Baranyi László

Aki olvasott már Asterix képregényt vagy látott ilyen témájú filmet, mulatságosnak is tarthatná az ókori kalózokat, de a kép egészen más. A történetről csak annyit, hogy a nagy mediterrán tengeri hatalmak szétesésével (Karthágó pl.) nem maradt erős flotta a Földközi tenger keleti részén, ez adott alkalmat a kalózkodás elterjedésére és megerősödésére. A kalózok hatalma Róma megerősödésével ért véget. De amikor Pompeius megbízást és törvényben rögzített jogosultságokat kapott a kalózok elleni harchoz, azok már komolyan veszélyeztették Róma gabonaellátását. Eltelt egy kis idő a kalózok megjelenése után, mire Róma komolyan vette a problémát.
Ami pedig napjainkat illeti, arról mindenki hallott. 1991 óta dúl a szomáliai polgárháború, aminek gyakorlatilag anarchia az eredménye, szomorú analógiát szolgáltatva az imént említett ókori esethez. Az International Maritime Bureau honlapján található kalózkodási világtérképről bárki kitalálhatja, hogy Szomália pont az Európa és Ázsia között zajló tengeri kereskedelem fő ütőere mellett terül el. A szomorú az, hogy a dolog mára 150 millió dolláros üzletté nőtte ki magát.
És ha valaki azt gondolná, hogy bizonyára nem született még olyan közgazdász, aki a munkássága jelentős részét a kalózkodás közgazdaságtana alapjainak lefektetésére ordította volna, az téved. Akit érdekelnek a részletek, kalandozzon Peter T. Leeson úr honlapján. Csak annyit emelnék ki, hogy nem mással állunk szemben mint az „invisible hook” és a „pirational choise” szavak megalkotójával.
Még mielőtt elviccelnénk a dolgot, a kalózhajó egyrészt remek terepe annak, hogy tanulmányozzuk egy társadalmi jövedelemelosztás és szociális háló kialakulását és működését, magyarul milyen szabályok szerint osztották föl egymás közt a zsákmányt, hogyan kompenzálták a kiszúrt szemeket, valamint mekkora volt a várólista a falábra. Másrészt, (beleolvasva ebbe a blogba, ami jó összefoglalója Leeson úr munkásságának) a kalózipar egy fontos kulcsmozzanata a kalóz és a zsákmány közti maximális kooperáció. Több bevétel, kisebb költség, magasabb profit.
Előhúzva a mostani szomáliai helyzetet, ez idáig a tapasztalat az, a fogságba esett hajóval kapcsolatban az érdekeltek gyakorlatilag mindig fizetnek. A rendszer működik.