ingyenebéd

Muraközy Balázs

Az idei labdarúgó-bajnokságnak nevezett paródiasorozat méltó módon ért véget. A bajnoki címet el nem nyert Ferencváros „szurkolói” a mérkőzés után bementek a pályára, itt válogatás nélkül verték a játékosokat (beleértve a saját tavalyi gólkirályukat), a bírót, majd mikor ezek elmenekültek, a fotósokat. Miután távoztak a pályáról, szellemes módon felgyújtottak egy reklámtáblát majd az ennek eloltására érkező tűzoltókat is megverték, leköpködték stb. Ebben a cikkben arról fogok írni, hogy miként célszerű megosztani a felelősséget (és ennek költségeit) a különböző szereplők között, és hogy miért nem helyes, ha az FTC ilyen nyilvánvalóan visszautasítja a felelősséget.

Az FTC által kiadott közlemény mélységesen elítéli ezt a magatartást, és bocsánatot kér azoktól, akiket bántottak. Elhatárolja magát ezektől az emberektől, bűnözőknek nevezi őket, akikkel a hatóságoknak kell foglakozniuk. Ennek kapcsán azt is kijelentik, hogy „a szükséges törvények megalkotása, és betartatása, azaz állami segítség nélkül egyetlen magyar klub sincs abban a helyzetben, hogy képes legyen gátat vetni a hasonló rendbontásoknak, erőszakos cselekedeteknek. Nincs lehetőségünk annak a bűnözői körnek a visszaszorítására, mely tevékenységét a labdarúgó stadionokban fejti ki hétről hétre”. Ebben a cikkben arról fogok írni, hogy miként célszerű megosztani a felelősséget (és ennek költségeit) a különböző szereplők között, és hogy miért nem helyes, ha az FTC ilyen nyilvánvalóan visszautasítja a felelősséget.

Kezdjük azokkal az elvekkel, amelyek hasznosak ebben az esetben.

1. Az viselje a kockázatot, akinek leginkább módjában áll a kockázat kezelése illetve csökkentése.

Vagyis azt terhelje leginkább az anyagi és az erkölcsi felelősség egy ilyen típusú balhéért, aki a leghatékonyabban meg tudná azt akadályozni. Aki meg tudja akadályozni a verekedést, akkor fogja meggátolni azt, ha ahhoz anyagi érdeke fűződik. Egyébként bizony nem, mert a megelőzés költséges.

2. Az viselje a kockázatot, akitől kikényszeríthető az okozott károk megtérítése.

Vagyis a felelősség tényleg működjön: nem hatékony az, ha egy hivatalnok csalásáért egy hajléktalan felel. Nem hatékony, ha a törvény szerint valaki felel valamiért, csak sajnos az illetőt nem ismerjük. Vagy a bíróság három év alatt sem tudja rajta behajtani a kártérítést. Olyan szereplőt kell tehát találnunk, aki ismert, és rövid idő alatt komolyan meg lehet büntetni akár anyagi, akár más eszközökkel. Természetesen az első és a második elv máris ellentétben áll egymással: nyilván az első érv szerint a „szurkolókat” kell elsősorban megbüntetni, a második elv szerint viszont ez nem lehetséges.

3. Az a kár és a védekezés várható költségét az fizesse, aki a mérkőzés megrendezéséről dönt.

Amennyiben nem ő viseli ezeket, akkor nem fogja figyelembe venni ezt a költséget. E miatt több mérkőzést rendez, több jegyet ad el, mint amennyit akkor lenne célszerű, ha a védekezés költségeit is figyelembe kellene venni. Vegyük észre, hogy a kockázat viselése a kockázat várható költségének fizetője lehet különböző: ha biztosítást kötök, akkor én fizetem a kockázat várható költségét, a biztosító pedig viseli a kockázatot.

Figyeljük meg, hogy miképpen működhet az a séma a biztosítás esetében. A biztosító viseli a kockázatot, mert ő tudja azt a legjobban kezelni, mert kockázatát szétteríti. A biztosító ismert, és általában szokott is fizetni, ráadásul ha nem akar, akkor bíróságra lehet menni. A kockázat várható költségét én fizetem, így figyelembe tudom venni lakásvásárlási döntésemnél, nem fogok túl tűzveszélyes házat építeni stb.

A labdarúgásnál ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Egyrészt több szereplő van: a szurkolók, a szurkolói klubok, a csapatok, a Liga, a rendőrség, tűzoltóság és a mentők, utóbbi hármat az állam finanszírozza. Vizsgáljuk meg a jelenlegi helyzetet! A szurkolók vesznek jegyet. Ebből a pénzből a csapat egy általánydíjat fizet valakinek a rendezvény biztosításáért, amely lehet a rendőrség, vagy egy őrző-védő cég. Harmadik lehetőség, hogy a szurkolói klub – nyilván ingyen vagy olcsóbban – megígéri, hogy rend lesz. Most ez a harmadik lehetőség állt fenn: tehát elvileg a szurkolói kluboknak kellett volna rendet tartani. A verekedés után – immár a klub számára ingyen – megjelenik a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők. Majd 10 embert pár napra előzetes letartóztatásba helyeznek, akiket esetleg megbírságolnak, vagy egy hónapra lecsuknak. Ezután a csapat ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz, akit nem találnak meg. A Liga megbírságolja a csapatot egy kis összeggel, esetleg levon tőle adott számú pontot.

Vizsgáljuk meg a problémákat! Első és legfontosabb kérdés: ki viselte a kárt? A kár nem csak úgy van és eltűnik: egy ilyen balhé költséges, amely sok szereplő között oszlik meg.

• 10 darab szurkoló enyhe büntetés formájában.

Lássuk be, hogy ez nevetséges. Nyilván a szurkolók a második elv miatt nem viselhetik a felelősséget, mert jelenleg többségüket nem lehet elkapni, és eléggé megbüntetni. Bár az első elv szerint célszerű lenne a felelősséget rájuk hárítani, de a második szerint ez lehetetlen.

• A csapat erkölcsi és mérsékelt anyagi kár formájában.

A csapat kára nem kicsi, de a teljes kárnak aránytalanul kis része. Az FTC hozta azt a döntést, hogy a szurkolói klub – elégtelen, de olcsó – biztosítását választja, anyagi okokból. Ha az FTC a rendőrséget vagy egy elismert őrző-védő céget bíz meg a biztosítással, akkor részben mentesülne a felelősség alól. Így azonban az FTC-t saját választása miatt felelősség terheli.

• A rendőrség, mentők és tűzoltóság jelentős költség és verés formájában.

Ezt az állam fizeti ki. Szerintem ez több szempontból nem helyes: egyrészt, mert ez a kockázat egy üzleti vállalkozás része: az üzleti vállalkozások kockázatait ne vállalja az állam. Megvan a lehetőség a rendőrség megbízására, hogy biztosítsa a rendet: ha nem bízták, meg és mégis be kellett vetni őket, az a minimum, hogy a klub ezeket a költségeket kifizesse. Harmadszor ilyen módon a meccs költségeinek egy része nem jelenik meg az FTC költségvetésében: az állam indirekt módon, átláthatatlanul támogatja az FTC-t.

• És leginkább: azok akiket megvertek, szidtak, megaláztak, akadályoztak a munkájukban.

Ez nyilván teljesen igazságtalan, ellentmond az első és harmadik pontnak. Aki megfelelő biztosítás nélkül megrendezte azt az eseményt, amikor ezeket az embereket bántották, köteles felelősséget vállalni! Senkinek nincs joga olyan eseményt rendezni, amelyen bárkit bántanak. Ha nem lehet normálisan megrendezni, akkor meg kell tiltani, hogy ilyet rendezzenek.

• Az érdekesség pedig az, hogy a szurkolói klubok nem viseltek semennyit a kárból.

Ez persze nem véletlen: sajnos a kettes elv rájuk nem teljesül, mert nincs vagyonuk és nem vonhatók hatásosan felelősségre.

Vagyis mi a tanulság? Az FTC megbízott egy olyan szervezetet, amely képtelen volt rendet tartani, és ezután megpróbál kibújni a felelősség alól. A szurkolói klub alkalmatlan a felelősség vállalására, mert nincs vagyona. A szurkolókat nem lehet elkapni. Vagyis nem lehet semmit tenni. De! Tudomásul kell venni, hogy egy labdarúgó mérkőzés költségeibe beletartozik a biztosítás is. Bungee-jumpingot sem szervezhet senki megfelelő kötél nélkül. A megfelelő biztosításnak lehet, hogy hatalmasak a költségei. De ez nem menti fel az esemény szervezőjét annak a kifizetése alól. Ennek kell az elvárásnak lenni: minden csapat köteles megfelelően megoldani ezt. Ha nem tudja, nem rendezhet meccset. Ha csak fele annyi szurkolót lehet beengedni biztonságosan, csak fele annyit szabad. Ha csak úgy lesz normális a biztosítás, ha ugyanannyi rendőr van, mint szurkoló, akkor annyit kell megfizetni és kész. Aki megszervezi, köteles kifizetni az összes költséget és kárt ezzel kapcsolatban. Semmilyen különös indok nincs, hogy ezt az állam, a fotósok vagy a reklámtábla tulajdonosok fizessék ki.

Miért nem kötött az FTC szerződést egy olyan céggel, amely képes rendet tartani? Mert az pénzbe került volna, és az FTC vezetése úgy érezte, hogy a balhé várható költségei alacsonyabbak az FTC számára, mint az elfogadható biztosítás költsége. Miért érezték így? Mert mint láttuk, az FTC a költségeknek csak töredékét viselte. Ha az összes költséget ők viselték volna, valószínűleg megbíznak egy normális céget. Tehát a fő probléma az, hogy nem az FTC viseli a költségeket. Magyarországon, ha valakinek egy ilyen balhéból kára származik, nem tudja senkivel megfizettetni. Nincsenek megfelelően definiálva a tulajdonjogok (és a velük járó felelősségek): amennyiben bíróságon be lehetne hajtani ezeket a károkat az FTC-n, akkor megszűnne a probléma. Vagyis az FTC számára elő kell írni, hogy ő a felelős az összes ilyen kárért. Ez után normális körülmények között az FTC ösztönözve lenne arra, hogy megbízzon egy normális vállalatot a biztosítással. Sajnos azonban erre kevéssé lehet számítani, egyrészt mert valószínűleg nehéz a károkat egy focicsapattal szemben érvényesíteni, másrészt mert könnyel elképzelhető, hogy mégse kötnének ilyen szerződést. Esetleg ha balhé lenne, az állam így vagy úgy pénzt adna nekik, hogy kifizessék a károkat. Ezek miatt elő kell írni azt, hogy aki mérkőzést akar rendezni, köteles megbízni egy olyan vállalatot, amely képes rendet tartani és felelősséget is tud vállalni érte.

Tehát a javaslat a következő: a klubok kötelesek megfelelő biztosítást fizetni, amely a rendőrség vagy egy elismert őrző-védő cég lehet. Ezért a rendőrség olyan árat kérjen, amely az összes költségét fedezi. Amennyiben valamiért mégsem köt ilyen szerződést a csapat, akkor nem rendezhet meccset. Ha a klub köt egy ilyen szerződést, akkor onnantól a megbízott a felelős: vagyis minden (közvetlen- és közvetett, anyagi- és nem anyagi kárt) a meccsen okozott kárt a rendőrség vagy az őrző-védő cég köteles megfizetni. Ebben a konstrukcióban érvényesül mind a három elv: az vállalja a kockázatot, aki meg tudja akadályozni a kárt, ez egy komoly szervezet, tehát felelősségre vonható, és a meccs szervezője viseli a költségeket. Amennyiben valakit bármilyen kár ér, annak legyen természetes az, hogy a rendezvény biztosítóján behajtja. Természetesen ez az államra is vonatkozik. Ha a csapat ezt nem tudja vagy nem akarja kifizetni, akkor nem rendezhet meccset.

A cikk fő mondanivalója az, hogy ezt a kérdést nem szabad misztifikálni. A biztosítás a meccs megszervezésének ugyanolyan költsége, mint a gyep meglocsolása. Ki lehet számolni, hogy a károkat ki viseli. Nem az viseli, aki a kárt meg tudja akadályozni, mert nincsenek normálisan definiálva a tulajdonjogok, és senki nem tudja áthárítani a kárt arra, aki azt meg tudná akadályozni. Vagyis az államnak meg kell mondania, hogy ki a felelős, és elő kell írnia, hogy megfelelő körülmények között lehet csak meccset rendezni. Ha ennek túl nagy a költsége, akkor be kell zárni a bazárt.