ingyenebéd

Baranyi László

A múlt pénteken, a Fradi pályán történt eset nem tulajdonjogi hiányosságok eredménye, ahogy ezt nagyrabecsült kollégám írta korábbi cikkében, ez pusztán fogalmi zavar. Az eset a magyar foci gazdasági állapotainak a következménye egyrészt, másrészt pedig a korábbi hasonló esetekben hozott bírói döntések enyhe visszatartó ereje okozza. Az egész dolog nem lesz jó másra, csak arra, hogy az állam pénz pumpáljon a gazdaságilag elég gyenge lábakon álló focikáeftékbe és fociertékbe.

Kockázat: olyan esemény, amely a jövőben valamilyen nullától nagyobb pozitív valószínűséggel bekövetkezik és negatív (vagyoni, fizikai) eredménye van. Pl. egy baleset következtében eltörik a lábam, és összetörik a biciklim: ennek a lehetősége a kockázat. Kár: a kockázat manifesztációja, van, hogy kifejezhető pénzben van hogy nem (a bicikli összetörik könnyen meg lehet mondani, hogy ez hány forint, míg a csonttörés esetén csak a gyógyítás költségét és a kiesett jövedelmemet tudom pénzben kifejezni, azt, hogy ez nekem milyen rosszul esett, azt nem).

Felelősség: egy kárnak lehet felelőse, mégpedig az, akinek a magatartása következtében a kár bekövetkezett. A felelősségnek van mértéke is: olyan mértékben felelős valaki az okozott kárért, amilyen mértékben annak bekövetkezése neki felróható.

Kockázatviselő: A kockázatot alapesetben az viseli, akit kár érhet, akár van felelős bekövetkezés esetén akár nincs. Ha nincs, a kockázatviselő „fizeti ki” a kárt, ha van, akkor tőle lehet követelni a kár megtérítését. A kockázatviselő lehet azonban egy másik fél is, aki egy előre meghatározott összeg fejében vállalja a kár megtérítését, ha az bekövetkezik.

Focimeccsre járni kockázatos. Focimeccset rendezni kockázatos. Focistának lenni a Fradiban kockázatos. A Debrecen edzőjének lenni kockázatos. Az nem vita, hogy alapesetben ki viseli a kockázatot: a vendégszurkoló, Tököli Attila, Szentes Lázár, az FTC stb. Amennyiben létezik olyan szerződés, hogy az FTC szerződésben garantálja, hogy Tököli Attilához egy ujjal sem érhetnek hozzá egy hazai meccsen, akkor ebben az esetben nem a kockázatot vállalja, hanem a védelmet. Csak akkor kell fizetnie Tököli Attilának, ha felelős a kár bekövetkezéséért. Kockázat átvállalásról beszélni pedig értelmetlen, nincs olyan biztosító amely arra tenne ígéretet, hogy fizet, ha a szurkolók szétverik a stadiont.

Azt, hogy ilyen esetekben pedig felelős-e az FTC azt nem neki kell deklarálnia. Ennek megállapítására nincs szükség semmiféle tulajdonjogi tisztázásra, Tököli Attilának kell bíróságra menni, aminek pedig meg kell állapítania, hogy felelős-e az FTC a bekövetkezett kárért és ha igen, milyen mértékben. A magyar polgári jog szabályai szerint. Vélekedhetünk, Mi, halandó polgárok, hogy a klub felelős, de eldönteni nem Mi fogjuk, sőt senki igazából, ha Töki nem perel. Ugyanez igaz a megvert vendégszurkoló és Szentes Lázár esetében is.

Nem kell azonban kétségbe esni, hogy csak a csigalassúságú bíróságok dötései jelenthetnek valamiféle megoldást a problémára. Az eszköz alapvetően a Liga kezében van. Neki van jogosultsága arra, hogy olyan feltételeket szabjon, csak olyan csapatok indulhassanak a bajnokságban, amelyek a nézők, játékosok, edzők, bírók stb. testi épségét garantálni tudják. Az érem másik oldala azonban, hogy gyakorlatilag nem létezik olyan klub Magyarországon, amely ezt gazdaságilag elbírná. A Liga egy szigorú döntéssel csak a saját sírját ásná meg, vagy olyan szabályokat alkotna, melyeket az első adandó alkalommal figyelmen kívül hagynának. A probléma tehát főképp nem jogi, hanem inkább gazdasági.

A jelen helyzetben sem az a kérdés, hogy ki felelős jogilag, vagy a Liga szerint. Korábban, szurkolói balhék során születtek már olyan Liga döntések, amelyek igyekeztek anyagilag abba az irányba terelni a klubokat, hogy a pályájukon történő rendbontásokat lehetőleg minden eszközzel igyekezzenek elkerülni. Néhány korábbi döntésükkel tehát jelezték, hogy ez valamilyen mértékben a klubok felelőssége. A bírságok visszatartó ereje azonban igen kicsi.

A múlt pénteki eseményekhez hasonlóra véleményem szerint a magyar klubok által választott „üzleti stratégia” okán bizton számíthatunk a jövőben. A csapatok folyamatosan likviditási gondokkal küzdenek. Az alacsony nézőszám miatt gyakorlatilag nincs folyamatos jól kiszámítható bevételi oldal, a nézőszám emelésére pedig rövid távon valymi kevés esélye van bármely csapatnak. Az alacsony nézőszám más szempontból is jelentős. Valószínűleg már csak a legelszántabb szurkolók járnak meccsre, akik keresletét nem igazán befolyásolja a pályák rossz állapota és az igen magas balhéveszély. Az alacsony és rugalmatlan bevételi oldal mellett egy lehetőség van, vágni a költségeken és valószínűleg a biztonságon lehet a leginkább spórolni, ráadásul ez mostmár a nézőszámot sem befolyásolja. A tanulság az, hogy még a foci esetén sem lehet kikerülni a kezdeti nagyobb invesztíciót (fix költséget, ami a stadiont, biztonsági rendszert és marketinget jelent), a kezdetben több évig tartó veszteséges működést, hogy aztán később a dolog termőre forduljon.

<>A Liga, a klubok nem azért kiáltanak az állam felé, hogy az tulajdonjogokat rendezzen. Azt szeretnék, hogy a biztonsági intézkedések költségét valaki kitermelje nekik, mert kigazdálkodni képtelenek. A „feketepéntek” pedig arra lesz jó, hogy érvként előhúzzák a kalapból. „Lássátok ez lesz, ha nem adtok egy szakajtónyi pénzt”.