ingyenebéd

Muraközy Balázs

Alig várom a levelet, mely a miniszterelnöktől jön. „Kedves Balázs – írná – a Kormány úgy döntött, hogy az Ön jövedelmének újabb 1,2%-át tudja jobban elkölteni, mint Ön. Az elmúlt évben is megfigyeltük, hogy számtalan olyan dolgot vásárolt, amire igazából nincs is szüksége, például sört. Ideje, hogy kézbe vegyük ezt az 1,2%-ot is, és olyan király dolgokat vásároljunk belőle önnek, amitől leesik az álla”.

Megkaptuk a költségvetés tervezetét. A koalíciós pártok három hónapja vitatkoznak rajta, hogy miként alakuljanak az adók. A kormány szerint csökkennek. Ez fontos. De ami még fontosabb: az állam jövőre az ország jövedelmének 48,2%-át fogja elkölteni, az idei 47-el szemben. A különbség 150 km autópálya. A bevételeknél hasonló a helyzet: 42%-ról 44,4%-ra nőnek. Vagyis az állam szerepe növekedni fog. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerül: milyen típusú gazdaságfelfogást mutat az, hogy az állam a jövedelem csaknem felét elkölti, és ezt nem tartja elegendőnek? Másrészt miért van erre az áldozatra szükség?

Három hónapos vita után úgy döntöttek a kormánypártok, hogy csökkentik az adókat, és ezért komoly megtakarítások is történnek, például kirúgnak egy csomó embert, eladják az állam autóit stb. Persze az önkormányzatok is kevesebb pénzt kapnak. Ezután mellbevágó élmény megtudni, hogy az állam 12,9%-al növeli a bevételeit, és 11,4%-al a kiadásait. Mi lett volna, ha nem keresik 3 hónapig a megtakarítás lehetőségét? Nem világos teljesen, hogy az adócsökkentés keretében miért nőnek ennyire a bevételek? Az állam bevételeinek nagy része köztudottan az adókból származik. Ezen kívül vannak más tételek, mint például a privatizációs bevételek, illetékek stb., de nem valószínű, hogy ezek radikálisan megnőnének a következő évben. Azt gondolom, hogyha az adóból befolyó bevételek jobban megnőnek, mint az infláció és a gazdasági növekedés összege (6%+4% maximum), akkor a jövedelem nagyobb százalékát vonja el az állam adóként, és pontosan ez az adóemelés definíciója. Lehet, hogy néhány adónem kulcsa csökkenni fog, és ez természetesen pozitív, de valaminek nőnie kell – és nem világos, hogy az ÁFÁ-n kívül mi ez. Pedig ezt jó lenne tudni.

Mi a felfogása annak a kormánynak a gazdaságról, aki ilyen mértékű állami újraelosztást tart szükségesnek? Mit gondoljunk egy olyan liberális pártról, amelyik kormányon van, és ez a kormány nem tartja elegendőnek azt, ha a jövedelem 47%-át költi el? Szokták mondani, hogy meddig tart, amíg eljutunk Európába. Mondjuk ebben a tempóban (évi 1,2%-al nő az állam), már csak 43 év van hátra a totális kommunizmusig, amikor az állam osztja el az összes jövedelmet. A létező szocializmus újraelosztási szintje jóval közelebb van (15-20 év). Miért gondolja ez az állam, hogy jobban el tudja költeni a pénzünket, mint mi magunk? Miért gondolja azt, hogy a gazdaság jól tud működni akkor, ha az emberek minden megtermelt jövedelmének 44%-át elveszi, és megbünteti őket, ha ezt nem adják oda neki? Van valami hosszú távú elképzelés e mögött, vagy igazából fel se merültek ezek a kérdések? Jól érezzük magunkat attól, hogy az állam ennyire sokat költ (elvileg ránk)? Vagy nem is érezzük, hogy olyan sokat költ?

Alapvető probléma az, hogy nem lehet tudni, hogy miért követeli meg tőlünk ezt az áldozatot a haza. Semmilyen látható oka nincs: elvileg olcsóbb lesz az állam, nem építünk piramist, nem szervezünk olimpiát. Hány olyan nagyszabású projektet tudnánk felsorolni, amelyek folyamatban vannak, és jelentős forrásokat emésztenek fel? Persze nem piramisépítést kell keresni. Ilyen projekt lehetne az egészségügy reformja, ami a reform közben sokba kerül. De az egészségügyben nem folyik költséges reform. Ilyen lehetne, ha az állami mamutvállalatokat, mint a MÁV megpróbálnák rendbe rakni, hogy utána liberalizálni lehessen. Nem folyik a MÁV-nak költséges reformja. Pontosan olyan hatékonyságú reform folyik, mint ami szokott. Hasonlóan szó lehetne egy nagy és költséges oktatási reformról; ilyenről sincs szó. A kormány tevékenységnek első másfél évében semmilyen költséges reformba nem fogott bele. Ami a legnagyobb hibája. Mi a helyzet az autópályákkal? A GDP 1,2%-ából 150 km autópályát lehet építeni! A reálbérek sem nőnek jelentősen 2004-ben. Mire kell neki ennyi pénz?

A legfontosabb persze az volna, hogy az emberek tudják, hogy nő az elvonás mértéke. És akarják tudni, hogy miért kell meghozniuk ezt az áldozatot. És amikor a kormány ismét a választói elé áll, akkor ez alapján is ítéljenek róla.