remek cikk egy neves közgazdásztól

Egy jelentős összeget adnék annak a remek közgazdásznak, aki meg tudja mondani, hogy a cikkben emlegetett referencia-kamatláb mondjuk egy nyugat-európai tulajdonban lévő magyaországi bank esetében mi volna?

"a törvény egyáltalán nem tenné kötelezővé, hogy a bankok referencia-kamatlábhoz kötött hiteleket is kínáljanak, ez csupán egy lehetőség lenne, ami bővítené a magyar piacon elérhető termékek palettáját. Azok a hitelintézetek, amelyek látnak benne fantáziát és meg tudják oldani, kínálhatnak ilyen benchmark-alapú hiteleket a jelenlegi, szabadon változtatható kamatozású termékeik mellett is ... Transzparensebb bankok esetleg még azt is beírhatnák, hogy legfeljebb mennyivel - a brit piacon bizony ilyen is van. (Egyébként is érdemes lenne a külföldi példáknál nagyobb figyelmet szentelni az Európa legteljesebb jelzálogpiacával rendelkező, versenypárti Nagy-Britanniának a megcsontosodott kontinentális EU-tagországok helyett.) Vagyis a törvény nem tiltaná meg a hitelek átárazását, csak a banknak előre rögzítenie kellene, hogy mikor és mennyivel árazhat át!"

Na persze, Spanyolországban pedig nem sárga narancs terem. De mit csináljunk egy olyan országban, ahova nem süt annyit a nap?

Bankok tegnap.A nagyapám a multszázd huszas évében épitési kölcsönt vett fel,az utolsó részletet 1946-ban fizette vissza (a világtöténelem legnagyobb inflációjának a végén) a törlesztő részlet nem ért egy gyufaszálat,de a Bank egyetlen Pengővel sem kért többet, a szerződésben kikötött összegnél. Ez a tisztesség.
Számomra mint antikomunista számára a legmegdöbbentőbb, hogy az utolsó MSZMP. egypárt rendszerű parlamentje nemszavazta meg az épitési hitelek megadóztatását, mert tudták, ezzel többezer családot taszitanak nyomorba. Majd az első szabadon választott parlament megszavazta. Becsapták a választókat, meggyalázták a tisztességet, mert véleményem szerin a szerződés és az adott szó megszegése a legaljasabb dolog a világon.

Nem tudok nagyon sokat errol a teruletrol, de azt hiszem, az USA-ban alapvetoen ketfele jelzaloghitel van:

1) Fix kamatozasu: a szerzodesben foglalt kamatlab ervenyes, a pillanatnyi piaci kamatlabtol fuggetlenul

2) Valtozo kamatozasu: aktualis hitelkamat=piaci iranyado kamat + mondjuk x%

Az 1)-es valtozat kevesbe kockazatos a hitelfelvevo szamara, es igy a bank nyilvan valamennyi premiumot fog felszamolni az aktualis kamatlabhoz kepest. Cserebe viszont nem ugral a kamatlab. Nem tudom, a magyar bankok miert nem kepesek bearazni a kamat- es arfolyamvarakozasaikat, es egy olyan fix kamatozasu hitelkonstrukciot ajanlani, aminek a kamatpremiumaban ez mar benne van. (Bar amint az abra mutatja, ez az amerikai bankoknak se ment igazan, pedig nekik nem is nagyon kellett arfolyamkockazatot arazni.)

A 2)-es esetben nyilvan tobb kockazatot visel a hitelfelvevo, de nyerhet is ha a kamatlab (vagy arfolyam) kedvezo iranyba mozdul. (Mult nyaron az eros forint mellett, amikor senki nem panaszkodott, kellett volna megtakaritani a hitelfelvevoknek arra az esetre, ha a forint gyengulne.)

Kivancsi lennek arra, hogy ez a termekszerkezet az USA-ban mennyire a szabalyozas hatasara alakult ki, es mennyire a piaci verseny kenyszeritette ki.

Szalai Ákos ugyanazon a napon megjelent cikke az indexen: index.hu/velemeny/jegyzet/2009/03/20/bank/
"Az adósok a hitelszerződés aláírásakor elfogadták azt, hogy a bank változtathat a feltételeken. [...] Persze elképzelhető, hogy a bank valóban nem tájékoztatta az adóst a változtatás lehetőségéről, vagy olyan feltételeket ír át, amelynek változtatásáról a szerződéskötéskor nem volt szó. Ez ellen tényleg lehetne és kellene tenni valamit. De ezzel a mostani tervezetek nem foglalkoznak." Állítja a szerző.

Most akkor mivan?