Egy család energiafüggőségét definiálhatjuk úgy is, hogy a család jövedelmének mekkora részét kell villany- és gázszámlákra, esetleg tüzifa és szénvásárlásra költenie. Hasonlóképpen egy ország energeifüggőségét definálhatjuk úgy is, mint a külföldi, azaz exportbevételeinek hány százalékát kell külföldi energiavásárlásra, vagyis importra fordítania.
Ezen az ábrán Magyarország energiafüggősége látható. A családi energiafüggőségtől eltérően ezt a számlát az ország egészének, tehát a vállalatoknak, a lakosságnak, illetve ezek adóbevételeiből közvetve a kormányzatnak kel megfizetnie. Az ország versenyképesség legegyszerűbb definíciója az, hogy mennyire vagyunk képesek jövedelmet bevonni külföldről. Az energiafüggőség és a versenyképesség összefüggése talán úgy ragadható meg a legjobban, hogy a külföldön szerzett jövedelmünk mekkora részét kell automatikusan továbbadnunk az energiatermelőknek. A helyzetünkön akkor javíthatunk, a több vagy jobb árut és szolgáltatást tudunk külföldön eladni, illetve ha olcsóbban szerezzük be az energiát, vagy kevesebb energiát használunk, másszóval spórolunk. Jelenleg kb. a magyar exportbevétel 14 százalékát költjük energiahordozók nettó importjára (egy csekély, a légkört szén-dioxiddal dúsító lignit eladása után). (Eredetileg antaldaniel.blogspot.com)
Korábban: A magyar energiafüggőség hatása a fizetési mérlegre I.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.