ingyenebéd

Muraközy Balázs

A gyógyszerkassza ismét elszaladt. A gyógyszerkiadások 18 hónap alatt 64%-al nőttek: ilyen módon évi 116 milliárdot kell erre a célra költeni (NOL). Ez a probléma már tavaly is felmerült, amikor a kormány un. ideiglenes gyógyszertámogatási rendszert vezetett be, amelyet korábban már méltattam. Az idén azonban még ennél is radikálisabban kell megoldani a helyzetet: a gyógyszergyárak vagy befizetik az általuk megkapott támogatás 15%-át az államnak, vagy úgy megszabályozzák a gyógyszerek árát, hogy attól koldulnak.

Ezek a hatékonysági érvek. Hasonló súlyú azonban az az érv, hogy az államnak nincs joga felrúgni az általa kötött megállapodásokat, és mindenféle jogosítványaival fenyegetőzni; ez jogállamban elfogadhatatlan.

Valóban népszerűen hangzik, hogy a szemét gyógyszergyártókat jól meg kell büntetni, mert hülyére keresik magukat mások nyomorúságán és megvesztegetik az orvosokat. Ezek a vállalatok piacgazdaságban működnek: piacgazdaságban a vállalatok feladata, hogy tulajdonosaik vagyonát maximalizálják. Éppen ezért – el nem ítélhető módon – megpróbálnak minél több terméket minél magasabb áron eladni. A társadalom jólétét ők ilyen módon, közvetve maximalizálják.

Az állam azonban azzal, hogy a gyógyszereket támogatja, valamint az orvosokat csak mérsékelten (eufemizmus) ösztönzi a minél kevesebb gyógyszer felírására megteremti ezt a rendkívül magas keresletet. Talán nem a gyógyszergyárakat kell rugdosni: az államnak a saját maga által generált keresletet kellene visszafognia. Erre több lehetőség van: egyrészt a háziorvosok anyagi ösztönzését úgy kellene kialakítani, hogy a bizonyos mennyiség feletti támogatott gyógyszerek árának egy részét ők fizessék ki. Ettől radikálisan csökkenne a kereslet. Persze ezt jó lenne egy átfogó reform részeként megtenni, amely már másfél évtizede folyamatosan elszabotálódik. A döntések állandóan ad hoc jellegűek: tavaly bevezették az ideiglenes gyógyszertámogatási rendszert, azóta nem történt semmi, majd most egy hasonlóan nem túl elegáns megoldással próbálják ezt az évet is kihúzni reform nélkül. A mesterségesen magas kereslet csökkentésének persze van egy még radikálisabb módja: csökkenteni kell a gyógyszertámogatást, amit persze nem vállalnak fel politikusaink.

Figyeljük meg az ösztönzők finom szerkezetének átgondoltságát! Mindenki fizesse be az általa kapott támogatás 15%-át. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az az ár, amit a gyógyszergyár kap kb. 10%-al csökken. Kevesebbet fognak eladni a gyógyszergyárak? A gyógyszereknél alacsony a határköltség – és konstansnak tekinthető, főleg egy ilyen kis piacon. A meghatározó költségelem a gyógyszer kifejlesztése. Ha már egyszer kifejlesztették, akkor elég olcsón elő lehet állítani őket. Ezért az ár 10%-os csökkenése nem fogja csökkenteni a kínálatot az olyan gyógyszerekből, amelyeken elég magas a haszonkulcs. Azokat a gyógyszereket, amelyeken nem elég magas a haszonkulcs viszont egyáltalán nem éri meg piacra dobni: vagyis az intézkedés hatására ezeknek a gyógyszerek piacain tovább fog nőni a hiány.

Összességében tehát az intézkedés pótcselekvés, amely az elmaradt egészségügyi reformot próbálja helyettesíteni. A problémát azonban nem oldja meg. Az állam viszont ismét megmutatja, hogy nem tartja be a megállapodásokat, sőt mindenféle jogosítványit felhasználja, ha úgy kívánja érdeke.