ingyenebéd

Az Index a Napi Gazdaság nyomán Lendületesen csökken a külső finanszírozási igény címen mutatja be a magyar fizetési mérleg alakulását. A cikk zseniális példája a félig teli/üres pohár retorikai dilemmájának. Az összeállítás azzal kezdődik, hogy

"a recesszió felgyorsította a folyó fizetési mérleg csökkenő pályáját, s a kiáramló tőkejövedelmek visszafogásán keresztül a nettó export esetleges negatívuma ellenére felgyorsította a GDP-arányos hiány mérséklődését".
 

Persze ugyanilyen igaz volna, sőt, mennyivel igazabb, ha a cikk címe az lenne, hogy Lendületesen csökken a külső finanszírozási kínálat! A cikk bevezetője akkor így folytatódna:

"a hitelezők és a befektetők bizalma annyira megrendült a magyar gazdaságban, hogy lényegében leállították mind a magyar állam, mind a magyar bankrendszer finanszírozását. Tekintettel arra, hogy a magyar vállalatokat a magyar kormányzati és lakossági szektor krónikus eladósodottsága miatt a bankrendszer külföldről finanszírozta, a kifutó vállalati hitelek megújítására nem volt mód, így a pénzügyi bizalmatlanság mély recesszióba taszította a reálgazdaságot is. A gyors GDP-csökkenés miatt a magyar gazdaságban nem keletkezik profit, ezért a külföldi vállalkozások repatriálható profitja a kiáramló tételeket is mérsékli".

via antaldaniel.blogpost.com

Nem éretk egyet a Wall Street Journallal! Nem csak a nyugdíjak rendszerét (és az adót említi még futtában) kellene megreformálni. Szerintem ezek csak olyan dolgok amik már fentről/kintről is szépen látszanak. Az önkormányzati reform (pénz/felelősségi körök tisztázása), vagy a szociális ellátórendszerek (egészségügy, oktatás) rendbetétele éppoly fontos lenne. És a többi. Az mindenestere nagyon szépen látszik a cikkből, hogy mekkora bajban vagyunk. Frissítés: összefoglaló magyar a hvg.hu oldalán.

Ha a kormánynak pénz kell, mi sem kézenfekvőbb, mint olyan dolgot megadóztatni, amit még nem adóztatnak. Nosza adózzanak a természetbeni juttatások (azaz pl. kajajegy). A kormány előterjesztése szerint az adóbevétel várható összege egyenlő lesz a most forgalomba kerülő étkezési utalványok és a tervezett adókulcs összegével, ami több mint 120milliárd forint.(!) Az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülésnek (is) nyilván fáj ez az adó, hajlandó költeni arra, hogy ezt a feltevést tesztelje. Sőt elképzelhető, hogy a kormányzati logika is sántít egy kicsit. Megbízza a Kopint-Tárkit, hogy járjon utána az ügynek, íme az eredmény.

Az eredmények azt mutatják, hogy a tervezett adó bevezetése – ha sok elsőre nem egyértelmű hatást is figyelembe veszünk – körülbelül 19,5 milliárd forint lenne. És az adóbeszedés összegéről még nem is szól a fáma. Már csak az a kérdés, hogy ezt a kutatást miért nem a kormány rendelte meg, mielőtt beterjesztette volna az indítványt? (Válasz: mert akkor arról szólnának a hírek, hogy milyen baromságra költötte el megint az állam a pénzt…) Vagy?

Szabadlovas jegyzet az indexen:

Márciusban várhatóan a parlament elé kerül az a törvénymódosító javasalat, [1] amely a bankok egyoldalú szerződésmódosításainak sok éve húzódó problémáit kívánja rendezni. Az indítvány legfontosabb pontjai: a bankok határozzák meg előre, milyen körülmények esetén árazhatják át egyoldalúan a hiteleiket, ezt a jelenleginél sokkal korábban és közvetlen értesítés útján is hozzák az adósok tudomására, illetve az ilyen egyoldalú emeléseknél az adósnak joga legyen díjmentesen előtörleszteni. A módosító indítvány ellen azonnal be is indult a lobbimunka: igen kritikusan nyilatkozott a Bankszövetség és negatív hangvételű cikkek jelentek meg a különböző újságokban (például az Indexen itt [2]). Pedig a törvénymódosítás iránya rendben van, és az időzítéséről is inkább azt mondhatjuk: jobb későn, mint soha.

Tovább

Egy kis kvíz:

Mikor mondták az alábbi idézeteket? (Ha valaki a "ki"-t is tudja, plusszpont.)

"Az iskolák közötti és az iskolán belüli társadalmi egyenlőtlenségek akkorára nőttek már, hogy […] az iskolákra nehezedő társadalmi nyomás az intézményeket szélsőséges szociális feszültségek és el nem háríthatóan szaporodó szociálpolitikai feladatok kereszttüzébe állítja”

„Elvben ifjúságunk legtehetségesebbjei, mindenesetre a középiskolát végzettek legjobb tanulmányi eredményt elérő része jelentkezik felsőbb iskolába. […] Nem kívánom szaporítani a pályázók sokszor megdöbbentő tudatlanságáról és gondolkodásbeli renyheségéről tanúskodó példák, gyűjtések sorát […] A pontos számok, a hivatalos statisztikai adatok azt igazolják, hogy nem elszigetelt, kivételes esetekről van szó, hanem a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők (és így szükségképpen a felvettek) tudásának, minőségének határozottan csökkenő tendenciájáról.”

„[…] az okok egyike mind a felvételi vizsgán kérdező tanárok, mind a középiskolai pedagógusok szerint az oktatott tananyag mennyisége. A tantervek gyakran túlméretezettek, maximalizmus jelentkezik. Helyesebb volna kevesebbet, de jobban, alaposabban adni. […] Az alapok megértésének hiánya visszaüt az egyetemi oktatásnál. Itt már feltételezni kell az alapok tudását, itt az anyag begyakorlására, a helyes szemlélet, a logikus következtetés kialakítására nincs idő […]”

Pete Péter a reformpolitikákkal kapcsolatban Robert H. Bates és Anne O. Kruger kutatásait idézi.

„Nem meglepő az a következtetés, hogy reformokat kizárólag akkor kezdeményeznek, amikor egy ország komoly gazdasági nehézségekkel néz szembe….A leggyakrabban akut külső finanszírozási, fizetési mérleghiány […] és a tőke menekülése a probléma.[…] a gazdasági reformok a politikai küzdelmek melléktermékei. A hatalomért folytatott küzdelemben egyes politikusok időnként sikerrel mozgósítják azokat a csoportokat, akik a fennálló rendszerrel elégedetlenek. Ennek során az ideológia eszközét éppúgy bevetik, mint más rafináltabb, az illető csoportok gazdasági érdekeit szolgáló eszközöket. Ha pedig a politikai folyamatnak ilyen fontos szerepe van, akkor a politikusok magatartását formáló politikai intézményrendszer is elsőrendű jelentőségű."

Reformáljunk, de ne ész nélkül!

Több mint ngyenebéd:akik lecserélik öreg autójukat, 300-750 ezer forint közötti összeget kaphatnak az államtól.

A pénzügyminisztérium nem kommenálta a lap értesüléseit, amely úgy tudja, 300 000 és 750 000 forint között lehet a támogatás. A Gémosz, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete (MGE) és a Magyar Lízingszövetség már januárban letett a kormány asztalára egy, az autóvásárlásokat támogató javaslatcsomagot, ám akkor a hatalmas kereskedői kedvezményekre való hivatkozással az indítványt még nem támogatta a kabinet.

Venne ön használt autót a Magyar Államtól? Vagy eladna neki?

Az Energia Klub és a Merlin Energia tisztelettel meghívja Önt beszélgetéssorozatára. A sorozat második alkalmával „Lehet-e versenyképes az atomenergia?” címmel arról beszélgetnek meghívott szakértőink, hogy milyen pénzügyi és gazdasági vonatkozásai vannak az atomenergia alkalmazásának.

Kaderják Péter (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) és Antal Dániel (Bankárképző, AmCham, Szabadlovas Közgazdász Egylet) a következő kérdéseket járják körbe: Van-e igény atomerőművekre a liberalizált energiapiacon? Épülhet-e pusztán piaci alapon ilyen létesítmény vagy ez állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen? Van-e piactorzító hatása egy ilyen állami beavatkozásnak és ez milyen következményekkel járna a villamosenergia-piacon?

Időpont: 2009. március 12. csütörtök, 17.30Helyszín: Merlin Energia Café, Merlin Színház (1052 Budapest, Gerlóczy utca 4.)A részvétel ingyenes, előzetes regisztráció után mindenkit szeretettel várunk! Regisztráció és további információ:Koritár Zsuzsanna, Energia Klubkoritar@energiaklub.hu

Kaderják Péter (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) és Antal Dániel (Bankárképző, AmCham) a következő kérdéseket járják körbe: Van-e igény atomerőművekre a liberalizált energiapiacon? Épülhet-e pusztán piaci alapon ilyen létesítmény vagy ez állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen? Van-e piactorzító hatása egy ilyen állami beavatkozásnak és ez milyen következményekkel járna a villamosenergia-piacon?

Időpont: 2009. március 12. csütörtök, 17.30
Helyszín: Merlin Energia Café, Merlin Színház (1052 Budapest, Gerlóczy utca 4.)
A részvétel ingyenes, előzetes regisztráció után mindenkit szeretettel várunk! Regisztráció és további információ:
Koritár Zsuzsanna, Energia Klub
koritar@energiaklub.hu  T: 411-3522
www.energiaklub.hu

Egy család energiafüggőségét definiálhatjuk úgy is, hogy a család jövedelmének mekkora részét kell villany- és gázszámlákra, esetleg tüzifa és szénvásárlásra költenie. Hasonlóképpen egy ország energeifüggőségét definálhatjuk úgy is, mint a külföldi, azaz exportbevételeinek hány százalékát kell külföldi energiavásárlásra, vagyis importra fordítania.Ezen az ábrán Magyarország energiafüggősége látható. A családi energiafüggőségtől eltérően ezt a számlát az ország egészének, tehát a vállalatoknak, a lakosságnak, illetve ezek adóbevételeiből közvetve a kormányzatnak kel megfizetnie. Az ország versenyképesség legegyszerűbb definíciója az, hogy mennyire vagyunk képesek jövedelmet bevonni külföldről. Az energiafüggőség és a versenyképesség összefüggése talán úgy ragadható meg a legjobban, hogy a külföldön szerzett jövedelmünk mekkora részét kell automatikusan továbbadnunk az energiatermelőknek. A helyzetünkön akkor javíthatunk, a több vagy jobb árut és szolgáltatást tudunk külföldön eladni, illetve ha olcsóbban szerezzük be az energiát, vagy kevesebb energiát használunk, másszóval spórolunk. Jelenleg kb. a magyar exportbevétel 14 százalékát költjük energiahordozók nettó importjára (egy csekély, a légkört szén-dioxiddal dúsító lignit eladása után). (Eredetileg antaldaniel.blogspot.com)

Korábban: A magyar energiafüggőség hatása a fizetési mérlegre I.

A bíróság elrendelte, hogy rendőri közreműködéssel induljon végrehajtás a Magyar Államkincstár ellen, amely már több mint egy éve nem tesz eleget egy jogerős végzésnek. A végrehajtó várhatóan szerdán délelőtt keresi fel a kincstárat a rendőrök társaságában. Az állami intézmények esetében nem túl gyakori lépés újabb fejezete egy jogvitának, amely a kincstár és egy magáncég között alakult ki.

via origó.

Muraközy Balázs 2006-ban arról írt az Ingyenebéden (és a Narancsban), hogy messze még a forint-lejtő alja.

Azt sejthetjük tehát, hogy a forint gyengülésének közvetlen oka a magyar értékpapírok keresletének csökkenése. Ezt a gyanút megerősítik az állampapírok piacán megfigyelt tendenciák. Bizony, az újonnan kibocsátott állampapírokért nem folyt valami nagy tülekedés. Még kormányunk nemzetközi haknija sem lelkesítette fel eléggé a befektetőket. A kérdés ezek után az, hogy a befektetők megmagyarázhatatlan szeszélyből bántak ilyen mostohán állampapírjainkkal, vagy volt erre valami alapvetőbb okuk? Ez a kérdés azért is fontos, mert kiderülhet, mire számíthatunk a jövőben.

Két évvel később már csak az IMF volt hajlandó hitelezni Magyarországot. 2009. március 6-án már a 317 forintot is megjárta az euró árfolyama. Állítólag mától az MNB mindent megtesz a forint védelmében. Meglátjuk, mi maradt az eszköztárban!

"Akár nosztalgiakoncertre a pszichiátrián politoxikomániával kezelt rock and roll sztárt, úgy szedték elő mértékadó gazdasági újságíróink a hitelfelvétel nagymesterét, a pechére kis nyitott gazdaságú országba született örök keynesista Fekete Jánost" - írtuk öt éve annak kapcsán, hogy azt javasolta: a hitel pedig viszonylag olcsó vegyünk fel hát jó sokat. Vajon miért nem lett Nobel-díjas Fekete János?  Lásd még: A keynesizmus kísértetei.

Listánk egyik kedvenc vitaindítója a héten: Tessék végre interveniálni, avagy miért adjon el a Magyar Nemzeti Bank néhány milliárd dollárt, eurót vagy frankot a tartalékból? A Volksbank treasury-vezetőjének gondolatkísérlete és a kommentek az indexen. Venni vagy nem venni - ez a heti kérdés

A három központi bank vezetője- karöltve a már eddig is velünk szimpatizáló és értünk aggódó IMF, Világbank, EIB, EBRD és ECB vezetőivel- egy közös nyilatkozatot tehetne. Ebben pár velős mondatban elmagyaráznák, hogy a szóban forgó devizák euróval szembeni jelenleg megfigyelhető leértékelődése nem indokolt. Azt főként technikai okok magyarázzák. Ezzel szemben a devizák leértékelődését a dollárral szemben megértik, hiszen azokat valós pénzpiaci folyamatok alátámasztják. Ezért most jó nagyot interveniálnak. Olyan EUR/HUF, EUR/PLN és EUR/CZK célárfolyamokkal amelyek mellett a pillanatnyi EUR/USD árfolyamot figyelembe véve olyan USD/HUF, USD/PLN és USD/CZK árfolyam alakul ki, ami az EUR/USD árfolyamban az év eleje óta megfigyelt gyengülléssel megegyező, dollárhoz mért gyengülést eredményez az adott devizákban. Ez sokkal tömörebben azt jelenti, hogy a dec 31-i árfolyamszintekre nyomják vissza az euró keresztárfolyamokat. Tehát: EUR/HUF 265.00, EUR/PLN 4.10, EUR/CZK 26.50. (A lengyeleknél, ha nem lett volna az opciók körüli kavarodás akkor ez a szint valahol 3,90 körül lenne.)

A gazdasági válság visszahozta John Maynard Keynes kísérteteit, akik néha alig hasonlítanak a néhai nagy közgazdászra, aki hosszú távon halott. Az Eltecon blogján sorozatba szedve követhetjük: 1 - nem biztos, hogy olyan jó az állami költekezés, 2 - a likviditási csapda, 3 - az állami gazdaságélénkítés potenciális kárairól, 4 - Krugman mindenki ellen, 5 - a mennyiségi elmélet csap össze a multiplikátorokkal. Bár a gazdasági válság és Krugman friss Nobel-díja a keynesisták oldalára állítja a közvéleményt, vérpezsdítő az ellenérveket is elolvasni. (via nem a pék jóindulatából)