ingyenebéd

Muraközy Balázs

A karácsony nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Joel Waldfogel számára valószínűleg egészen mást jelent, mint legtöbbünk számára. Legalábbis ezt sejteti az 1993-ban a legtekintélyesebb közgazdasági folyóiratban, az American Economic Review-ban megjelent írásának címe: A karácsony holttehervesztesége. A cikk kiindulópontja az a (természetesen kizárólag amerikaiak számára ismerős) érzés, amely néha az ajándékok kiontása után jelenik meg, és nagyjából úgy foglalható össze: mennyivel jobb lett volna, ha inkább egy ötvenest adott volna a kedves rokon?

Horn Dániel

Korábbi cikkemben amellett érveltem, hogy a Lamperth Mónika miniszter asszony által felvetett gondolat a szabad iskolaválasztás megszüntetéséről Magyarországon nem a megfelelő módszer a tanulói egyenlőtlenségek megszüntetésére, időzítése helytelen, és – ha a javaslat komoly – a szociális és munkaügyi miniszter helyett az oktatási és kulturális miniszternek kellett volna megtennie. Erőss Gábor vitába szállt velem. Legalábbis szerinte. Én úgy látom, hogy ugyanazt az elméleti megoldást tartanánk helyesnek a tanulói egyenlőtlenségek megszüntetésére – azaz a komprehenzív rendszer bevezetését –, de vele ellentétben én nem gondolom, hogy ennek fontos eleme lenne a szabad iskolaválasztás, és azt sem hiszem, hogy az általa támogatott újraközpontosítási törekvéseknek most jött volna el az idejük. Ha eljön valaha is.

Erőss Gábor

Liberális (Fidesz- és SZDSZ-közeli) értelmiségiek időnként előkapják a ládafiából az MSZP-s főkáderek bábjait, s jól megszurkálják őket: Nagy Sándort, Szekeres Imrét, Kiss Pétert, stb. Lamperth Mónika most önként jelentkezett, meg is kapta a magáét. „És a személy sem az, akinek meg kellett volna tennie [ezt a javaslatot]” – írja Horn Dániel (lásd: Maradjon-e a szabad iskolaválasztás?). Ad hominem könnyen megy. Nos, ha a szocialisták szociális minisztere, aki évekig önkormányzati („iskolafenntartói”) miniszter is volt, nem szólhat hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének kérdéséhez, akkor addig is, amíg Roger Moore véleményt nem nyilvánít, hozzászólnék én.

Muraközy Balázs

Mostantól nemcsak a jövedelmünket, a fogyasztásunkat, a kamatunkat és ki tudja, még minket adóztatja az állam, hanem a lakásunkat is. Amennyiben az internetes lakossági fórumok híven reprezentálják az emberek véleményét, megállapítható: azt talán jogosnak is találják, hogy azokat a gazdagokat megsarcolják, akik (nyilván) nem törvényes eszközökkel szerezték luxusingatlanjaikat, azt viszont nem tudják mire vélni, hogy nekik maguknak is adót kell fizetniük. Tényleg szükség van erre az új bevételi forrásra? Vagy csak a Pénzügyminisztérium újabb sátáni ötletéről van szó?

Horn Dániel

Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter a minap az MSZP pedagógustagozatának ülésén megpendítette, hogy a gyerekek közötti esélyegyenlőség megteremtésének érdekében felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást. E gondolat egy magát szociáldemokratának tartó kormánytól nem meglepő, és nem egyedi az európai történelemben. De a magyar rendszerben nem tartom helyesnek a módszert, amivel a javaslat a kitűzött célt el kívánja érni; elhibázott az időzítése is; és a személy sem az, akinek meg kellett volna tennie. Már ha a javaslat komoly.

Ilyés Márton

Az utóbbi hónapok leglátványosabb akciója a magyar tőzsdén az OMV-MOL felvásárlási csata volt. A politika és a magyar sajtó szinte egyöntetűen ünnepeli a MOL vezetését, amiért az – úgy tűnik – sikeresen visszaverte az osztrák felvásárlási törekvést. A MOL vezetésének érveit legplasztikusabban Varró László, a MOL vezető közgazdásza foglalta össze (Kuruc-e vagy labanc? (A Mol-OMV-ügyről) Népszabadság 2007. július 12.). Az, hogy egy felvásárlás értékteremtő, vagy romboló-e, a részvényelemzők számára igen érdekes kérdés, a közgazdászok viszont szeretik a piacra bízni a döntést – a bejelentés hatására emelkedik vagy sem a részvényárfolyam.

Muraközy Balázs

A pannon puma gazellává karcsúsodott, és kecsesen 21 helyet ugrott előre a Világbank üzleti környezet ranglistáján, egyenesen az előkelő 45. helyre! Végre kiderült volna, hogy a sok károgást semmi sem indokolta? A makacsul nem javuló makroteljesítmény mögött mégis csak ott vannak a strukturális reformok? Hazánk topreformer lett, ahogy az egyik meghatározó hírportál hírül adta? Vagy mégsem?

Pálinkás Ervin

Életkép 1995: az egyetemeken kitört az első rászorultság alapú kollégiumi szobaosztás. A kollégiumok parkolóiban egyre több autó tűnik fel. Két pedagógus, vagy orvos, esetleg vállalati szektorban beosztott szülővel rendelkező hallgatónak innentől minimális esélye volt kollégiumi férőhelyhez jutni. Ellenben a minimálbéren élő szülővel rendelkező összes vállalkozócsemete pillanatok alatt kapott férőhelyet, hogy aztán gépkocsijával tehesse meg otthona és szobája közti távolságot.

Horn Dániel

Előfordult már önnel is, hogy elfelejtett befizetni egy csekket? Roppant kellemetlen. Főleg, ha olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelynél már csekély késedelem miatt is felbontja a szolgáltató a szerződést. Ilyen például a telefon- és az internet-előfizetés vagy kedvencünk, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (becenevén kgfb).

Pálinkás Ervin

Vitatkozni jó. A téma nem is feltétlenül fontos, alapvető szabályok betartása és a vitapartnerek egymás iránti tisztelete elég is ahhoz, hogy valamely kérdésben élvezetes szellemi játszma kezdődjön. A játszmához csatlakozni nem feltétlenül kell, sokszor elég, ha jelenlétünkkel érzékeltetjük, hogy örülünk a jó vitának, de ha éppen úgy esik jól, hát bemondjuk az érveinket. Időnként a legalapvetőbb dolgok felett is vitát kell nyitnunk, hisz aki nem ismeri tetteink, véleményünk, értékrendünk racionalitását, bátran feltesz kellemetlen kérdéseket is.

Muraközy Balázs

A „torzítatlan verseny” vagy a jelző nélküli „verseny” legyen az Európai Unió egyik fontos pillére? Ez volt az egyik kérdés, amiről komolyan vitatkoztak az unió vezetői a június 23-án véget ért brüszszeli csúcson. A kérdésben az új francia elnök és szövetségesei arattak győzelmet. Az unióban „csak” verseny lesz – nyilván a francia választók mérhetetlen örömére és hasznára. De hát miért is gondolják ők, hogy a „torzítatlan” verseny fenyegeti a jólétüket? És mit gondolnak a közgazdászok? Mik a verseny korlátai, és célszerű-e, hogy legyenek?

Muraközy Balázs

Magyarország épül-szépül. Hazánk tájain az űrből is remekül látható új létesítmények emelkednek. A köröshegyi völgyhíd, Közép-Európa legnagyobb völgyhídja (Közép-Európa leglaposabb országában) például büszkén hirdeti az ismeretlen magyar adófizető nagyvonalúságát. És történetében minden benne foglaltatik, amire Mikszáth regényeinek elszegényedett, ám nemes hősei is büszkék lennének. Dagadna a sok sipista kebele! A völgyhíd ugyanis nem valamely szurdok, folyó vagy más terepakadály fölött ível át. Két domb között halad. Így ruház be, majd vigad a magyar!

Édes Balázs

A 4-es metró és az élhetetlen belváros rövid története

Az utóbbi időben feldobott hírek szerint már megint baj van a 4-es metró finanszírozásával, aztán kicsit eltűnt az ügy. Függetlenül attól, hogy ez mennyire bizonyul komolynak, használjuk ki az alkalmat, és gondolkodjunk egy kicsit.

Muraközy Balázs

Vajon melyik vállalat „a régió vezető közlekedési szolgáltatója”? Úgyse találnák ki, inkább megmondom. A BKV.

Mázsa Péter

Mindenkinek, aki közszerepet vállal, kötelessége, hogy a nyilvánossággal ismertesse e szerepe kívánatos betöltéséről alkotott elképzeléseit, alkalmat teremtve azok fejlesztésére. Július közepén Gyurcsány Ferenc, az ország miniszterelnöke az Államreform Bizottság tagjának kért fel. Miután meggyőződtem arról, hogy a gazdaság súlyos bajait és azok periodikus ismétlődését felismeri, továbbá hogy ebből nem pusztán a sürgető „homokzsákrakás”, hanem a tervszerű „gátépítés” szükségességére is következtet, a felkérést elfogadtam. Ezzel személyes felelősséget vállaltam abban, hogy minden tudásomat bevetve megpróbáljam elérni, hogy a miniszterelnök ne csak hajlandó, hanem képes is legyen a váltásra. E cikkben azokat az egész magyar államról szóló, jövőkép formájú megfontolásokat ismertetem (a végén hétpontos stratégiai javaslattal), amelyekhez mint koordináta-rendszerhez az egyes konkrét szektorok rövidebb-hosszabb távú átalakításával kapcsolatos tanácsaimat, az azokról szóló (kevésbé elvont) jövőbeli cikkeimet, valamint mások javaslatait mérem.