ingyenebéd

Horn Dániel

A cikkben azon mérgelődöm, hogy milyen abszurd a mai egyetemi diákélet. Különös tekintettel az elmúlt hét eseményeire az ELTE karain.

„…A [ELTE] hallgatók kijelentik (…) hogy a társadalomtudományi karra történő beiratkozás során (…) kényszerből tettek eleget a fizetési felszólításnak, melynek teljesítését a kar a beiratkozás feltételévé tette. Nem ismerik el a költségtérítés követelésének jogosságát, és ezt a későbbiekben is fenntartják. A kényszer hatására befizetett összeget a hallgatók visszaigénylik. (…) Kompromisszumkészségük bizonyítékaként az érintett hallgatók 2003. október 15-ig a költségtérítés összegének 20 százalékát – más jogcím alatt – hajlandóak a kar számára befizetni”. (Népszabadság)

Azaz, az ELTE hallgatói elismerik, hogy az egyetemük rossz anyagi állapotban, és hajlandóak segíteni neki, hiszen alapvető érdekük, hogy az intézmény működni tudjon. Ezzel természetesen azt is elismerik, hogy képesek valamekkora összeg (20%) kifizetésére. Azt viszont nem ismerik el, hogy azért, mert ők egy szolgáltatást igénybe vesznek, pénzt kellene fizetniük. Szerintük az oktatás olyan alapvető szolgáltatás, ami ingyen jár. Azért különösen fel vannak háborodva (lásd HVG, szept. 18. 96. o.), mert nem szólt nekik az egyetem, hogy az eddig ingyenesen (sic) felvehetett 2. vagy 3. szakot idéntől fizetniük kell.

Én is fel vagyok háborodva. Hogyan lehet az, hogy eddig ingyen (sic) tanulhattak a diákok az ELTE-n, és erről ők nem tudtak? Mármint arról, hogy valójában nekik fizetniük kellene, csak az egyetem volt oly jófej és kifizette helyettük a tandíjat. De minek is?

Gondoljuk csak végig. Danika jelentkezik politika, szociológia és könyvtáros szakra. Az első kettőre nem veszik fel, mert hülye hozza, de könyvtarosnak elmegy (sajnos idáig süllyedt a könyvtárosi szakma, de mondhattam volna tanárt is). Miután kijárt egy évet, rájön, hogy milyen érdekes is a politikatudomány – azt fel sem tételezem, hogy csak azért felvételizett könyvtárosnak, hogy utána politikatudományt is tanulhasson, ne adj isten (tényleg ne, kérlek!) politológus legyen – és mivel nincsen túlzottan leterhelve, felvesz még egy esetleg két szakot az ELTE-n, ingyen. Szuper.

Mielőtt mindenki nekem esik, hogy „de hát a felvételikor nem fizetős helyre vették fel, és nem mondták neki, hogy fizetni kell majd”, tegyünk különbséget a „fizetős” és a „nem fizetős”, illetve az első és a második szakok között. Ha valakit fizetős helyre vesznek fel (első szak), nem panaszkodik, fizet szépen. Ha valakit nem fizetős szakra vesznek fel, még kevésbé sem panaszkodik, örül.

Nos, a második szak viszont számomra azt jelenti, hogy valaki nem elégedett a jelenlegi tanulmányaival. Ez két ok miatt lehetséges: a) rosszul tanítanak, b) rosszul döntött az első szak megválasztásakor. a) esetben panaszkodhat a tanároknál, a HÖK-nél, a dékánnál, a rektornál, a médiában vagy akár az utcára is kimehet tüntetni, hogy neki a pénze/ideje drága, ne rabolják hülyeségekkel. De ez esetben nem megoldás a második szak felvétele, hiszen nem az alternatívák, hanem az első szaktudomány érdekli, csak rosszul tanítják. Ha azonban a b) eset áll fent, azaz rosszul döntött akkor, ismét csak több dolgot tehet. Leadhatja az eredeti szakot, és felvételizhet a második szakra, remélve, hogy felveszik nem fizetős helyre, mert ő van olyan okos, csak tavaly még nem látta. Ez esetben elvesztegetett egy „ingyenes” évet. Vagy megtartván az eredeti szakját (lehet, hogy annyira mégsem rossz, csak pl. csúnyák a fiúk/lányok), felvesz egy második szakot, és FIZET ÉRTE, hiszen az állam a tanulónk eredeti döntésének megfelelően, már fizeti az eredendően választott egyetemi tanulmányait. (Megjegyzem, ezt igen rosszul teszi, de ez egy másik történet).

Konklúzió.

Az egy nagy vicc, hogy az ELTE diákjai azért tiltakoznak, mert eddig ingyenesen tanulhatták a második szakjukat. Az egy másik nagy vicc, hogy az ELTE diákjai azért tiltakoznak, mert fizetniük kell egy általuk igénybe vett szolgáltatásért (és nem azért tiltakoznak, mert nem tudnak fizetni). Az pedig a legnagyobb vicc, hogy ebből médiaügy lesz, és hogy az egyetem egyáltalán szóba áll velük (azon felül, hogy a rászorulóknak segít, ahol tud), és „megoldási javaslatokat keres”. Most komolyan! Holnap a fodrász lesz ingyenes, aztán a taxi, és a végén kommunizmusba csúszunk.