ingyenebéd

Pálinkás Ervin

Alábbi írásomban a „Fű, fa, érvek” című cikkben kifejtett dolgokkal foglalkozom, egyetértek illetve vitatkozom. A cikk első fele szívemből szól, mert vitára hív, arra ösztönöz, hogy egy kérdésben bármit is gondolok, az ellentétes nézeteket vallókat ne megsemmisítendő ellenségnek, hanem a jóra vágyó partnernek tekintsem, akinek legfeljebb igaza van.

Mindemellett sajnos ismét kiderült (nem a cikk hibájából), hogy a magyar közélet, sajtó és egyéb hanghallatásra szakosodott „általam igen tisztelt” képviselői végtelenül lusták (valamely kérdés feltevésére és alapos körüljárására gondolok) és igénytelenek is (mert megalapozatlan és felületes véleményüket önelégülten mitöbb kinyilatkoztatásként prezentálják), továbbá szűklátókörűek is, mert nem veszik észre, hogy demagóg reakcióik egyenes következménye az utcai demonstrációk kétségkívül alacsony színvonalú véleménnyilvánitási kultúrája.

A fentiekből kiindulva valamint Egyesületünk küldetéstudatának megfelelően (hogy ti. majd mi megkezdjük és jól végigvisszük a kérdésban a vitát) megpróbálok vitatkozni a cikkíróval, márcsak a vita öröme miatt is.

„A fű piaca gyakorlatilag ugyanolyan nagyságrendű, mintha legális lenne, viszont teljes egészében szabályozatlan”. Állitja a szerző amivel máris remekül lehet vitázni. Igaz ugyan, hogy a marihuanat kipróbálók száma elég nagy és az anyag igazán komoly nehézségek nélkül beszerezhető, azért az állítás első fele véleményem szerint nem igaz. Egyrészt hiányoznak azok a marketplace-ek ahol a fű beszerezhető, akár kis- akár nagykereskedelmi szintre gondolunk (nincs fű-tőzsde, nincsenek coffee shopok, stb) tehát nincs igazi verseny és a fogyasztó számára a beszerzés nem triviális, vagyis kevesebben foglalkoznak kereskedelemmel és kevesebben is fogyasztanak. Másrészt a tiltás feloldása rövidtávon bizonyosan megnövelné a fogyasztók és a kipróbálók számát is. Ugyanakkor a szabályozatlanságra vonatkozó kitétellel jórészt egyetértek.

„A kábítószer ára magas marad a kockázat miatt, a fogyasztók rosszul járnak, a dealerek jól”. A marihuana nem mondható drágának Magyarországon, semmilyen összehasonlításban. Ráadásul a kendert nagy helyigénye és olcsósága miatt a fenálló kockázatok ismeretében sokkal inkább helyi termesztők, semmint nemzetközi maffia tipusú szállítók terítik.

A minőség ellenőrzése nem igazán fontos kérdés, mert az, hogy a dealer higítja az anyagot, mondjuk gazt tesz bele, nem káros. Kemény drogoknál ez kulcskérdés, fűnél mindegy. Ha valaki trágyát adott el nekem, többet nem veszek tőle.

Nem folyik be adó. Ez valóban a legsúlyosabb pontja a szabályozatlanságnak. De adó csak legális ügyletekből folyik be, tehát az adóbevétel hiányolása implicite a legalizálás melletti kiállást jelenti. Én a vita elején még nem foglalnék egyből állást.

Nem lehet szabályozni a fogyasztás körülményeit és a teljes tiltás nem segíti a polgárok általános jogkövető magatartásának továbbfejlődését. Teljesen egyetértek.

Apropó szabályozás.

Elefántcsonttorony-szagúnak érzem hatékony szabályozásról beszélni abban az országban ahol kiskorúak juthatnak hozzá bárhol bármikor alkoholhoz és cigarettához. Mindettő súlyosan veszélyezteti, sőt konkrétan károsítja fizikai és mentális fejlődésüket. Ennek ellenére a gyakran körberöhögött USA-ban még a múlt nyáron is igazolnom kellett minden alkalommal, hogy már elmúltam 21. viszont itthon nagykorúságunk bekövetkezte előtt átlagosan 2 évvel átesünk életünk első komolyabb részegségén, főként kereskedelmi egységekben, ahol persze büszkén hirdeti a tábla, hogy 18-éven aluliakat és ittas személyeket szeszesitallal nem szolgálnak ki.

Nem nulla elemű, bár erősen torzított mintám elsősorban jól szituált és kiegyensúlyozottnak mondható családok gyermekeit öleli fel, akik életük során kevesebb lelki sérülést, kiszolgáltatottságot, magányt vagy fizikai szükséget szenvedtek el, mint kevésbé szerencsés kortársaik, de alig ismerek közülük olyat aki zsenge kora ellenére nem próbálta volna ki a dohányzás és az alkohol hatását. Viszont pusztán azért mert a fű sem károsabb mint a fentiek, még nem biztos, hogy legalizálni is kell. Mert ugye a valóságban hatékony szabályozás (amilyet szkeptikus állampolgárként nehéz feltételeznem) kizárólag a távközlési piac versenykorlátozására született eddig e honban. Hatékony (betartatható) szabályozás nélkül pedig nem lenne más az egész mint egy újabb forrása egészségügyi közállapotaink amúgy sem túl rózsás helyzetének rongálására.

Nem is káros?

Hajlamosak vagyunk a fű hatását bagatellizálni. Valóban egy füves cigi nem bontja le direkte az agysejteket és másnap az emer mozgás illetve kommunikációképes marad szemben az e vidéken tradícionális tudatmódosító szerek (alkohol, ragasztó) bevitele során fellépő kísérőjelenségekkel.

Ugyanakkor szintén torz mintám vizsgálata azt mondatja velem, hogy a fű már viszonylag rövid rendszeres fogyasztás után morálisan és tudatilag is rossz hatással van a fogyasztóra. Olyan tünetek mint alulmotiváltság, levertség és elveszettség érzés alakulnak ki, amelyek bizony konkrétan negatív irányba befolyásolják a fogyasztó teljesítményét akár a munkaerőpiacon akár más összevetésekben is.

Hosszútávon pedig csak arról tudok beszámolni, hogy volt alkalmam Hollandiában évtizedek óta füvezőkkel beszélgetni és bizony fizikai mivoltukban nem sok különbséget mutattak a nálunk jól ismert évtizedek óta alkoholizálók fenotipusától.

Annak idején az általam megkérdezett hollandok nagy része büszke volt hazája magas toleranciaszintjére és arra, hogy náluk engedélyezett a könnyűdrogok egy csoportjának árusítása, azonban elmondták azt is, hogy ők maguk alig járnak coffee-shopba, az iparágat szinte csak túristák tartják fenn.

Maga M.B. szerző is elismeri, hogy hatékony szabályzásról beszélni Magyarországon pusztán elméleti lehetőség, amivel magam is egyetértek, ugyanakkor azt is elfogadom, hogy a jelenlegi helyzet senkinek sem jó. A megoldásnak viszont olyannak kell lennie ami nemcsak elméletben működik.

Nézzünk pár modellt!

1. Teljes liberalizáció, coffee shopok nyithatnak, szabad a marihuana fogyasztása.

Minden coffee shop működési engedélyt kap, számlát kell adni minden értékesített grammról, adóznak, ellenőrzik őket látszólag minden ok.

Vajon a hőn áhított, akár még árokbetemetést vállaló politikusaink által is elősegíteni vélt társadalmi béke fennmaradna-e? Megoldódna-e a tragikus alulinformáltság? Az új üzletek nyitása ellen alkotmányos jogukkal élő tiltakozók vajon megállnának-e a tojásdobálásnál?

2. Kevés shop nyit, állami monopólium a fűtermesztés, csak tizennyolc év felettiek fogyaszthatnak.

Ez tök gáznak tűnik, merthogy semmi rossz nem szűnne meg. A hardcore füvesek nyilván nem mennének állami boltba anyagért és biztos létrejönne illetve meg sem szűenne a feketepiac. Ahol fiatalkorúak is, adóbevétel mentesen stb… Bár érdekes egy pillanatra eljátszani ilyen perverz gonolatokkal is (Állami Sárkányfű Rt. privatizációja stb.).

3. Jó sokat költeni a lakosság felvilágosítására és beláttatni a nagy többséggel a legalizáció helyességét.

A magyar mezőgazdaság új termékkel törhetne be az EU piacaira. Képzeljük el, amint a támogatások csökkentése miatt felháborodott, egyébként békesen pipázgató (értik ugye?) termelők követelik a hazai piac védelmét továbbá az agresszívebb fellépést eu-s kvótáink emeléséért. Mindezt pedig egy kazal kender elégetésével nyomatékosítanák, Bencsik András pedig hosszan értekezne a Demokratában arról, hogy a hazaáruló kormány nem tekint a vidéki termelők érdekeire…

Folytassuk!

Szándékom szerint írásom (divatos szókapcsolattal élve) legalizáció-szkeptikus. Nem tisztán logikai-közgazdasági érvek is elhangzanak benne de azt gondolom kiviláglik belőlük, hogy a legalizációnak nemcsak hasznai, hanem nagyon komoly költségei is lennének. A végén meg játszom vagy csak furcsákat hallucinálok. Mitől is?