Muraközy Balázs

Hosszú évek kétségei és súlyos reménytelensége után váratlanul felvirradt az egykulcsos adó híveinek napja: a Fidesz már nem ellenzi a legendás adófajtát! A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni azt a részletet, hogy az egykulcsos adó nem minden híve számára jelent ugyanolyan örömet ez a bejelentés. Csak azok örülhetnek ugyanis felhőtlenül, akik a többkulcsos egykulcsos adózás hívei. Talán sokan úgy gondolták néhány héttel ezelőttig, hogy ilyen embercsoport nincs is, hisz ez önellentmondás. Azóta viszont egy emberről biztosan tudjuk, hogy e csoport tagja: Varga Mihályról, a Fidesz alelnökéről és gazdasági főszakértőjéről.

A volt pénzügyminiszter szavaiból úgy tűnik, a Fidesz egyfajta „családi egykulcsos adóra” gondol. Az egyelőre meglehetősen titokzatosan kezelt tervekből úgy sejlik, hogy a Fidesz eleinte olyan egykulcsos adót vezetne be, amelynek keretében a családosok másképp adóznának, mint a többiek, majd ezt a későbbiekben egyfajta családi adózássá alakítaná át.

A Fidesz terminológiája természetesen komoly definíciós kérdéseket vet fel. Ha ugyanis – ahogy azt a naiv adófizető gondolná – az egykulcsos adó azt jelenti, hogy egy adókulcs van, akkor ennek azt is kell jelentenie, hogy mindenki minden jövedelme után ugyanakkora adókulccsal adózik. Hogyan lehet ebbe a naiv koncepcióba beilleszteni azt az egyébként rokonszenves ötletet, hogy a családosok más adókulcsot fizessenek, mint a szinglik? Hogyan lehet a kettő egy? Milyen értelmi színvonalú választókat céloz meg az a program, amely nem feltételezi róluk, hogy képesek felismerni: valamiből egy van vagy kettő? Ezekre a kérdésekre nehéz választ találni.

Az „egy vagy több-e az, ami kettő vagy több?” kérdése persze nem csupán az adófajták rendszertanával bíbelődő szobatudósok számára fontos. A többkulcsos egykulcsos adó esetében ugyanis nem érvényesül a valódi egykulcsos adó azon legfontosabb előnye, hogy jelentősen egyszerűbb befizetni és beszedni. A valódi egykulcsos adó esetében tudniillik csökken az adminisztrációs teher, és talán az adócsalás mértéke is. Ha valaki elvégez egy munkát 100 ezer forintért, akkor átutal mondjuk 25 ezer forintot az adóhivatalnak, és ezzel az ügy le van tudva. Nincs adóbevallás, adókedvezmény, adóelőleg, adó-visszatérítés, stb. Azokban az országokban, ahol az adóelkerülés olyan járványszerű, mint hazánkban, ez hallatlan előny. De ez a hatás nyilván csak akkor jelentkezik, ha valóban ugyanannyi adót kell fizetni mindenkinek 100 ezer forint jövedelem után. Ellenkező esetben a haszon jelentősen kisebb, hisz az adminisztrációs teher nem csökken radikálisan. Ugyanez a helyzet az adókedvezményekkel is. Ha a családosok, nyugdíjasok vagy a kék szeműek adókedvezményt kapnak, akkor ők nyilván más kulccsal adóznak, mint a többiek. És ha léteznek ilyen kedvezmények, az adminisztrációs teher magas marad, és az egységes hivatalos adókulcs nem sokat számít. Az egykulcsos adót szorgalmazó gazdaságpolitikusoknak meg kellene érteniük, hogy nincs kivétel, nincs adókedvezmény, nincs eva. Az egykulcsos adót alkalmazó országok társadalompolitikai céljaikat nem a kivetett adón, hanem a kiosztott támogatásokon keresztül érvényesítik.

Az egykulcsos adóból származó egyszerűsítés hasznával érdemes szembeállítani azt, hogy ez az adó természeténél fogva nem progresszív, vagyis a szegényeknek is jövedelmük ugyanakkora részét kell befizetniük, mint a gazdagoknak. A kétkulcsos egykulcsos adó nem sokat egyszerűsít, viszont nőnek a szegények terhei. Ennek a megítélése természetesen morális kérdés – de ha valaki olyan pártra szavaz, amelyik az egykulcsos adót támogatja, tisztában kell lennie a következményekkel. A Fidesz javaslata nem csökkenti az adminisztrációs költségeket, viszont növeli a szegények adóterheit.

A Fidesz „egykulcsos” terveinek hitelességét tovább csökkenti, hogy állításuk szerint ez egyfajta családi adózás irányába mutat. A családi adózásnak az az értelme, hogy a család a teljes jövedelme után adózik. Ha a család egyik tagja különösen sokat keres, a másik pedig keveset, akkor a család egy tagjára jutó jövedelem alapján állapítják meg az adókulcsot, és nem kell magas adót fizetni a legtöbbet kereső családtag jövedelme alapján. Ennek persze kizárólag akkor van értelme, ha az adókulcsok különbözőek, progresszívek. Egykulcsos adó mellett, vagyis ha mindenki minden megkeresett 100 ezer forint után ugyanakkora adót fizet, a családi adózásnak semmi értelme nincs. Ekkor egy család ugyanannyit fizet családi adózás mellett, mintha minden családtag egyénileg róná le kötelezettségét az adóhivatal felé. A Fidesz által javasolt családi egykulcsos adózás fából vaskarika.

Az egykulcsos adó magyarországi története tipikus. Egy más országokban sikeresen és hitelesen alkalmazott eszköz a magyar politikai elit kezében (szájában) néhány év alatt önmaga paródiájává, üres kampányszlogenné alakult. A Fidesz egykulcsos adójának szinte semmi köze ahhoz, amit más országokban ugyanígy neveznek. Sőt, az egykulcsos adó sikersztorijának kulcseleme volt a bevezetéséhez kapcsolódó gazdaságpolitikai hitelesség: a komplex adóreform, a tényleg egykulcsos adó bevezetése, az adóbeszedés alapvető reformja. A sikerek e tényezők kombinációjából álltak elő. Ha a magyar pártok kiemelik ebből az egykulcsos adó szlogenjét, és ráhúzzák egy progresszív, kedvezményeket tartalmazó adóra, annak nem sok köze lesz a gazdaság versenyképességének növeléséhez. Tagadhatatlan, hogy a Fidesz egykulcsos adója kicsit sárgább, kicsit több kulcsa van, de legalább a miénk lenne.

Megjelent a Magyar Narancs 2008/23. számában.

Fotó (cc) horizontal.integration