Muraközy Balázs
Szeptembertől 60 középiskolában 3000 diák tanulja a Pénzügyi Alapismeretek című tantárgyat. Jó okkal. Hazánk lakónak nagy része – a gazdasági miniszter szavaival élve – „pénzügyi analfabéta”. Sokan nem értik, melyik befektetés milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik; ezért könnyű meggyőzni arról a népet, hogy létezik pénzügyi ingyenebéd. Külföldi devizákban adósodnak el, nem ismerve annak kockázatát. Hatalmas kamatot fizetnek fogyasztási hitelekért, mert a kereskedők meggyőzően tálalják azokat.
A Gazdasági Minisztérium a Budapesti Értéktőzsdével karöltve mintegy 60 millió forint közpénzt vetett be a tárgy középiskolai bevezetése érdekében. A közpénzből készült tananyag (www.sulinet.hu/beniani) viszont meglepő módon egy nyolcvanas évekbeli képregény legfontosabb ismertetőjegyeivel rendelkezik, bár határozottan érződik a hatodikos oroszkönyv hatása is. Az még hagyján, hogy a szereplők buborékokon keresztül kommunikálnak egymással, de a párbeszédek végtelen bugyutasága még ennél is megdöbbentőbb. A két főszereplő, Beni és Ani némi megtakarítással rendelkezik. Szembesülnek egy trottyos vén rokonnal, aki a háború előtti részvények előrángatásával beindítja bennük a befektetőt. Felmerül, hogy valamilyen szakértőt is bevonjanak, de Beni hirtelen megtalálja a megoldást. Mindez a feszültség, dráma és végtelen gondolati teljesítmény a következő dialógusban éri el csúcspontját, mintegy a katarzist:
„Beni: Te Ani, ez megoldható a családon belül is. A bátyám bankárnak készül, majd ő segít. Holnap fel is hívom telefonon!
Ani: Oké! Ma még bulizunk, de holnap belépünk a pénzügyi világ kapuján!”
Hát be is lépnek. A következő folytatásban felkeresik Money Kázmér pénzügyi tanácsadót, aki egy hülye. Szerencsére azonban Monetáris Zsuzsanna közérthetően elmagyarázza nekik a lényeget, és innen már nincs megállás. (Azért nem világos, hogy egy középiskolai tananyagban mennyire elfogadható egy szakma képviselőjét idiótának feltüntetni. Jogos kifogásnak tűnik, hogy a tananyag nem teljesen objektíven mutatja be a pénzpiac különböző szereplőit).
Ha jól emlékszem, a 13-16 évesek, akik számára ez a tananyag készült, egyébként görög tragédiákat vagy Dosztojevszkijt olvasnak egy másik tantárgyból. Mintha a tananyag készítői azt a szinte lehetetlen célt tűzték volna ki maguk elé, hogy egy csapatból, amely egyszerre analfabéta és pénzügyi analfabéta, egy csapat analfabétát képezzenek ki. De persze nem értek a modern pedagógiához.
Az, hogy a tananyag mennyiben megfelelő a pénzügyi ismeretek oktatásához, csupán az egyik kérdés. Ennél sokkal fontosabb volna azon elgondolkodni, hogy a gazdasági oktatásra szánt egy évet valóban csupán a pénzügyi és befektetési ismeretek javítására kell-e fordítani, vagy ennél is nagyratörőbb célokat kell kitűzni. Persze távol álljon tőlem a pénzügyi tudás lebecsülése. Alapvető pénzügyi ismeretek hiányában az embereket meg lehet győzni a pénzügyi örökmozgók létezéséről. Emlékezzünk Albániára. Albánia gazdasága összeomlott egy pilótajáték következtében. Vagy emlékezzünk Magyarországra. Idézem az Economist című lapot: „Magyarország egy jó kormányt kíván. A posztkommunista világ egykori sztárja elsüllyed az adósságban, most hozták nyilvánosságra, hogy a központi költségvetés hiánya eléri a GDP 10 százalékát – amely messze a legnagyobb Európában, és több mint kétszerese annak, amit a kormány a választáskor elismert. A befektetők bizalma megingott. Egy forintválság csődhöz és leértékeléshez vezetne: egy nemzeti válsághoz, és több millió magyar személyes katasztrófájához, akik svájci frank- és euróhitelekből vásároltak meg lakásukat vagy tartós háztartási cikkeiket”.
Borzasztó nagy probléma, hogy több millió magyar úgy adósodott el devizában, hogy nem ismerte ennek a hitelfajtának a kockázatát. De legalább ekkora baj az, hogy a politikusok közgazdasági örökmozgókat ígérgettek, majd úgymond saját ígéreteik csapdájába estek, és programjuk egy részét végre is hajtották!
Az embereknek nem csupán a pénzügyi perpetuum mobile-ket kell ismerniük és óvakodniuk tőlük. Fel kell ismerniük más fogásokat is az ingyenedédek hosszú étlapján. Meg kell érteniük, hogy az adócsökkentés hatalmas költségvetési deficit mellett államcsődhöz vezet. Vagy hogy a minimálbér radikális növelése munkanélküliséggel jár. Tudniuk kell, hogy nem lehet munkahelyeket teremteni úgy, hogy a nemzet vezére megegyezik a munkavállalókról. Legyen ez a gazdasági oktatás alapvető célja! Ha a választók meg tudják különböztetni az ingyenebéd szagát más étkezések illatától, akkor az abszurd ígéretekért megbüntethetik a politikusokat. Így lehet hatékonyabb a demokrácia: a választók nyomására megfontoltabbá válhat a gazdaságpolitika. Az utóbbi napok fényében úgy tűnik, a nép gazdaságpolitikai szaglása ennél közvetlenebbül is befolyásolja a gazdaságpolitikát. Jól tud-e dönteni a nép abban a kérdésben, hogy kelljen-e vizitdíjat fizetni? Vagy mi történik, ha azt kérdezik meg tőle, hogy szeretne-e ez után adót fizetni? Esetleg legyen-e 3,60 a kenyér ára? Ha tényleg sor kerülhet népszavazásra ilyen típusú kérdésekben, akkor a népesség közgazdasági műveltsége alapvetően meghatározhatja az ország növekedési pályáját.
(Mindez persze borzasztó utópisztikus. De nem jobban, mint a demokrácia alapeszméje, vagy az a gondolat, hogy Babits verseinek megismerése hozzájárul a társadalom jobbításához.)
A középiskolás diákok nem képregényfigurák. Rajtuk múlik, hogy beindul-e ebben az országban a tartós növekedés és szilárd lesz-e a demokrácia. Komolyan kell venni őket. Miért ne tudnák megérteni az alapvető közgazdasági összefüggéseket, amikor (a tanterv szerint) megértik a Newton-egyenleteket, Napóleon politikáját vagy Villon verseit? Miért ne gondolkodnának arról, hogy milyen elveken alapuljon a társadalombiztosítás, vagy hogy milyen hatása van a globalizációnak? Miért ne kapjanak ehhez megfelelő információkat és megfelelően képzett tanárokat?
A sok dolog között, amit meg kell tanulniuk, az egyik így hangzik. A gazdasági növekedés legfontosabb forrása egy ország lakóinak tudása. Az emberi tőke.
Megjelent a Magyar Narancs 2006/44. számában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.