A pénzelmélet klasszikus elmélete és szabad gazdaságokra alkalmazott változata szerint az euró és a forint nem fér meg sokáig egy gazdaságban.
Greshem klasszikus törvénye akkor működik, ha az uralkodó kényszeríteni tudja az embereket, hogy a rossz pénzt használják. A rossz pénzt az emberek költik, amilyen gyorsan tudják, mielőtt az állam tovább rontja az értékét, a jót, mondjuk az aranyat, a dollárt vagy az eurót pedig felhalmozzák. [...] A kilencvenes években a szabad árrendszert nem alkalmazó egykori kommunista tervgazdaságok összeomlása bebizonyította, hogy állami kényszer nélkül a törvényszerűség megfordul. Egy szabad gazdaságban az emberek olyan pénzt kezdenek használni, ami [az alapvető pénzfunkciókat tekintve] jól működik. Mondjuk a dollárt (ld.dollarizáció) vagy az eurót. Ahogy Európában elváltak egymástól a jó és a rossz pénzek, és a rosszakra nincsen vevő: az árfolyamuk folyamatosan zuhan, és senki nem hajlandó a rossz pénzekben hitelt adni. Ez az olyan rossz pénzeknek, mint a forint, a zloty, a lej vagy a cseh korona az értékét, vagyis a az inverz kamatlábat folyamatosan lefelé löki, az euróbevezetésnek pedig pontosan az a feltétele, hogy az új tagok kamatlábszintje érje el az eurózónáét.
Antal Dániel: A jó pénz nem fér meg a rossz pénzzel (Komment.hu)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.