ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2006.08.04. 12:01 süssmájer

Ki tudja hol áll meg

Muraközy Balázs

A forintgyengülés okai

Múlt hónapban bizony nagyon rosszul jártak azok, akik nyaralásra készültek, vagy svájci frankban vettek fel lakáskölcsönt. A forint értéke 10 százalék esett; ezért nyaralásunk ennyivel többe kerülhet. Ráadásul a lakáskölcsönért nem két, hanem tizenkét százalék kamatot kell fizetni ebben az évben. Miközben az elemzők számos okot soroltak fel – kormányunk töketlenkedését, az amerikai kamatok emelkedését, a befektetők kockázattal szembeni idegenkedését, a feltörekvő piacok iránti bizalom csökkenését – nem túl egyszerű kiigazodni ezek között a magyarázatok között. Ezek a jelenségek nem esetleges, egyszeri csapásai a sorsnak. Rendszer van bennük.

Először is vizsgáljuk meg, mi történt. Május közepe óta sok feltörekvőnek nevezett gazdaság valutájának árfolyama esett nagymértékben. Ide tartoznak többek között a kelet-közép európai országok valutái is, melyek közül a forint különösen rosszul teljesített. Más feltörekvő piacok sem jártak jobban: Brazília, Dél-Afrika és Törökország valutája még nagyobb mértékben esett május elejei értékéhez képest, mint a forint. Ebből láthatjuk, hogy itt egy általános jelenségről van szó. Kormányunk töketlenkedése és más hazánkra jellemző tényezők azzal jártak, hogy a forint kategóriáján belül rosszul teljesített, de alapvetően nem ezek miatt nőtt meg lakáshitelünk törlesztőrészlete.

Egy valuta árfolyama – mint bármely más árué – attól függ, miként alakul kereslete és kínálata. Kik szoktak forintot vásárolni? Például azok a vállalatok, amelyek magyar termékeket exportálnak, és az ezért kapott eurót forintra akarják visszaváltani. Ide tartoznak azok a külföldi turisták is, akik felkeresik országunkat, és itt gulyást és paprikás csirkét szeretnének venni. Globalizálódó világunkban viszont a forint keresletének nagy része azokhoz a külföldi befektetőkhöz köthető, akik betéteseik pénzét hazánkban kívánják befektetni, mondjuk magyar részvényekbe vagy államkötvényekbe. Ezek a befektetők sokfélék lehetnek. Nem kizárt, hogy az olvasó is olyan befektetési alapban tartja megtakarításai egy részét, amelyik külföldi részvényeket is szokott venni. Az amerikai dolgozók nagy része magán nyugdíjpénztár tagja, és a biztosító ezekből a megtakarításokból vásárol mindenféle értékpapírt, például magyar államkötvényt vagy részvényt is. Ezek a nyugdíjalapok fontos szereplők a forint piacán. Ha a rájuk bízott pénz kisebb részét szeretnék magyar értékpapírokban tartani, akkor jelentősen lecsökken a forint iránti kereslet. Ha egy jószág, például a Trabant iránti kereslet lecsökken, akkor annak ára csökkenni fog, mert az eladók az ár csökkentésére kényszerülnek, ha el akarják adni Trabantjaikat. Ugyanez a helyzet egy valuta piacán is: ha a kereslet csökken, akkor a forint (euróban kifejezett) ára csökkenni fog. A helyzet még rosszabb, ha a nyugdíjalapok nem csupán kevesebb kötvényt akarnak venni, hanem el is akarnak adni. Ekkor a kereslet csökken, és egyben a kínálat is megnő, ami még nagyobb eséshez vezet.

Azt sejthetjük tehát, hogy a forint gyengülésének közvetlen oka a magyar értékpapírok keresletének csökkenése. Ezt a gyanút megerősítik az állampapírok piacán megfigyelt tendenciák. Bizony, az újonnan kibocsátott állampapírokért nem folyt valami nagy tülekedés. Még kormányunk nemzetközi haknija sem lelkesítette fel eléggé a befektetőket. A kérdés ezek után az, hogy a befektetők megmagyarázhatatlan szeszélyből bántak ilyen mostohán állampapírjainkkal, vagy volt erre valami alapvetőbb okuk? Ez a kérdés azért is fontos, mert kiderülhet, mire számíthatunk a jövőben.

Mi határozza meg egy állampapír vagy más értékpapír keresletét? Képzeljük magunkat egy nyugdíjalap vezetője helyébe. Számos értékpapírból válogathatja össze portfolióját, mindegyik más kockázattal rendelkezik, és más a hozama (ami gyakorlatilag kamatot, árfolyamnyereséget vagy osztalékot jelent). A legkevésbé kockázatosak a dollár, jen és euró kötvények. A kockázatosabb értékpapírok közül az alapján választ, hogy melyik mennyire kockázatos, és mennyivel nagyobb a hozama, mint az amerikai kötvényeknek.

Tegyük fel, hogy kezdetben az amerikai kockázatmentes befektetések hozama 1,25% (mint ahogy ez volt az irányadó kamatláb az Egyesült Államokban két évvel ezelőtt). Ugyanez a kamatláb Japánban hosszú ideig konkrétan nulla százalék volt hosszú ideig. Az ezeknél valamivel kockázatosabb Magyarországon a kamatláb 6%. Ilyen körülmények között a kockázatkerülő befektetők sem nagyon tudnak mást tenni, mint a Magyarországhoz hasonló feltörekvő piacokon fektetik be vagyonuk egy részét. Egyébként gyakorlatilag semmit nem kapnak. Mivel viszonylag hosszú ideig álltak fenn ezek a körülmények, rendkívül nagy mennyiségű tőke áramlott ezekre a piacokra.

Ezek a kamatok rendkívül alacsonyak. Japánban az ország hosszú válságát próbálta a jegybank ezzel kezelni. Abban reménykedett, hogy nulla kamatláb mellett hajlandók lesznek a vállalatok hiteleket felvenni, és beruházásokba kezdeni. Az Egyesült Államokban, miközben a gazdaság már növekedni kezdett, nem gyorsult fel az infláció. Ennek elsődleges oka az, hogy a kínaiak újonnan keletkezett megtakarításaikat elsősorban amerikai kötvényekben tartják, és ilyen módon ők finanszírozták az amerikai beruházásokat. Körülbelül két évvel ezelőtt azonban a jegybank inflációs veszélyt észlelt. Erre egy jegybank általában úgy reagál, hogy elkezdte emelni a kamatokat. Most éppen 5,25%-on van az irányadó kamatláb. A japán gazdaság szintén elkezdett növekedni (ha nem is valami nagy ütemben), és így a japán jegybank 2000 óta először ott is kamatot emelt. Hasonló a helyzet az Európai Unióban is. Ezek fontos és alapvető világgazdasági folyamatok. Úgy tűnik, pár évig együtt kell élnünk velük.

A kamatemelések miatt véget ért az az időszak, amelyben a befektetők arra kényszerülnek, hogy szinte bármilyen mennyiségben megvegyék a feltörekvő piacok értékpapírjait. Most már a legfejlettebb országok piacain is elég jó hozamhoz jutnak, ráadásul kockázatmentesen. Például korábban a magyar és az amerikai irányadó kamatláb között 6-1,25=4,75 százalékpont különbség volt (vagyis ennyit fizetett hazánk az általa jelentett többlet kockázatért). Alkalmi vétel, mondja az alapkezelő. Most viszont ez a különbség 6,25-5,25=1 százalékpontra csökkent. Nem idézem, hogy erre mit mond az alapkezelő. Ezek alapján az is világos, hogy nem átmeneti, egyszeri sorscsapásról van szó: a magyar állampapírok iránti kereslet csökkenése a legfontosabb és tartós világgazdasági folyamatok következménye.

Összességében tehát a fejlettebb országokban beindult növekedés és inflációs veszélyek egy olyan folyamatot indítanak, amelyben megváltozik a befektetők kockázathoz való viszonya. Magasabb kompenzációt kérnek el a kockázatért. Forrásaikat kivonják a feltörekvő piacokról, ami azzal járhat, hogy fokozatosan leértékelődhet a valutájuk. Ez a folyamat még eltart egy ideig. Arra is fel kell készülni, hogy időnként a forint árfolyama rendkívül gyorsan változik. A kockázat iránti fokozott érzékenység azt is jelenti, hogy az egyes rossz hírekre, mint például egy-egy be nem tartott deficitcél, hiteltelen konvergenciaprogram, sokkal érzékenyebben fognak reagálni. Gyorsabban büntetik meg az ilyen gazdaságpolitikát folytató országokat (hiszen ne feledjük, van jól fizető, és kockázatmentes alternatíva). Az ilyen pánikok veszélyesek is lehetnek, elképzelhető, hogy befektetők túlságosan gyorsan reagálnak, ami akár valutaválsághoz is vezethet.

Ezek alapján talán jobban érthető, hogy miért gyengült a legtöbb feltörekvő piacon a valuta, és miért gyengül nálunk jobban. Ilyen körülmények között fokozottan hiteles és átgondolt gazdaságpolitikára és kommunikációra van szükség mind a kormány, mind a jegybank vezetése részéről. Messze van még a lejtő alja.

Megjelent a Magyar Narancs 2006/30. számában.

Szólj hozzá!

Címkék: forint monetáris


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr80987093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása