ingyenebéd

Baranyi László

A gyógyszer-kereskedelem liberalizációjáról

A gyógyszer-kereskedelem nem pusztán azt a tudást igényli, hogy hogyan kell kikeverni a babakenőcsöt, hanem összetett logisztikai feladat. Az állami szabályozásnak a jövőben arra kell koncentrálnia ezen a területen, hogy támogassa (inkább megengedje) olyan piaci szerkezet kialakulását, amely a leghatékonyabban képes megoldani azt feladatot, ami a gyógyszernek a gyárból a beteghez történő eljuttatását jelenti, továbbá arra, hogy a logisztikai hatékonyság növekedésének eredménye eljusson a fogyasztóhoz. Az első feladat egy liberalizációs politika következetes végrehajtását igényli, a második pedig fogyasztóvédelmi és versenyfelügyeleti feladat.

A gyógyszer-kereskedelem átalakulásának szabályozása

A jelenlegi magyar gyógyszer-kereskedelmi szabályozás pontosan meghatározza, hogy a gyógyszerek milyen csatornán keresztül juthat el a fogyasztóhoz, és ezt ki közvetítheti, milyen feltételekkel és ezért milyen juttatásban részesül. Ez sajnos nem sokkal jelent többet, mint a patikák szerepének körülbástyázását és mozdíthatatlanságát, azaz annak biztosítását, hogy (1) patikát alapítani szinte lehetetlen legyen, (2) csak patikus alapíthasson patikát, illetve (3) csak patikában lehessen gyógyszert kapni.

A patikaalapítás jogának és a gyógyszerek árusításának kizárólag a patikus számára való engedélyezése a XIX. században még egy értelmes szabályozás. Akkor ugyanis a patikusok készítették a gyógyszereket, ők keverték ki a megfelelő adagot a beteg számára. Szükség volt arra a garanciára, hogy a mérget olyan kutyulja, akinek legalább papírja van róla, hogy ért hozzá. Ez egy egyszerű minőségbiztosítási szabályozás. Az engedélyek kiadása azonban egy idő után már nem pusztán a szolgáltatás minőségét volt hivatva jelezni a fogyasztó felé, hanem kereskedelmi monopoljogok megszerzésének eszköze lett.

A gyógyszergyártás folyamata azonban alapvetően megváltozott az elmúlt 100 évben, a gyógyszerek majdnem teljes palettáját gyárakban állítják elő, szigorú előírások betartása (remélem!) mellett. A gyógyszergyártás minőségbiztosítása már rég nem a patikai keretek között történik, illetve a patikák mellett elfogadottá és kipróbálttá váltak egyéb értékesítési csatornák is. A gyógyszer-kereskedelem olyan logisztikai (logisztika címszó a wikipédián) tevékenységgé változott szerte a világban, amely szakma mesterfogásait is évekig tanítják egyetemi szinten.

Bármilyen fájdalmas is ez a magyar patikustársadalom számára, a jelenlegi szabályozás (ugye aminek zöme a jelenlegi patikai struktúra bebetonozására vonatkozik) gátja lett a gyógyszer-kereskedelem magyarországi fejlődésének. A gyógyszer-házhoz szállítás hazai esete tanulságos példája ennek a helyzetnek (http://nol.hu/cikk/377386/).

Hatékonysági tartalékok a gyógyszer-kereskedelemben

Ha valaki azt hinné, hogy a gyógyszer-kereskedelem liberalizációja magyar találmány, akkor az nagyon téved. (http://www.euro.who.int/document/E83015.pdf)

A hagyományos, patikai privilégiumokra épülő gyógyszer-kereskedelmi szabályozás átalakítása hatalmas hatékonysági tartalékokkal kecsegtet. Mi a hatékonyságnövekedés, amit a mostani szabályozás nem enged, kérdezheti a kedves olvasó ezen a ponton. Jogosan, azonban ezt felsorolni szinte lehetetlen: ide tartozhat egy új értékesítés csatorna felállítása, az internet kínálta lehetőségek kiaknázása, vagy akár a nagy- és kiskereskedelem vertikális integrációja, és patikaláncok kialakulása. Minden olyan megoldás, ami olcsóbbá teszi azt a folyamatot, ami azt oldja meg, hogyan jut el a gyógyszer a gyár kapujából a beteg szájáig. Egyes európai országokban (Norvégia, Anglia) az integráció engedélyezése a nagy és kiskereskedelem között stratégiai eszköznek bizonyult a kereskedelmi gyógyszer-árrés csökkentésében.

A hatékonysági tartalékok megmozdításának három feltétele van: (1) legyen verseny a gyógyszer-kereskedelmi piac szereplői között, (2) legyen olyan gyógyszerkör, ahol árengedményt lehet tenni a fogyasztó felé (szabadáras gyógyszerek), (3) legyenek elmozdítva a jelenlegi szabályozás patikusok számára kereskedelmi privilégiumokat biztosító elemei. Utóbbi jelenti tulajdonképpen a liberalizációt.

Viszonylag számottevő szabadáras gyógyszerkörre azért van szükség, mert az árak csökkentésével lehet visszaadni a hatékonyságnövelés eredményét a fogyasztók felé, verseny azért kell, hogy legyen motiváció a hatékonyság növelésére a piac szereplőinek, a liberalizáció pedig azért, hogy a verseny eredményét a fogyasztókhoz és ne a patikusokhoz jusson el.

Kinek jó a liberalizáció

Mit gondolnak a liberalizációról a jelenlegi patika-tulajdonosok? „Biztos vagyok abban, hogy nem a kistelepüléseken nyitnának új patikákat a jelenleg gyógyszertár nélküli gyógyszerészek, hanem a nagyvárosokban. A kistelepülések arányából adódóan Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működik a legtöbb fiókpatika és talán kézipatika is – a változás ezen nem módosítana. Minden bizonnyal nagyvárosok nagy forgalmú pontjain nyílnának új gyógyszertárak, s nem kizárt, hogy a háttérben lévő nagytőke segítségével. Tehát a jelenleg patika nélkül lévő, fiatal gyógyszerészek pusztán a nevüket és a tudásukat adnák mindehhez”. (Pesti Ferenc, a Gyógyszerészkamara elnökségi tagja, http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=95&cid=75390.)

A patika-tulajdonosok gyakran beleesnek egyfajta dögöljön meg a szomszéd tehene, illetve egy ál-egyenlőséget hirdető érvelésbe: azzal szólnak egy-egy liberalizációs lépés ellen, hogy a kis- és/vagy hátrányos helyzetű településen élők számára nem javul a hozzáférés. Az várható, hogy a liberalizáció első körben és legnagyobb mértékben a nagyvárosi fogyasztóknak kedvez, ott javíthatja a hozzáférést és csökkentheti az árakat. A közgazdaságtan Pareto-elve alapján az nem érv egy intézkedés ellen, hogy nem mindenkinek egyformán javul a helyzete ennek következtében. A „legyen mindenkinek egyformán rossz” érvelés gyakori az egészségügy már területein is. Mindemellett természetesen az állami szabályozónak szem előtt kell tartani, hogy a gyógyszerellátás valamilyen módon hálózati szolgáltatás, azaz meg kell oldani, hogy bizonyos szintű hozzáférése minden magyar állampolgárnak legyen.

A másik dolog, hogy a gyógyszer-kereskedelem igenis tőkeigényes ágazat, azaz műveléséhez tetszik nem tetszik nagytőkések kellenek. A készletezés jelentős költségeket jelent a forgalmazóknak. A jelenlegi piaci szerkezetben azért nincs szüksége a patikáknak nagyobb tőkére, mert a nagykereskedők között jelenleg is erős a verseny a patikákért, ezért a készletezés tőkeköltségének átvállalása racionális üzleti stratégia.

A harmadik, hogy valószínűleg megnő a munkaerőpiaci kereslet a jól képzett, de tulajdonnal nem rendelkező patikusok iránt. Ez a keresletnövekedés valószínűleg bérnövekedésben fog realizálódni, arra kényszerítve a jelenlegi patika-tulajdonosokat, hogy ők is magasabb béreket ajánljanak fel jelenlegi alkalmazottaiknak.

Mi legyen a szabályozó célja

Kíváncsi vagyok, hogy a kormányzat gyógyszerpiac-liberalizációs elképzelései mennyire fogják megbontani a jelenlegi viszonyokat és képesek lesznek-e arra, hogy olyan mozgásteret biztosítsanak a piaci szereplőknek amely megfelelő hatékonyságnövekedést eredményez. Az a szabályozás semmit sem ér, amelyik nagymértékben korlátozza a megfelelő vállalatméretek, értékesítési csatornák és vertikális integrációk kialakulását. A szabályozás feladatata nem az, hogy megmondja azt, hogy a gógyszereknek milyen folyamaton keresztül kell eljutnia a fogyasztóhoz. Sokkal inkább egy indirekt jellegű megközelítésre van szükség, ami csak néhány szélsőséges, kifejezetten káros megoldást nem enged meg.

A szabályozás feladata pedig el kell tolódjon a fogyasztóvédelem és a versenyszabályozás irányába. Az a gyógyszer-kereskedelmi politika, ami csak a privilégiumok haszonélvezőinek kilétét változtatja meg, nem biztosítja a verseny kialakulásának feltételeit, az nem fogja tudni elérni azt, hogy a a változás nyertesei között előkelő helyen szerepeljenek a fogyasztók.