ha a privatizáció előtt vagy rögtön utána kialakul a verseny, akkor nem fenyeget az, hogy a Szerencsejáték Rt. ki tudja zsákmányolni a fogyasztókat.

Egy következő lehetséges kifogás az, hogy a privatizáció után az állam elesik az eddigi biztos bevételétől, amely a szerencsejátékból folyt be. Ez nem igaz. Az állam – mint adóztató – a szerencsejátékból a játékadót szedte be. Ezt magáncégektől (egy szabályozott monopóliumtól, vagy a versenyző vállalatoktól) pontosan ugyanolyan jól be tudja szedni, mint az összes többi adót az összes többi vállalattól. A szerencsejátéknak ilyen szempontból semmilyen különleges tulajdonsága nincsen. A másik probléma az állam – mint tulajdonos – bevételeit jelenti. Ez a Szerencsejáték Rt profitja, amely abból folyik be, hogy a szerencsejátékokat költség fölött adja el az embereknek. Ez bármilyen állami cégre igaz, legfeljebb a szerencsejátékból kiszámíthatóbb profit születik. Amennyiben az állam eladja a vállalatot, erre nem tarthat igényt. Egyébként amennyiben verseny alakul ki, akkor a vállalatok profitja csökkenni fog, így ez az összeg a fogyasztóknál maradna. Tehát a megoldás az, hogy ezt az összeget máshonnan kell előteremteni: vagy a játékadót, vagy az egyéb adókat kell ennyivel megemelni. Mindkettő jobb lenne a jelenlegi helyzetnél, mert átláthatóvá válna, hogy az állam mennyit vesz el az emberektől. Éppen ezért azt gondolom, hogy ebből a szempontból kifejezetten hasznos lenne, hogyha az állam nem tartaná kezében ezt a vállalatot.

Amennyiben más vállalatok is nyújthatnak ilyen szolgáltatást, átvernék az embereket, csődbe mennének stb. Ez a kifogás tökéletesen jogos, éppen ezért az államnak be kell avatkoznia. A piac számára olyan szabályokat kell kidolgozni, hogy ezek ne következhessek be. Ilyen szabályok például, hogy aki ilyen szolgáltatást nyújt, rendelkezzen megfelelő alaptőkével, ne szervezhessen pilótajátékot, pontosan tájékoztassa az embereket a játék működéséről, és ha átveri őket, magas büntetést kelljen fizetnie. Pontosan ilyen szabályok vonatkoznak a bankok és az utazási irodák szolgáltatásaira. A szerencsejáték sokkal kiszámíthatóbb üzem a bankoknál, egyszerűbb szabályozás is elegendő. Szabályozás nélkül azonban nagy bajok lennének. Éppen ezért épeszű emberben fel sem merülhet az, hogy a piacot liberalizálják az előtt, hogy ezeket a szabályokat lerakták volna. Tehát a piac felszabadításának ez előfeltétele, márpedig jelenleg nem látszik, hogy ilyen szabályozórendszer elkészült volna.

Kifejezetten a szegény emberek lottóznak és totóznak, etikátlan, hogy ebből valaki hasznot húzzon.

• Péter-Pál vodkát is főleg szegény emberek isznak. Államosítsuk a vodkagyárat?
• Miért etikusabb, ha az állam húz hasznot belőlük?
• Verseny esetén csökkenne a vállalatok profitja.

Európában szinte mindenhol állami monopólium a Szerencsejáték. Gondolom történelmi okokból (erre ezt szokták mondani). Nem tartom indokoltnak.

Összefoglalva tehát hosszú távon semmilyen akadályát nem látom annak, hogy privatizálják a Szerencsejáték Rt.-t. Azonban ezt meg kell előzni a szabályok kialakításának, majd a piac megnyitásának. Ezek nélkül újabb kudarccal bővül a privatizációs sikertörténet. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy jelenleg csupán arról döntött volna a Parlament, hogy elvileg privatizálható legyen-e a Szerencsejáték Rt., amire a helyes válasz – szerintem – az, hogy igen.