ingyenebéd

Jankovics László - Lieli Róbert

2003 nyarán egy, a Pentagon kebelén belül működő kutatóintézet azzal a világ közvéleményét alaposan meghökkentő ötlettel állt elő, hogy egy olyan határidős tőzsdét szeretne felállítani, amelyen különféle politikai események bekövetkezései lennének a konkrét termékek, például egy államcsíny vagy akár egy terrorista akció. Írásunkban amellett érvelünk, hogy az egyébként más okok miatt napok alatt megbukott ötlet logikailag fundamentálisan elhibázott koncepción alapul, amelynek általánosítható tanulságai vannak a pénzügyi piacok újszerű alkalmazásainak korlátait illetően.

A javaslat az amerikai védelmi minisztérium egyik agytrösztjének, a hangzatos nevű Defense Advanced Research Agency (DARPA) nevéhez fuzodik. Az előterjesztők szerint a XXI. század egyik legfontosabb biztonságpolitikai problémájává nőtte ki magát a váratlan politikai események előrejelzése (állami vezetők elleni gyilkosságok, erőszakos hatalomátvételek, terroristák túszejto akciói). A 2001. szeptember 11-ei WTC-merénylet után a hírszerző szervek és a nemzetbiztonsági tanácsadók kétségbe estek, hogy mennyire nem látták előre az eseményeket. Ennek hatására indult meg egy kutatás a Pentagonban FutureMAP néven, amelynek a lényege az, hogy a gazdasági események kapcsán jó előrejelző képességüket már bizonyított határidős tőzsdei piacok mintájára meg kell szervezni a „katasztrófa-piacot” is. Ezzel sok piaci szereplő „bölcsességét”, tudását és információit lehet becsatornázni a kockázatok alapos felmérésébe, hasonlóan az egyes devizákkal illetve vállalati részvényekkel folytatott kereskedelemhez.

Az ötlet megjelenését heves sajtóreakció követte, amelynek hatására napokon belül visszatáncolt a kezdeményezéstol az amerikai kormányzati szerv. Áttekintve a kérdéskörről folytatott vitát meglepodve tapasztaltuk, hogy a diskurzusban nem bukkant fel egy ilyen piac alapvető immanens problémája. Azért érezzük fontosnak még ennyi hónap elteltével is a javaslat végiggondolását, mert egyrészt a „terrorizmus-tőzsde” koncepciója a következő idoszakban újra és újra előkerülhet az esetleges tragikus események hatására (amelyek elorejelzésénél eddig sokszor csődöt mondtak a hagyományos hírszerzési módszerek). Másrészt a történetnek véleményünk szerint van egy általánosítható tanulsága is arra nézvést, hogy milyen területeken lehet egyáltalán értelme a származékos termékek bevezetésének.

A Pentagon javaslatával szemben felmerült bírálatok és kritikák nagy része könnyen cáfolható, vagy legalábbis technikailag kezelhető problémákat sorol elő. Ezek közé tartozik annak a veszélye, hogy a terroristák meggazdagodhatnak az általuk elkövetendő cselekményekre való előzetes fogadásból (sajátos bennfentes kereskedés). Sokan morális problémákat vetettek fel, miszerint egyszerűen erkölcstelen ártatlan áldozatok halálára spekulálni. Az utóbbi jellegű felvetésekkel írásunk nem kíván foglalkozni, nem mintha azt hinnénk, hogy ezek az ellenérvek súlytalanok lennének, de számunkra csak az új piac közgazdasági aspektusa lényeges. A leggyakrabban felhozott kritikákkal egyébiránt behatóan foglalkozik Hal R. Varian következő cikke: A Good Idea with a Bad Press, New York Times, 2003. július 31. Ugyanakkor a koncepció egy inherens problémája még a méltán világhírű professzor figyelmét is elkerülte.

Nevezetesen a következőkről van szó. Tegyük fel, hogy az egyik termék egy olyan határidős kontraktus, amely úgy szól, hogy a kontraktus eladója fizet 1000 dollárt a vevőnek, amennyiben az USA elnökét folyó év december 31-ig megölik. Nyilvánvalóan egy ilyen papír eladója úgy gondolja, hogy ez az esemény eléggé valószínűtlen és ezért hajlandó vonzó összegért piacra dobni ezt. A vevő viszont annál többet hajlandó fizetni, minél valószínűbbnek tartja a sikeres merényletet. Minél közelebb kerül a piaci ár az 1000 dollárhoz, annál valószínubbnek gondolják a piaci szereplők, hogy bekövetkezik a gyilkosság. Általánosságban tehát a piaci ár hasznos információt ad a jövobeli esemény vélt valószínuségét illetoen.

Eléggé biztosan lehetünk benne, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Szolgálat nagy figyelemmel kíséri ezt a piacot, és ha úgy ítéli meg, hogy az elnök elleni merénylet esélye vészesen megnőtt, akkor nyilvánvalóan nem fogja tétlenül szemlélni a folyamatot. Például azt is elképzelhetjük, hogyha az árból kikövetkeztethető valószínűség mondjuk 65% fölé ugrik, akkor az elnököt elviszik az új-mexikói sivatag egyik föld alatti titkos luxusbunkerébe, ahol azonnal megötszörözik az őrséget. Ebben az esetben a szóban forgó papír ára lezuhan, lévén, hogy az elnök meggyilkolásának esélye drasztikusan lecsökken. A racionális vevő előre látva ezt a reakciót eleve nem lesz hajlandó megfizetni azt az árat, amely a fenti 65%-ot implikálja esemény valószínűségére nézve. Ebből következően az említett szint felett a határidős ár már nem jelezné a kockázat változását. Mondhatnánk erre, hogy ez rendben van, de legalább a 0-65% közötti valószínuségi tartományban jól mutatja a kockázatokat a piac. Csakhogy ez sem igaz, mert ebben az esetben már nem lehetne biztosan tudni, hogy például egy 55%-os érték valóban azt jelenti-e, hogy a szereplők tényleg így gondolkodnak az esélyekrol, vagy félnek feljebb menni, mert tudják, hogy az elnök testorsége közbelép. A piac logikáját természetesen a Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetői is értik, és ezért lehet, hogy már egy alacsonyabb, mondjuk 55%-os szinten is kimenekítik az Ovális Iroda lakóját a sivatagba, hiszen emögött a piaci érték mögött egy a névlegesnél jóval magasabb valószínűség is meghúzódhat. A gondolatmenetet iterálva arra a következtetésre juthatunk, hogy egy racionális vevo egyáltalán nem lesz hajlandó megvenni ezt a terméket, és ezért a racionális eladók nem is fáradoznak azzal, hogy ilyen papírokat aukcionáljanak, vagyis a piac ahelyett, hogy segítené biztonsági és politikai kockázatok hatékony felmérését, inkább rövid idő alatt összeomlik. Az általunk alkalmazott logika analóg némely ponton Akerlof híres tanulmányában szereplovel, amelyben amellett érvel, hogy a használt-autó piac az aszimmetrikus információs helyzet miatt tönkremehet. (Akerlof, G. (1970): The Market for Lemons: Quality Uncertainty and the Market Mechanism. The Quarterly Journal of Economics, 84. évf. 488-500. o.)

A Pentagon kutatóintézete a javaslatában többször utalt és referenciakánt hivatkozott az első hallásra talán szintén meghökkentő termékekkel kereskedő időjárás-tőzsdék sikerére. Valóban az 1996-ban kötött első ügylet óta egy dinamikusan fejlődő, a tavalyi évben több mint 4 milliárd dollár forgalmat lebonyolító, és a klimatikus viszonyoknak kitett szektoroknak megfelelő kockázatkezelési módszereket kínáló sikertörténetté váltak az időjárás piacok. Csakhogy, ezen a területen egyelőre senki sem tud interveniálni, még a rossz idő miatt üzleti veszteségeket elszenvedő idegenforgalmi cégek sem, ha pár esős-viharos nap bekövetkezését szinte evidenciaként kezelik a szereplők. Vagyis, ha nincs olyan domináns szereplő, aki képes lenne a saját preferenciáinak megfelelően beavatkozni a folyamatba a valószínűségek számára kedvezőtlen alakulása esetén, akkor működőképes és hatékony lehet a határidős piacok megszervezése. Ebből következően, akár arra a jóslatra is vállalkozunk, hogy ha például a technikai-technológiai fejlődés révén az emberiség képes lesz majd szabályozni az időjárási viszonyokat (megelőzni a tornádót, elterelni a szélvihart, eloszlatni a szabadtéri strandok felett gyülekező haragos-fekete színű viharfelhőket), akkor ez a piac is össze fog omlani a jelenlegi termékek nagy részét tekintve. Az írásunk elején ígért általános tanulság tehát úgy szól a pénzügyi innovációkról, hogy hiába bizonyultak a származékos piacok hatékony és nélkülözhetetlen információs forrásnak eddig nagyon sok területen, olyan piacot létrehozni, ahol egy kitüntetett szereplőnek feltett szándéka, hogy azonnal beavatkozzon nemkivánatos fejlemények esetén, és ezzel megváltoztassa a valószínűségek eloszlását, eleve kudarccal kecsegteto vállalkozás.

(A szerzők köszönetet mondanak Augusto Nieto Barthaburunak, a University of California San Diego közgazdász doktoranduszának a cikk fo gondolatmenetének kialakításában nyújtott segítségéért.)