ingyenebéd

Gilicze László

Múlt heti pletykák szerint Medgyessy felajánlotta László Csabát, a pénzügyminisztert a jegybank elnökéért, Járai Zsigmondért. A fejcsere úgy tűnik elmaradt, de lássuk csak mi baja lehet a kormánynak a jegybank elnökével.

Ilyés Márton - Pálinkás Ervin - Szepesi Balázs

Jelen cikk szerzői deklarálják kiváló emberi és szakmai kapcsolataikat Chikán Attilával. A cikk megszületését azonban nem rektori újraválasztásának elmaradása, hanem annak az Egyetemnek a jövője miatti aggodalmunk szülte, ahol diplománkat szereztük.

Jankovics László

Az utóbbi napokban-hetekben újra slágertémává vált a mainstream médiában a forint árfolyama meg a jegybanki alapkamatláb, és valószínűnek tartom, hogy a bulvárlapokban ezúttal nem az örökzöld december elejei „Várja-e már az első hóesést?” című kérdést teszik fel a sztárpékeknek és sztárjárókelőknek, hanem az „Ön szerint meddig marad gyenge a forint?” dilemmára váltottak az újságírók.

Nagypál József

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa 2003. november 28-ai rendkívüli közgyűlésén, az irányadó kamatot 9,5%-ról 300 bázisponttal 12,5 százalékra emelte. Ilyen mértékű kamatemelésre legutoljára a Bokros-csomag bevezetésének évében 1995-ben volt példa. A forint jelenlegi helyzete komoly aggodalomra ad okot. Lássuk miként is sikerült ilyen mélyre süllyeszteni a magyar pénzügypolitikát!

Baranyi László

...valószínűleg azt a zseniális gazdaságpolitikát, amely pénteken egy 3%-os kamatemelésbe torkollott. Érdekes megnézni, hogy a magyar kapitalizmus elmúlt 13 (milyen szép szám) éve alatt hogyan alakult a jegybanki alapkamat. Szerény véleményem szerint a pálya egészen szép, azonban az elmúlt egy év roppant aggasztó.

Szepesi Balázs

Az Economist amerikai címlapja a sikeresen startoló kínai űrhajót ábrázolja a következő felirattal: Gratulálunk Kína, akkor nem is kell több segély? (Congratulations China, So no need for any more aid then?) Tényleg vicces, csak nem igaz.

Pálinkás Ervin

Azt hitted végre belenyúlsz a tutiba? Legálisan veszel értékpapírt, amit záros határidőn belül jókora haszonnal eladhatsz, na jó-jó nem eredeti tőkefelhalmozásilag, mondjuk az uszkve 10-100 szorosáért, hanem csak kétszereséért, háromszorosáért. Azt hitted, hogy a pénzügyi közvetítő rendszert felhasználva nemcsak hitelt vehetsz fel (bizonyítván rendkívüli képességeidet, hogy képes vagy a banknál is jövedelmezőbb dologba fogni, vagy pedig abban bízol, hogy hosszú éveken át nem rokkansz le és vissza bírod fizetni a kölcsönt) és betétet helyezhetsz el (lemondva arról, hogy munkádon kívül tőkéd hasznát is élvezhesd), hanem éles szemeddel meglátsz egy papírt és bevásárolsz belőle, majd nem húsz év múlva, hanem hamarosan kiszállsz belőle és elviheted az asszonyt nyaralni? Hát egy francokat. Jön egy nagy játékos és megmutatja neked, hogy te itt nem nyerészkedhetsz.

Muraközy Balázs

Alig várom a levelet, mely a miniszterelnöktől jön. „Kedves Balázs – írná – a Kormány úgy döntött, hogy az Ön jövedelmének újabb 1,2%-át tudja jobban elkölteni, mint Ön. Az elmúlt évben is megfigyeltük, hogy számtalan olyan dolgot vásárolt, amire igazából nincs is szüksége, például sört. Ideje, hogy kézbe vegyük ezt az 1,2%-ot is, és olyan király dolgokat vásároljunk belőle önnek, amitől leesik az álla”.

Veress Gábor

Az MTV kuratóriuma úgy döntött, hogy nem fizet a labdarúgó-ligának évi 450 millió Ft-ot a focimeccsek közvetítési jogáért, csak ha a Liga pályázatot ír ki, és ezen kiderül, hogy ez a valós piaci ár. A Liga erre kitiltotta az MTV-t a meccsekről, és az ATV-n láthatók ezek az események. (Mondjuk az ATV az én lakásomban olyan szemcsés, hogy csak a nagyobb termetű játékosokat lehet látni rajta). Ebben az írásban a piaci ár fogalmának rövid vizsgálata után méltatom ezt a döntést, amivel teljesen egyetértek.

Horn Dániel

A cikkben azon mérgelődöm, hogy milyen abszurd a mai egyetemi diákélet. Különös tekintettel az elmúlt hét eseményeire az ELTE karain.

„…A [ELTE] hallgatók kijelentik (…) hogy a társadalomtudományi karra történő beiratkozás során (…) kényszerből tettek eleget a fizetési felszólításnak, melynek teljesítését a kar a beiratkozás feltételévé tette. Nem ismerik el a költségtérítés követelésének jogosságát, és ezt a későbbiekben is fenntartják. A kényszer hatására befizetett összeget a hallgatók visszaigénylik. (…) Kompromisszumkészségük bizonyítékaként az érintett hallgatók 2003. október 15-ig a költségtérítés összegének 20 százalékát – más jogcím alatt – hajlandóak a kar számára befizetni”. (Népszabadság)

Azaz, az ELTE hallgatói elismerik, hogy az egyetemük rossz anyagi állapotban, és hajlandóak segíteni neki, hiszen alapvető érdekük, hogy az intézmény működni tudjon. Ezzel természetesen azt is elismerik, hogy képesek valamekkora összeg (20%) kifizetésére. Azt viszont nem ismerik el, hogy azért, mert ők egy szolgáltatást igénybe vesznek, pénzt kellene fizetniük. Szerintük az oktatás olyan alapvető szolgáltatás, ami ingyen jár. Azért különösen fel vannak háborodva (lásd HVG, szept. 18. 96. o.), mert nem szólt nekik az egyetem, hogy az eddig ingyenesen (sic) felvehetett 2. vagy 3. szakot idéntől fizetniük kell.

Én is fel vagyok háborodva. Hogyan lehet az, hogy eddig ingyen (sic) tanulhattak a diákok az ELTE-n, és erről ők nem tudtak? Mármint arról, hogy valójában nekik fizetniük kellene, csak az egyetem volt oly jófej és kifizette helyettük a tandíjat. De minek is?

Gondoljuk csak végig. Danika jelentkezik politika, szociológia és könyvtáros szakra. Az első kettőre nem veszik fel, mert hülye hozza, de könyvtarosnak elmegy (sajnos idáig süllyedt a könyvtárosi szakma, de mondhattam volna tanárt is). Miután kijárt egy évet, rájön, hogy milyen érdekes is a politikatudomány – azt fel sem tételezem, hogy csak azért felvételizett könyvtárosnak, hogy utána politikatudományt is tanulhasson, ne adj isten (tényleg ne, kérlek!) politológus legyen – és mivel nincsen túlzottan leterhelve, felvesz még egy esetleg két szakot az ELTE-n, ingyen. Szuper.

Mielőtt mindenki nekem esik, hogy „de hát a felvételikor nem fizetős helyre vették fel, és nem mondták neki, hogy fizetni kell majd”, tegyünk különbséget a „fizetős” és a „nem fizetős”, illetve az első és a második szakok között. Ha valakit fizetős helyre vesznek fel (első szak), nem panaszkodik, fizet szépen. Ha valakit nem fizetős szakra vesznek fel, még kevésbé sem panaszkodik, örül.

Nos, a második szak viszont számomra azt jelenti, hogy valaki nem elégedett a jelenlegi tanulmányaival. Ez két ok miatt lehetséges: a) rosszul tanítanak, b) rosszul döntött az első szak megválasztásakor. a) esetben panaszkodhat a tanároknál, a HÖK-nél, a dékánnál, a rektornál, a médiában vagy akár az utcára is kimehet tüntetni, hogy neki a pénze/ideje drága, ne rabolják hülyeségekkel. De ez esetben nem megoldás a második szak felvétele, hiszen nem az alternatívák, hanem az első szaktudomány érdekli, csak rosszul tanítják. Ha azonban a b) eset áll fent, azaz rosszul döntött akkor, ismét csak több dolgot tehet. Leadhatja az eredeti szakot, és felvételizhet a második szakra, remélve, hogy felveszik nem fizetős helyre, mert ő van olyan okos, csak tavaly még nem látta. Ez esetben elvesztegetett egy „ingyenes” évet. Vagy megtartván az eredeti szakját (lehet, hogy annyira mégsem rossz, csak pl. csúnyák a fiúk/lányok), felvesz egy második szakot, és FIZET ÉRTE, hiszen az állam a tanulónk eredeti döntésének megfelelően, már fizeti az eredendően választott egyetemi tanulmányait. (Megjegyzem, ezt igen rosszul teszi, de ez egy másik történet).

Konklúzió.

Az egy nagy vicc, hogy az ELTE diákjai azért tiltakoznak, mert eddig ingyenesen tanulhatták a második szakjukat. Az egy másik nagy vicc, hogy az ELTE diákjai azért tiltakoznak, mert fizetniük kell egy általuk igénybe vett szolgáltatásért (és nem azért tiltakoznak, mert nem tudnak fizetni). Az pedig a legnagyobb vicc, hogy ebből médiaügy lesz, és hogy az egyetem egyáltalán szóba áll velük (azon felül, hogy a rászorulóknak segít, ahol tud), és „megoldási javaslatokat keres”. Most komolyan! Holnap a fodrász lesz ingyenes, aztán a taxi, és a végén kommunizmusba csúszunk.

Pálinkás Ervin

Az első Szabadlovas Nyári Egyetem szombati napján oxfordi vitát tartunk a hazai nagyvállalatok regionális terjeszkedésének állami támogatásáról.

Muraközy Balázs

Ebben a cikkben a kormány által bevezetett un. „ideiglenes” gyógyszertámogatási rendszert vizsgálom. A rendszer olyan ösztönzőket teremt, amely hatására hiány fog kialakulni bizonyos gyógyszerekből. Másészt nem igazán tűnik úgy, hogy igazságos a gyógyszergyáraknak viselni a hiány elszaladásának következményeit. Harmadrészt nem szerencsés az egészségügyi reform társadalmi támogatottságát azzal csökkenteni, hogy reform címen dugaszolják be a költségvetésen tátongó lyukakat.

Muraközy Balázs

A kórháztörvény körüli bonyodalmak abban érték el tetőpontjukat, hogy a köztársasági elnök visszaküldte a parlamentnek, amely azonban nem túl sok időt töltött azzal, hogy ezt még aznap ismét elfogadja. A köztársasági elnök 3 érvet mondott arra, hogy miért nem tartja megfelelonek a törvényt, amely a rendkívül dicséretes a jelenlegi politikai kultúrában. Éppen ezért érdemes velük foglalkozni. A cikkben értelmezek, egyetértek és vitatkozok.

Muraközy Balázs

Persze tudtuk, hogy előbb-utóbb meg kell húzni a nadrágszíjat. Mert külföldről is megmondták, meg azért látszott. Itt van nekünk. Még ízlelgetem a 76-ot, hát ennyi. Nem egy Bokros-csomag szerencsére, talán elég lesz, esetleg nem. De hát a kommunikáció már megint!

Baranyi László

A múlt pénteken, a Fradi pályán történt eset nem tulajdonjogi hiányosságok eredménye, ahogy ezt nagyrabecsült kollégám írta korábbi cikkében, ez pusztán fogalmi zavar. Az eset a magyar foci gazdasági állapotainak a következménye egyrészt, másrészt pedig a korábbi hasonló esetekben hozott bírói döntések enyhe visszatartó ereje okozza. Az egész dolog nem lesz jó másra, csak arra, hogy az állam pénz pumpáljon a gazdaságilag elég gyenge lábakon álló focikáeftékbe és fociertékbe.