ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2003.08.24. 22:08 süssmájer

A hiány és az aszpirin

Muraközy Balázs

Ebben a cikkben a kormány által bevezetett un. „ideiglenes” gyógyszertámogatási rendszert vizsgálom. A rendszer olyan ösztönzőket teremt, amely hatására hiány fog kialakulni bizonyos gyógyszerekből. Másészt nem igazán tűnik úgy, hogy igazságos a gyógyszergyáraknak viselni a hiány elszaladásának következményeit. Harmadrészt nem szerencsés az egészségügyi reform társadalmi támogatottságát azzal csökkenteni, hogy reform címen dugaszolják be a költségvetésen tátongó lyukakat.

Először is leírom azt, hogy mi a reform lényege. Mivel a gyógyszerkassza hiánya az első félévben minden várakozást felülmúlt, a kormányzat úgy döntött, hogy a második félévben a hiányt vissza kell fogni, a gyógyszergyártók ösztönzésén keresztül. Vagyis amennyivel túllépi a gyógyszerkassza az adott hónapra tervezett kiadásokat, annyival kevesebb támogatást kapnak a gyógyszergyárak az általuk eladott gyógyszerek után. Technikailag ez kétféleképpen valósulhat meg: defaultból a gyógyszergyárak csak az eddigi összeg 80%-át kapják meg, és hó végén felosztják közöttük a kasszából még rendelkezésre álló összeget. Ha viszont szerződést kötnek a TB-vel, akkor az eddigi árat fogják kapni a gyógyszerekért, de a kassza túllépése esetén vissza kell fizetniük a rájuk eső túllépést. Vegyük észre, hogy mindkét esetben a gyógyszergyárak fizetik a teljes egészében a túllépést. Ez a rendszer igen komoly utólagos elszámolást tesz szükségessé: ez jelentősen megnöveli az adminisztratív költségeket, elsősorban a gyógyszertárak költségeit, amelyek nem is rendelkeznek ehhez elégséges informatikai rendszerrel. Ráadásul később kapnák a támogatást is, ami azt jelenti, hogy hosszú ideig hitelezniük kell a TB-nek. E miatt háborodtak fel. Ebben a cikkben – elfogadván a gyógyszertárak problémáját – a közgazdaságilag érdekesebb, a gyógyszergyártókkal kapcsolatos intézkedésekkel fogok foglalkozni.

Vizsgáljuk meg először is azt, hogy mire ösztönzi ez a rendszer a gyógyszergyárakat! Mi történik, ha a gyógyszerkassza hiánya nagyobb lesz a tervezettnél? A hiányt a gyógyszergyárak egy az egyben kifizetik. A hiányt kétféleképpen lehet felosztani a gyógyszergyárak között: a) forgalomarányosan (aki a teljes forgalom 20%-át adta el, az fizeti a hiány 20%-át), illetve b) eleve megmondják, hogy ki mennyi gyógyszert adhat el, és az a feletti gyógyszerekre nem kap támogatást. A kormány nyilván választott a kettő közül de nem tudom, hogy melyiket, ezért mind a kettőt vizsgálom.

ad a): ebben az esetben az iparágban fogolydilemma alakul ki. Amennyiben én a piac 20%-át birtoklom, akkor a saját túltermelésem költségének csak 20%-át viselem. Az ilyen típusú problémák (a gyógyszergyárak és ezúttal a társadalom számára is) szuboptimális eredménnyel járnak: mivel senki nem állja a saját túltermelésének a teljes társadalmi költségét, mindenki többet fog termelni, mint ami társadalmilag optimális lenne. A vállalatok azt érzékelik, hogy a túllépés költsége számukra csak a túllépés mondjuk 20%-a, míg az összes gyógyszergyár számára 100%-a. Ezért a termelés nem igazán fog csökkenni, bár a túllépést a gyógyszergyárak fizetik. Ez a módszer nem hatékony tehát a gyógyszerfogyasztás csökkentésére, és gyakorlatilag a kormányzat egy adót vet ki a gyógyszergyárakra.

ad b): Ekkor a gyógyszergyár a kvóta feletti gyógyszerekre gyakorlatilag nem kap állami támogatást. Ez azt jelenti, hogy a kvóta feletti gyógyszereket csak akkor éri meg legyártania, ha a fogyasztó által fizetett támogatott ár nagyobb, mint a gyógyszer legyártásának költsége. Ez valószínűleg a legtöbb támogatott gyógyszer esetén nem így van. Vagyis a gyógyszergyárak egész egyszerűen nem fognak a kvóta felett gyógyszereket eladni, hiszen miért adnák el veszteségesen? Senki nem kényszeríti őket erre. Ráadásul már most is számtalan olyan gyógyszer van, amelyet egész egyszerűen nem lehet megvásárolni, un. hiánycikk. (Kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!) Hát egy ilyen rendszer esetén még több lesz. Ha egy termék piaca úgy volt egyensúlyban, ha a fogyasztók 400 Ft-ot fizettek, és a termelők 1000 Ft-ot kaptak, akkor itt bizony hiány lesz, ha egy bizonyos mennyiség fölött a termelők 400 Ft-ot fognak kapni.

Vagyis a rendszer vagy nem fogja vissza a hiányt, vagy visszafogja, de ilyen rövid távon nem lehet átalakítani a kereslet struktúráját. Az orvosok és a betegek ösztönzői szinte változatlanok maradnak (nem valószínű, hogy a gyógyszergyárak gyökeresen változtatnának marketingpolitikájukon, azért mert egy kinyilvánítottan ideiglenes rendszert bevezetnek 4 hónapra). A kereslet változatlansága mellett a kormányzat drasztikusan csökkenti a kínálatot. Ráadásul a csökkenés mértéke nem függ attól, hogy melyik gyógyszer mennyire fontos. A kormánynak ez a manővere egyáltalán nem segíti a fogyasztókat: nem kell többet fizetniük, de betegek maradnak, mert nem tudják megvenni a gyógyszereket. Semmilyen garancia nincs a hiány elkerülésére.

Térjünk át arra a kérdésre, hogy miért a gyógyszergyárak viselik a kassza elszaladásának költségeit. Az a kormány érve, hogy a gyógyszergyárak orvoslátogatóik és az orvosok lefizetésének segítségével mesterséges keresletet generálnak (ami igaz). Ha nem ösztönzi a TB-rendszer őket minél több gyógyszer eladására, akkor ez megszűnik.

Több baj van azonban. Egyrészt ez a rendszer nyilván nem képes rövid távon az orvosok korrumpálását leállítani (csak hiány lesz, vagy nem történik semmi). Másrészt a fentiek közül egyik ösztönző sem oldja meg hosszú távon sem a problémát, főleg mert a rendszer csak ideiglenes (ennél finomabb eszközök szükségesek). Harmadrészt ezt a perverz ösztönzőt jobban lehet csökkenteni, ha pl. az orvosok fizetését csökkentjük a túllépéssel (ekkor ugyanis ez az ösztönző kioltja a gyógyszergyárak által kiépített ösztönzőket), vagy ha – klasszikus módon – növeljük a fogyasztói árat. A kormány a három lehetőség közül azt választotta, amely – várakozása szerint – a legkisebb zajjal jár, és politikailag a legkevésbé költséges (úgy tűnik viszont, hogy nem vette figyelembe a patikusokra háruló jelentős terheket). Ez azonban mélyen igazságtalan: az állam által működtetett kretén rendszer költségeit miért pont a gyógyszergyárak fizessék ki? Az állam képtelen volt végrehajtani egy hatékony reformot több mint egy évtized alatt: erről nem a gyógyszergyárak tehetnek. A kormány megint (mint eddig mindig) kevesebbet tervezett a gyógyszerkasszára, mint amennyi a valós igény volt: mi köze ehhez a gyógyszergyáraknak? És egyébként is: túl nagy a költségvetés hiánya, ezért lett a kormány hiperérzékeny minden plusz kiadásra: mi köze ehhez a gyógyszergyáraknak?

A harmadik és hosszú távon talán a legveszélyesebb hatás az, hogy veszélybe kerülhet az egészségügyi reform társadalmi támogatottsága. A kormány az utóbbi időben két olyan intézkedést is hozott, amelyek bizonyos értelemben az egészségügyi reform részének tekinthetők (az ápolási járulék bevezetése és ez). Sajnos mindkét intézkedésről látja mindenki, hogy elsősorban a költségvetésben tátongó lyukak betömésére szolgálnak, amelyet magyarul tarhálásnak hívnak. Ilyen módon az a kép alakulhat ki a reformról, hogy annak az lesz a hatása, mint ezeknek ez intézkedéseknek: semmi, csak az állam további adókat vet ki. Láttunk már ilyet: a Bokros-csomag és a tandíj esetén. Ez a tandíjjal szemben olyan ellenszenvet váltott ki, hogy azóta fel se vetődött a bevezetése. Nehogy így járjunk.

Szólj hozzá!

Címkék: egészség ár ingyenebéd


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr19986295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása