ingyenebéd

Friss topikok

Címkék

adó (13) államadósság (3) állami (3) ár (16) bank (2) befektetés (5) befektetők (1) bér (1) biztosítás (1) budapest (4) bukás (1) csőd (1) dömping (1) egészség (5) energia (10) eu (4) euró (3) externália (2) fejlesztés (4) felsőoktatás (2) finanszírozás (12) fogyasztás (2) forint (5) fúzió (2) galopp (1) gazdaságpolitika (13) gazdaságtörténet (1) igazságszolgáltatás (1) infláció (1) infrastruktúra (2) ingyenebéd (3) internet (1) intézmények (3) járadékvadászat (5) jólét (2) karácsony (1) kereskedelem (5) kocsma (1) költségvetés (3) könyv (2) környezetszennyezés (2) környezetvédelem (2) korrupció (1) korrupicó (2) kovács ádám (2) közbeszerzés (1) közgazdaságtan (2) közlekedés (7) közpénzügyek (26) köztársaság (1) külgazdaság (3) liberalizáció (3) makroökonómia (3) média (1) mellékvonalak (1) migráció (1) mikroökonómia (2) mol (2) monetáris (7) monopólium (6) munka (3) munkanélküliség (1) művészet (5) nyilvánosság (2) oktatás (11) pénz (1) pénzügy (3) rádió (2) rendezvény (2) részvény (3) segély (1) sport (3) statisztika (1) szabadlovasok (1) szabályozás (16) szegénység (1) szegéynség (1) szellemi (2) szerkezetváltás (1) szolidaritás (4) támogatás (10) tandíj (1) társadalombiztosítás (2) termelés (1) tilos (3) tóth istván jános (1) tudomány (2) tulajdon (3) usa (2) választás (3) vállalatok (3) válság (8) vasút (5) vérpumpa (3) verseny (2) versenyképesség (4) Címkefelhő

Networked Blogs

Facebook követők

2007.01.30. 12:17 süssmájer

Káros szenvedélyektől mentes közgazdászt tartós kapcsolat reményében

Békés Gábor - Muraközy Balázs

Márciusban lejár Járai Zsigmond megbízatása. A sajtóban és más forrásokban számos jelölt (és önjelölt) neve merült fel e jeles alkalomból. Nagy politikai show-ra nem számíthatunk az ügyben: a miniszterelnök egymaga dönt a jegybankelnök személyéről, akit ez után a köztársasági elnök nevez ki. Ez a körülmény meglehetősen valószínűtlenné teszi, hogy a jelenlegi jegybankelnök egy újabb hat éves periódus során is folytathassa munkáját. A jelöltdömping közepette sem szabad azonban szem elől tévesztenünk azokat az alapvető követelményeket, amelyeknek egy jegybankelnöknek meg kell felelnie.

Milyen legyen az új jegybankelnök?

De miért is ez a felhajtás? Az MNB elnöksége azért fontos pozíció, mert a jegybank nagy mértékben független a kormányzattól. Ez nem volt mindig így; az elmúlt néhány évtizedben váltak függetlenné a központi bankok a fejlett országokban, nem beszélve a hazánkhoz hasonló kevésbé szerencsés országokról. A jegybanki függetlenség koncepciója az idő-inkonzisztencia nevű közgazdasági jelenségre kínál gyógyírt. E gondolat leírása 2004-ben közgazdasági Nobel-díjat érdemelt. Az elmélet szerint a kormányzat szereti a gazdasági növekedést és az alacsony inflációt is. Hosszú távon az alacsony infláció megteremti a gyors gazdasági fejlődés feltételeit, de egy-két éves távlatban sajnos egyszerre nem lehet az inflációt is csökkenteni és a gyors gazdasági növekedést is fenntartani. A kormány ezért kompromisszumra kényszerül a kettő között. A kormány programja ezt a kompromisszumot foglalja magában.

Ha a munkaadók és a munkavállalók elhiszik ezt a programot, akkor annak megfelelően döntenek a bérekről és az árakról. A béreket és az árakat csak lassan változtatják meg a vállalatok – jó közelítéssel az éven belül alig változnak. Azonban miután a vállalatok döntenek, a kormány szörnyű kísértéssel szembesül saját programja felrúgására. Ha egy kicsit több pénzt nyom (vagy modern gazdaságban kamatot csökkent, melynek hatása hasonló), akkor jelentősen megnőhet a növekedés és az adóbevételek, miközben a merev árak miatt csak kissé gyorsul fel az infláció.

Ennek magyarázata röviden a következő. Az alacsonyabb kamat miatt a gazdasági szereplők olcsóbban tudnak kölcsönkérni, és ezért gazdagabbnak érzik magukat. Ez azzal jár, hogy többet is költenek. Az áruk iránti magasabb keresletre válaszul a vállalatok a lassan változó (alacsony) bérek mellett további dolgozókat vesznek fel, és többet termelnek. Természetesen az új dolgozók is lelkesen verik el a fizetésüket, ami tovább növeli a keresletet. Mindez áldásos hatással van a költségvetésre is. A magasabb foglalkoztatás hatására nő a jövedelemadó-bevétel, a nagyobb kibocsátás pedig magasabb áfa-bevétellel jár. A költségvetési kiadások viszont alig változnak, hiszen azok nagy része bér vagy nyugdíj, amelynek összegét már az év elején megállapítják. Ha tehát a kormány a bérek kialakulása után úgy nyom több pénzt, hogy az a gazdaság szereplőit meglepetésként éri, akkor rövid távon jelentősen megnő a gazdaság teljesítménye viszonylag kis infláció árán. Hosszabb távon viszont a bérek és az árak alkalmazkodnak az új helyzethez, és a korábbihoz hasonló gazdasági növekedés mellett magasabb inflációt vált ki ez a kellemesnek tűnő meglepetés. Vagyis a dolgok belső logikájának köszönhetően a kormány hajlamos több pénzt nyomni (vagy alacsonyabb kamatokat meghatározni), és ez által magasabb inflációt gerjeszteni, mint eredetileg optimálisnak találta volna.

A probléma természetesen az, hogy a piaci szereplőket nem lehet ezzel a trükkel túl gyakran megvezetni. Amikor a kormány kihirdeti programját, mindenki tisztában van a kísértéssel. Ezért magasabb inflációra számítanak, és ennek megfelelően magasabb béreket is állapítanak meg. Az a tény, hogy a kormány ígérete nem hihető (ami még egyszer hangsúlyozzuk, a modellben nem a kormány, hanem a helyzet hibája) már rövid távon is magasabb inflációhoz vezet azonos szintű foglalkoztatás mellett. Ha a kormány ígérete hihető lenne, mindenki jobban járna.

Erre a problémára egy bevált megoldás a jegybanki függetlenség. A kormánynak furcsa módon érdeke olyan független jegybankár kinevezése, aki nem osztja a társadalom által demokratikusan megválasztott kormány nézeteit, „konzervatívabban” gondolkodik, vagyis a kormányénál nagyobb súlyt helyez az alacsony infláció elérésére és megőrzésére. Egy pénzügyi-közgazdasági értelemben vett konzervatív vezetőtől ugyanis nem várják, hogy túl alacsonyan akarja tartani a kamatokat, hosszú távon ártva a gazdaságnak, ezért intézkedései hitelesek lesznek. A konzervatívabb gondolkodást persze nem kell úgy érteni, hogy az ország összes lakójának ki kell töltenie egy tesztet arról, hogy mennyire utálja az inflációt, és az lesz a jegybankár, aki a leginkább. Inkább egy olyan intézményt kell létrehozni, amely ilyen értelemben konzervatívan viselkedik. A jegybank elnökének viszont hitelesen kell képviselnie ezeket a célokat.

Ezért a jegybank legfőbb feladata, hogy feleljen az inflációért, viszont nem feladata, hogy foglalkozzon a munkanélküliséggel vagy a gazdasági növekedéssel; ekkor viselkedik konzervatív jegybankárként. Így a független jegybankot nem kínozza év közepén a bankóprés iránti sóvárgás; a kormányt pedig hiába kínozza, a független jegybank bizony fügét mutat neki. Ennek megfelelő a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény is: „Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása”. (3§ (1)) Ebből máris leszögezhetjük azt, hogy nem túl célszerű, ha egy, a kormányhoz túlságosan is közel álló embert (például egy volt minisztert) neveznek ki elnöknek. Ő időnként a kelleténél jobban is együtt érezhet a kormánnyal. Például előfordulhat, hogy választás előtt az árstabilitás kérdése háttérbe szorul ha például néhány adag ínycsiklandó ingyenpacallal kell megörvendeztetni a választókat. Amennyiben tovább olvassuk a törvényt, kiderül, hogy „Az MNB elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül, a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikáját”. (3§ (2))

Néha a gyakorlatban persze nehéz eldönteni, hogy mi veszélyezteti az árstabilitást és mi nem. Mindenesetre ennek a célnak a megvalósítását nem túlságosan mozdítja elő egy, a kormánnyal nyíltan nem szimpatizáló jegybankelnök. Bár a jegybankelnök sehol a világon nem lehet teljesen független politikailag (mert a politikusok nevezik ki), nagyon fontos elvárás az, hogy ne kötődjön annyira valamelyik politikai oldalhoz, hogy az veszélyeztesse a Bank alapvető céljait.

Ráadásul bármilyen fontos pozíció is az MNB elnökéjé, nem egymagában dönt a monetáris politika irányításáról. A döntéseket a Monetáris Tanács hozza. A Tanács jelenleg 13 tagból áll; a tizenhárom szavazatból csupán az egyik a MNB elnökéjé (három másik pedig az alelnököké). Az alelnökök megbízatása is lejár idén, és a jövőben a Tanácsban már csak az egyik alelnök lesz tag. Ha megnézzük a 2006 második felében hozott döntéseket, akkor azt láthatjuk, hogy az elnök, és a hozzá kötődő (általa jelölt) két alelnök szavazatai csak nagyon ritkán voltak döntő jelentőségűek. Legtöbb esetben nem egy-két szavazat döntött. Egy, Járai Zsigmondtól szélsőségesen eltérő elképzelésekkel rendelkező elnök jelenléte és a két általa jelölt alelnök hiánya összességében legfeljebb negyed százalékponttal változtatta volna meg a kamatlábat.

Ha az elnök szavazata nem oszt, nem szoroz a monetáris politikáról hozott döntésekben, levonhatjuk-e a következtetést, hogy szinte mindegy is, mit gondol a monetáris politikáról, elég ha hitelesen keménykezű? Mit sem számít, hogy ért-e hozzá? Norbi for president? Ezekre a kérdésekre határozott nem a válasz. Az elnök feladata a monetáris tanács döntéseivel és általában a monetáris politikával kapcsolatos döntések kommunikálása, magyarázata. Miközben a Monetáris Tanács tagjai akár külön-külön is értelmezhetik a döntéseket, az elnök szava a leghangsúlyosabb. A sikeres kommunikáció elsődleges funkciója az, hogy segítse a piaci szereplők várakozásainak formálódását. A sikeres és hiteles kommunikáció csökkenti a piacon uralkodó bizonytalanságot a jövőbeli monetáris politikával, kamatlábakkal és valutaárfolyamokkal kapcsolatban. Az alacsonyabb bizonytalanság hatékonyabb döntésekhez és alacsonyabb kockázati felárhoz vezet.

Nehéz kérdés, hogy mi teszi az elnököt hitelessé a piaci szereplők számára. Emberi integritása mellett fontos a szakmai integritása is. Ha jól átlátja a gazdaság és a monetáris politika működési mechanizmusait, akkor jobban elhiszik neki a befektetők, hogy helyesen értelmezi a Monetáris Tanács döntéseinek okait és érti a gazdaságban zajló folyamatokat. Ezért elhiszik előrejelzéseit. Persze nem feltétlenül szükséges, hogy a leendő jegybankelnök sikeres kutató legyen (bár erre számos példa akad, például az Egyesült Államok jegybankjának frissen kinevezett elnöke, Ben Bernanke, a monetáris politika egyik legelismertebb kutatója). Megbízhat a piac egy olyan elemzőben is, akinek előrejelzései sokszor beigazolódtak, és jól ismerik gondolkodásmódját. És persze egy olyan üzletemberben is, akit már régről ismernek, és úgy gondolják, mélyen érti a piaci folyamatokat.

A monetáris politikai, makrogazdasági szakértelemnek azonban nem csupán a kommunikációban van funkciója. Az elnök feladata a jegybank szakértői, elemzői gárdájának irányítása is. Ezeknek az elemzőknek a feladata a monetáris politikai döntések előkészítése – vagyis az ő elemzéseik nagyban hozzájárulhatnak a sikeres monetáris politikához. Miközben ezeknek az embereknek a hatékony irányítása komoly vezetői képességeket is megkövetel, az elnök feladata elsősorban a szakmai iránymutatás, a megfelelő kérdések és kutatási irányok kijelölése. Ehhez pedig szükség van arra, hogy az elemzéseket megértse, és a kutatók szakmailag is felnézzenek rá. Egyébként kicsúszhat az elnök kezéből a szakmai irányítás, és az egyes kérdésekben az alatta lévő vezetők döntenek. Ha a Monetáris Tanács tagjai és a piac tagjai ezt észreveszik, akkor jelentősen csökkenhet az elnök tekintélye és ezáltal a kommunikáció és a döntéshozatal hatékonysága. Nem biztos, hogy egy sikeres üzletember képes az elemzők szakmai irányítására.

Végül nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy az új elnök legalább hat évig fogja vezetni az MNB-t. Remélhetőleg ezalatt hazánk közel kerül az euró bevezetéséhez. Ez azt is jelenti, hogy az elnöknek egyre inkább az Európai Központi Bankban kell a magyar érdekeket képviselnie. Itt nagyon fontos, hogy jól átlássa az európai monetáris politikát. Ezen az idegen terepen nem sokat segít a hazai piacon szerzett nagy tekintély. Sokkal fontosabb a nemzetközi ismertség és a nemzetközileg is elismert kutatói teljesítmény.

Talán túl általánosnak és triviálisnak tűnnek a fenti követelmények. De azért előfordul, hogy a politikusok nem képesek felülemelkedni saját csőlátásunkon. Távol álljon tőlünk önsorsrontó módon a magyar közelmúltba révedni. Inkább nézzünk körül a környező országokban! Lengyelországban éppen az elmúlt hetekben nevezték ki Slawomir Skrzypeket jegybankelnökenk. Azt ezt megelőző parlamenti meghallgatáson – enyhén szólva – mérsékelten jól szerepelt. Először is jövőbeli uniós partnerének nevezte Wim Duisenberget, aki az ECB elnöki posztjáról már 2003-ban lemondott, és 2005-ben sajnálatos módon meg is halt. (Persze semmiképpen sem zárjuk ki, hogy Skrzypek tud vele kommunikálni – de lehet, hogy néhány befektető kissé szkeptikusabb, mint mi.) A lengyel jegybank új elnöke dicséretes módon kiállt a jegybanki függetlenség mellett is, ezt viszont az Önvédelem Párt nézetének megfelelően elsősorban a munkanélküliség letörésére kívánja felhasználni.

Megjelent a Magyar Narancs 2007/4. számában.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ingyenebed.blog.hu/api/trackback/id/tr92987127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása